Malajziai képeslapok

2019. március 15-28.

    1. Elindulás

Feldübörögnek a Boeing utasszállító gép hajtóművei a Liszt Ferenc repülőtér tavaszi esőtől nedves kifutópályáján, és egy perc múlva már a levegőben  vagyunk.  Hát ez az év sem marad nagyobb utazás nélkül!  Csak mintegy két hét múlva érkezünk vissza ide, mikor tavaly március 15-én útra kelünk Piroskával a sokat ígérő malajziai körútra szingapúri fináléval. A már megszokott budapesti utazási iroda szervezésében vállalkoztunk erre az újabb ázsiai kirándulásra. Akkor még nem sejthettük, hogy a 2020. évben az addig hírből sem ismert koronavírus miatt egész évben nem lesz lehetőségünk hasonló – sőt egyáltalán semmilyen – utazásra.

Idegenvezetőnk - egy kissé elhízott és nehezen mozgó, nikotinfüggő hölgy – bemutatkozik és az út során próbál mindent megtenni, hogy jól érezzük magunkat (sajnos kevés sikerrel, de ez nem csak rajta múlott).

    2. Malajziáról röviden

Malajzia Délkelet-Ázsiában fekvő mintegy 31-32 millió lakosú ország, mely 13 államból és 3 szövetségi területből álló föderáció. Az ország tulajdonképpen 2 részből áll, mely Nyugat-Malajziából (Maláj-félsziget) és Kelet-Malajziából (Borneó szigetének északi része) tevődik össze, melyek kb. 600-650 km-re vannak egymástól. Államformája alkotmányos monarchia. A szövetségi állam uralkodóját 5 évente választják meg 9 maláj állam örökletes szultánja közül.

Mi utunk során Nyugat-Malajziát utaztuk körbe, és a szövetségből 1965-ben kivált Szingapúrban fejeztük be kirándulásunkat, mely mintegy 2 hétig tartott. Az ország fővárosa Kuala Lumpur, de a kormány székhelye és a közigazgatás központja a 25 km-re délre lévő Putrajaya. Az ország 1957-ben vált függetlenné Nagy-Britanniától és 1963-tól lett a neve Maláj Államszövetség. Lakossága nagyrészt muzulmán, kisrészt buddhista vallású. Az ország fő kiviteli terméke a nyersgumi és a pálmaolaj. Ez utóbbi termelésében első a világon, míg a nyersgumi termelésben a harmadik. Kezdetben a világ legnagyobb ónérc kitermelője is volt, de a bányák kimerülése miatt már csak a 8. helyen áll. Utazásunk során mi is láttunk óriási kaucsukfa ültetvényeket és sok-sok olajpálma ültetvényt, melyek sajnos túlnyomórészt a mértéktelen erdőirtások helyén létesültek.

    3. Kuala Lumpur, a főváros

Kuala Lumpurról szinte elsőre mindenkinek a Petronas ikertornyok ugranak be, amely egészen 2003-ig a világ legmagasabb épületének számított. Hja, de hol vannak már azok az idők! Azóta sokat fejlődött a magasépítési technológia, és a dubai-i Burje Khalifa mellett bizony eltörpül a két torony. De Kuala Lumpur igazi világváros. Széles utcáival és felhőkarcolóival bármelyik nyugati féltekén lévő nagyvárossal felveheti a versenyt. A városba érkezésünk és szállodánk megtalálása után egy kis városnézésre indultunk, melybe beletartozott a híres torony felkeresése. Annyit érdemes még tudni róla, hogy a mai napig Malajzia legmagasabb épülete, és nevét az építtető Petronas olajtársaságról kapta. A 452 m magas torony 88 emeletes, és a 41-42. emelet között 172 m magasságban egy zárt acélhíd folyosó köti össze a két tornyot, mely a nyilvánosság számára is látogatható, a tornyok csúcsai azonban nem. A tornyot egy amerikai építész iszlám szimbólumok felhasználásával, a modern iszlám építészet jegyében tervezte. Minden szintje nyolcágú csillag alapú, és keresztmetszetének alapja a két egymáson 45 fokban elforgatott négyszög, egy-egy nyolcszöget alkotva szimbolizálják az iszlám egyik alapelvét, az egységet a harmóniában. A tornyot gyalogos sétánk keretében esti kivilágításban is megbámultuk.

Érdekesség, hogy Kuala Lumpur Malajzia legnépesebb városa, noha lakossága csak kétmillió körül van, ami ázsiai viszonylatban nem sok.  Amúgy a város kb. 35 km-re fekszik a tengertől, és két folyó találkozásánál épült. A neve szó szerint „zavaros egyesülés”-t jelent. Valójában egy kis bányász-halász faluból nőtt világvárossá, és 1880-tól lett az ország fővárosa, majd 1896-ban az újonnan létrejött Maláj Államszövetség fővárosa is.

A fővárossal a kényelmes szállodában eltöltött éjszaka után másnap folytattuk az ismerkedést. Sétáltunk a kínai negyedben, mely szinte minden nagyvárosban egyforma. Ezután rövid pihenőt tartottunk a Függetlenség terén, melyet helyi nyelven Merdeka térnek neveznek. Ez a város szíve, ahol monumentális rúdon és méretben ott lengedezik az Államszövetség zászlaja. A tér keleti oldalát a mór stílusban épült Sultan Abdul Samad Building szegélyezi, mely egykor a gyarmati kormányzat központja volt, negyvenegy méter magas óratornyáról könnyen felismerhető. Van a városban azonban még egy hely, ahonnan az egész belátható, különösen az ikertornyok. Ez pedig a Menara KL tv. torony, ahova szabadidőnkben egyénileg jutottunk fel gyorsliften, nem is volt túl messze a szállásunktól. Innét lehetett a legjobb panoráma képet készíteni a fővárosról, amit a csatolt fotó is bizonyít.

A város nevezetességéhez tartozott a szultáni palota, ami a turisták számára nem látogatható, de impozáns épületegyüttesével és szép parkjával uralja a környéket. Csoportunkkal felsétáltunk a Nemzeti Függetlenség emlékművéhez, mely egy ízlésesen épített szökőkút közepén, talapzaton álló hatalmas szoborcsoport. A szokásos fényképezések megtörténte után folytattuk sétánkat a városban és az utcákat járva folyton éttermekbe, kifőzdékbe és gyorséttermekbe botlottunk. Az embernek az a benyomása alakul ki, hogy ez a város egész nap eszik, a sok bolt és üzletház láttán pedig, hogy egész nap vásárol, és közben megéhezik. Apropó, étkezés: ez volt utunk egyik legsötétebb oldala, legalábbis az elején. Ottani maláj idegenvezetőnk valami rejtélyes ok folytán előre nem foglalt számunkra éttermet, ezért az étkezéseink több városban kissé körülményesek és ad hoc jellegűek voltak. Volt olyan, hogy már a 3. helyről utasítottak vissza bennünket, hogy nincs lehetőség az étkeztetésünkre. Néhány kényesebb útitársunknak pedig a választott étterem nem felelt meg, pedig volt olyan hely, ahol ízletes helyi ételkülönlegességeket kaptunk, tányér helyett banánlevélen tálalva.

    4. A Batu barlangok és a Cameron felföld

A fővárostól nem messze északra egy mészkő hegység található, melyben a híres Batu barlangok helyezkednek el, mely utunk következő állomása volt. Ez az ország egyik kihagyhatatlan nevezetessége, melyet sok turista és zarándok keres fel évente. A barlang tulajdonképpen nem más, mint egy hindu zarándokhely és szentély-együttes, mely 3 nagy mészkőbarlangban helyezkedik el, közülük a legnagyobb mintegy 100 m belmagasságú. A barlang bejárata előtt már messziről feltűnik Murugan hindu istenség monumentális, 43 m magas aranyszobra. A 2006-ban elkészült gigászi alkotást a világ 2. legmagasabb hindu istenszobraként tartják nyilván. A szobor lábától indul a barlangtemplomba vezető 272 fokból álló meredek lépcsősor. A barlangokban hindu vallási műalkotások, festmények és szobrok vannak, míg a legnagyobbikban található egy kisebb hindu szentély, melyben vallási szertartások folynak a turisták előtt is. No és a barlangokban majmok is találhatók szép számmal, melyek – ha nem vigyázunk - szemtelen módon elragadhatják értékeinket, különösen az elemózsiánkat.

A barlangok látogatása után utunk észak felé vezetett, az un. Cameron felföldre, mely a teatermesztés központja. Ez az ország legmagasabban fekvő területe, nagysága kb. 700 km2. Klímája a fekvése miatt különleges, mert bár Malajzia majdnem az egyenlítőnél található, az uralkodó hőmérséklet az ország többi részéhez képest szokatlannak tekinthető itt, ugyanis a nappali átlaghőmérséklet sohasem megy 25 C fok fölé és 10 C fok alá, ami nagyon kedvező a teacserjének. Kb. 200 km-es buszozás után érkeztünk a hegyvidékre, mely 1300-1800 m magasságban fekszik, és nevét William Cameron angol utazóról kapta, aki először térképezte fel a hegyvidéket. A tájat vad, buja dzsungelek, és gyönyörű teaültetvények jellemzik, és egyben az ország agrárközpontja is. A teacserje - mint megtudtuk – sem a hőséget, sem a hideget, sem a magas páratartalmat nem szereti, ezért legalább 1000 m-es magasságban érzi jól magát, így a Felföld klímája ideális számára. A teafa vagy cserje egyébként 5-6 m magasra is nőne - ha hagynák. Az ültetvényeken azonban egy-másfél méteres magasságra visszametszik, és a cserjéről 3 éves korában szedhető először tealevél, a legjobb minőségű teát pedig 7-8 éves koráig adja.

Utazásunk során megálltunk az egyik legnagyobb és leghíresebb teaültetvény mellett, ahová hosszú, kanyargós szerpentinen jutott fel autóbuszunk. A híres BOH teát termesztik itt, mely cégnek külön látogatóközpontja és bemutatóterme van, ahol végigvittek minket az egész üzemen, és élőben láthattuk a teafeldolgozás fázisait. A céget 1929-ben alapították, és a helyszínen lévő üzletükben valóban kiváló minőségű teák kaphatók, melyet mi is megkóstolhattunk, és vásároltunk is belőle. A teaültetvénynél tett látogatás után tovább folytattuk utunkat észak felé, és útba ejtettük a bennszülöttek egyik kis települését, az orangok faluját. Itt meglehetősen primitív házakban élnek az emberek, de már modern eszközöket is használnak, és főleg mezőgazdasággal foglalkoznak.

A még meglehetősen hosszú hátralévő utunkat egy szép erdei vízesésnél szakítottuk meg rövid pihenőre, és a bátrabbak fel is sétálhattak a zuhatag felső végéhez. Ez amúgy nem volt fárasztó, csak a levegő magas páratartalma lepett meg kissé bennünket. De hiszen a trópusokon vagyunk, így ezen nincs mit csodálkozni. Utunk következő állomása a felföldet magunk mögött hagyva a Gua Tampurung cseppkőbarlang volt, melyben egy közepes túrát tettünk. Aznapi utazásunk végén estefelé érkeztünk meg szállodánkba, mely szintén a felföldről kapta a nevét: Nova Highlands hotel. Másnap délelőtt, mielőtt tovább indultunk, választás szerint lehetőségünk volt egy, a közelben található lepkekert meglátogatására, melyet kár lett volna kihagyni. Ez egy meglehetősen nagy területen fekvő, virágokkal benőtt botanikus kert, melyben szebbnél szebb trópusi pillangókat csodálhattunk meg.

    5. Ipoh, a gyarmati múltú város

Aznapi utazásunk egy különleges kínai szentély meglátogatásával kezdődött, mely előtt Lao Che monumentális szobra állt, és maga a szentély egy mészkőbarlang belsejében épült.

Folytatva utunkat megérkeztünk Ipoh nevű városba, ahol elég nehezen sikerült szállodánkat megtalálni, ezért többször is körbe buszoztuk az egyébként látványos település utcáit. A város Perak szövetségi állam fővárosa, mely az ország egyik legnagyobb városa, és főként a gyarmati időkből megmaradt szép épületeiről híres. Egykor az ónbányászat központja is volt. Bőven volt alkalmunk a várost megnézni, és fotókat készíteni valóban impozáns épületeiről, úgymint a városháza, a vasútállomás és a Legfelsőbb Bíróság épülete. Érdekesség, hogy Ipoh lakosságának kb. 50%-a kínai eredetű. A városban töltött éjszaka után továbbra is a félsziget északi része felé haladtunk, és megálltunk egy csodaszép muzulmán mecset előtt, ahova megfelelő öltözékben és cipő nélkül be is mehettünk. A közelben található szultáni palotát viszont csak kívülről bámulhattuk, de itt láttam, hogy egyik leleményes útitársunk egy fényképező drónt bocsátott fel, és azzal felülről készített az épületegyüttesről pazar felvételeket. A modern technika a turizmusban is utat tör magának. Miután a szultán rezidenciájára nem mehettünk be, programon kívül megálltunk egy ízlésesen kialakított kert közepén álló francia palota előtt, ahova érdemes volt benéznünk, mert valóban csodálatos építészeti remekművet láthattunk, legalábbis nekünk nagyon tetszett.

    6. Georg Town-i mozaikok

Georg Town Penang szövetségi állam fővárosa, mely valójában egy sziget, ami nagyjából Budapest méretű és hasonló lakosságú. A szigetet és a várost a félszigettel egy hosszú híd köti össze, melyen áthaladtunk autóbuszunkkal. Belvárosa szerepel az UNESCO világörökségeinek listáján. A város sokszínűsége szembeötlő, több hindu és kínai templom valamint muzulmán mecset is található benne. Városbeli sétánkat a kínai kikötőben kezdtük, mely cölöpökön álló kis épületekből és üzlethelyiségekből állt. Itt volt némi kálváriánk, mire helyi idegenvezetőnk végre talált egy étkezésre alkalmas helyet, ahol kiszolgáltak bennünket. Az ebéd mindenesetre ízletes volt, és utána hosszabb séta során néztünk meg néhány hindu és iszlám vallási szentélyt, de szerencsére ezúttal csak kívülről. Miként az ismert mondás tartja: hegyet alulról, templomot kívülről, kocsmát belülről.

Ebben a városban viszont egy szép, sokemeletes szállodában nyertünk elhelyezést, amelynek  tetőteraszáról fantasztikus kilátás nyílt a városra esti kivilágításban. Az sem mellékes, hogy a forgó üvegfalú tetőétteremben fogyaszthattuk el vacsoránkat, melyet nagy korsó búzasörrel öblítettünk le Piroskával, ugyan eléggé borsos áron, de „bankkártya bánja”, hiszen  egyszer vagyunk Malájföldön. Másnap frissen ébredve folytattuk utunkat, és elérkeztünk egy kínai vallási központba, mely az „Ezer Buddha Temploma” néven ismert, és a kínai buddhizmus helyi fellegvára, egyben idegenforgalmi látványosság. A szentély Kota Bharu város közelében található, közel a Thaiföldi határhoz. Nem kevés idő kellett az épületegyüttes bejárásához, mely több szinten helyezkedett el, és ha már kínai, természetesen sok ajándékbolt is tartozott hozzá. Egyik épületének tornyából szép kilátás nyílt a környékre, és a sok terem labirintusában még Piroskával is elvesztettük egymást, de szerencsére ott volt kéznél a mobiltelefon.

Ezután a város felfedezésére indultunk, melyben szintén sok nevezetesség található, ezek között egy thai és egy burmai buddhista templom is előkelő helyet foglal el. Ezúttal mindkettőbe bementünk, és nem bántuk meg. Csodálatos aranyozott szobraival és szépen díszített szentélyeivel valóban látványos úticél volt mindkettő. A thai templom bejáratát két óriás sárkányszobor őrzi, és belül egy hatalmas fekvő buddha szobor is található. A városnézés után még volt annyi időnk, hogy párommal megnézzük az ún. kínai klán házat, mely a szállodánk közelében volt, és szerencsénkre még épp hogy zárás előtt odaértünk. A ház ma múzeumként működik,  hangulatos árkádok, belső kis zárt udvarok és szépen kidolgozott szobrok, faragványok és más műtárgyak díszítik. Egyik kis belső udvara csodálatos égszínkék színben pompázott, és a büfében még egy kávéra és üdítőre is volt időnk.

    7. A Kenyir tó dzsungeltúrája és egyebek

Ha még nem unalmas a beszámoló, ezután jön a legizgalmasabb része utazásunknak. Hosszabb buszozás következett, mely a dzsungelba vezetett az ország legnagyobb nemzeti parkjában. A Taman Negara Nemzeti Park 3 szövetségi állam területén fekszik és 1937-ben alapították. Jórészt érintetlen esőerdő borítja, és itt van a föld egyik legidősebb dzsungelja. Az ebédelés miatti kellemes megálló után érkeztünk meg a Kenyir tóhoz (malájul Tasik Kenyir), mely Dk-Ázsia legnagyobb mesterséges tava. Harminc kisebb- nagyobb folyó táplálja, és a Kenyir folyó felduzzasztásával jött létre, területe 260 km2. Ezen az óriási tavon tettünk hajón és gyalog egy dzsungeltúrát, melyre magyar idegenvezetőnk nem jött velünk. De mi azért jól éreztük magunkat, bár kissé meleg volt. Hosszabb hajózás után kikötöttünk, és gyalog folytattuk utunkat egy kiépített tanösvényen, mely egy folyó feletti függőhídon át vezetett.

Útközben sok érdekes trópusi növényt, fát és virágot láttunk, melyre helyi vezetőnk hívta fel figyelmünket. Végül megérkeztünk egy sekélyebb folyó partjára, ahol haletetés volt a fő attrakció. Az átlátszóan tiszta vízben csak úgy nyüzsögtek a kisebb-nagyobb, leginkább az amurhoz hasonlító halak, melyek etetőanyag nélkül is azonnal seregestől gyűltek a vízbe belépő lábához, úgy hogy akár kézzel is kifoghatók lettek volna, ami természetesen tilos volt. E kissé egyesek számára fárasztó út folytatásaként felszálltunk a hajóra, és a visszaúton még egyszer kikötve egy látványos vízeséshez kapaszkodtunk fel. Itt számunkra meglepő módon több helyi lakos, turista fürdött a kb. derékig érő vízben, mentőmellényben és talpig csadorban. A part felé tartva már csak egy meglepetés ért bennünket: hajónk motorja váratlanul köhögni kezdett, majd leállt. Üzemanyag utántöltés után sem akart elindulni, ezért egy kis motorcsónakot küldtek a segítségünkre, ez azonban a nagyobb és utasokkal terhelt hajót nem bírta elvontatni, így végül egy, a mentésünkre küldött nagyobb hajóba átszállás után jócskán megkésve érkeztünk vissza. A parton maradt idegenvezetőnk, miután telefonon sem ért el bennünket, már sírva tördelte kezeit azt gondolva, hogy valamilyen baleset érte a csoportot.

Az ország déli részébe történő utazásunk következő állomása is tartogatott még látnivalókat. A félsziget keleti szélén először Kuantan városával ismerkedtünk, mely egy folyó partján fekszik, és itt található a fenséges kristálymecset, mely soktornyú, tükörüveg burkolatú építmény. Sajnos renoválás miatt belülről nem volt látogatható, de kitűnő fotótémát kínált mindannyiunknak. Ezután a programot kissé átszervezve elindultunk egy teknősbéka telep megtekintésére, ahol tengeri óriásteknősök nevelése és szaporítása, majd a természetbe visszaengedése történik. Itt egy filmet is láthattunk az óriásteknősök megmentéséről. Aznapi programunkba még beletartozott egy helyi lakos felkeresése, aki egy mosolygós képű bennszülött volt, és idomított majmával mutatta be nekünk, hogyan szedi le és dobálja a földre az ügyes állat a sudár törzsű kókuszpálmákról az érett termést. Némi kókusztej kóstolás után kerestük fel az un. „vízi mecsetet”, mely egy tóra épült, cölöpökön álló díszes templom volt, vakítóan fehér falakkal.

Aznapi programunkat az iszlám építészeti múzeum szabadtéri kiállításának meglátogatásával zártuk, melyet valóban hiba lett volna kihagyni. A terjedelmes területen fekvő múzeum a világ legismertebb iszlám mecsetjeinek kicsinyített, de belülről is látványos makettjeit mutatja be egy szép park közepén. A Taj Mahaltól a Jeruzsálemi Sziklatemplomig számtalan épület mása volt itt megtalálható, az utóbbi belülről is teljesen egyező volt az eredetivel. Az Ázsiában található számos, általunk eddig sosem látott mecsetek élethű makettjei sorakoztak  egymás mellett, melyek közül nekem nagyon tetszett például a pakisztáni Badshai és a mekkai Al- Haram mecset. A „mecsetelés” után elindultunk utunk következő állomására, Melakába.

    8. Melaka, a történelmi város

Melaka az azonos nevű állam székhelye, melyet 1396-ban alapítottak, és a Távol-Kelet egyik fontos kereskedőközpontja volt. Gyalogos városnézés során ismerkedtünk a nevezetességeivel, így az 1753-ban épült Krisztus templommal, mely az egyetlen keresztény templom a városban, a holland gyarmatosítók korát idézi. Elhaladtunk a piac mellett is, melynek közelében életnagyságban látható egy portugál vitorlás, amelyhez hasonlóval a portugálok tették első felfedező tengeri útjaikat a 15. sz. végén. Melakában lévő szállásunk elfoglalása után a szabadidőben este Piroskával egy váratlan programmal ajándékoztuk meg magunkat, mikor jegyet váltottunk a várost átívelő folyón egy sétahajózásra. Az esti fényekben káprázatos volt az óváros kivilágított hídjaival és parti sétányaival. A hajó zsúfolásig tele volt, és az sem zavart bennünket, hogy szemmel láthatóan mi voltunk az egyetlen európai utasok.

Másnapi utunk folytatásaként megálltunk kis időre az adott állam szultáni palotája előtt, melynek díszes kapuját díszőrség vigyázza, és egy hatalmas, több íven álló korona uralja a szultáni címerrel.

    9. Szingapúr, és ami mögötte van

Szingapúr a Maláj-félsziget déli csücske alatti szigeten álló városállam, mely utunk utolsó állomása volt. Az állam 1965-ben kivált a szövetségből, és valószínűleg nem bánta meg. Szemmel láthatóan magasabb az életszínvonal, mint Malajziában. A közúti határátkelés során el kellett hagynunk buszunkat, és a belépéskor többféle módon is felhívták figyelmünket arra, hogy Szingapúrban a kábítószer birtoklásáért halálbüntetés jár. Alkoholt is tilos áthozni a határon, ezt néhány felelőtlen útitársunk figyelmen kívül hagyta, és néhány sört felejtett az utastérben, melyért - mint utólag megtudtuk- a sofőrt büntették meg. A városállam infrastruktúrája, közlekedése rendkívül fejlett. Az utcákon mindenütt tisztaság, a szemetelést is szigorúan büntetik. A város főbb nevezetességeit sikerült felfedeznünk, melyek közül említést érdemel a gyönyörű, hangulatos botanikus kert, melynek különösen gazdag az orchidea gyűjteménye.

A nevezetesebb épületek és egy kínai buddhista szentély megszemlélése után még volt szabadidőnk, melyet kihasználva több útitársunkkal és Piroska vezetésével, metróval elutaztunk a híres öböl menti kertekhez, a Gardens by the Bay-hez.

Ez egy 101 hektáron épült fantasztikus ökoturisztikai központ, ahol két óriási üvegház (pálmaház) és 18 db napenergiát gyűjtő és éjjel önerőből világító un. „szuperfa” nyűgözi le a látogatókat. Ezek 25-50 m magas, növényekkel sűrűn teleültetett műfák, melyek némelyikét skywalk függőhíd köt össze, amelyről lélegzetelállítóan szép a panoráma. Különösen este kivilágítva, mikor kellemes zene hangjaira sétálva lehet gyönyörködni a kertekben. Mi ezt a látványt nappal és este is megcsodálhattuk. A kert szomszédságában található a méltán híres Marina Sands Bay hotel, melynek a három különálló épületet összekötő 200 m magasan fekvő tetőteraszán 150 m hosszú, végtelennek tűnő, ú.n. panoráma úszómedence várja a vendégeket.

A városban eltöltött éjszaka után szintén felejthetetlen élmény volt a mintegy órás sétahajózás a Szingapúri öbölben, ahonnan kitűnő rálátás nyílt a városra és felhőkarcolóira, valamint a Singapore Flyer 165 m magas óriáskerekére, mely 37 perc alatt fordul körbe.

Malajziai utazásunk zárásaként még volt lehetőségünk gépünk indulásáig megmártózni a szállodánk tetőteraszán lévő medencében, majd elhagytuk a várost, és vezetőnktől, sofőrünktől búcsút véve elindultunk haza, Európa felé.

Ez az utazás többi ázsiai utunkhoz hasonlóan sok szép élményt adott, és bár az idegenvezetés nem volt a csúcson, továbbá néhány útitársunk is okozott a csoportnak kellemetlenséget a szabályoknak fittyet hányó viselkedésével, azért elmondható, nem bántunk meg, hogy nekivágtunk.

Mesi