Gondolatok a Göcsej Sportegyesületről

Számolom az éveket, mióta is vagyok már tagja ennek a kis csapatnak. Az egyesület 1982-ben alakult. Akkor még javában töltöttem katonaéveimet, így csak az alapítás után egy évvel - leszerelésem után - sikerült belépnem.

Tehát idestova 19 éve koptatom bakancsomat a túratársakkal.

Szinte felidézni sem tudom, hogy milyen sok helyen jártam, milyen sok kalandban volt részem az egyesület tagjaként. Azért arra jól emlékszem, hogy első közös túrám Badacsonyba vezetett. Mint kezdő turista, próbáltam felkészülni a megmérettetésekre, nem csak lélekben és fizikailag, hanem megfelelő felszerelést is igyekeztem beszerezni. A Benedek könyv olvasása után határoztam el, hogy megpróbálok eljutni azokra a helyekre, ahol Kisember és Nagyember "nadselű" tetteket vitt véghez. Tehát beszereztem a bakancsot, sátrat és egyéb felszereléseket. Akik már akkor is túráztak, jól tudják, hogy abban az időben ez nem is volt olyan egyszerű. Akkoriban csak a néhai Csehszlovákiából lehetett hozzájutni turistabakancshoz. Egyik ismerősöm révén - a lábamat körberajzolva - hozattam első bakancsomat. A hatalmas méret mellett még ormótlan is volt e lábbeli, a súlyáról már nem is beszélve, de mégis büszkén vettem fel - egy szál nylon zoknival - az ominózus badacsonyi túrára. Mondanom sem kell, hogy végigszenvedtem az utat, nagy vízhólyagokkal tértem haza. Mégsem szegte kedvemet e kis malőr, mert megtanultam a profiktól, hogy milyen zoknit és hogyan kell használni. A sátorral sem jártam jobban. Sikerült kiválasztanom a legnehezebb kétszemélyes sátrat, amit az akkori magyar kereskedelemben kapni lehetett.

Aztán ahogy teltek az évek, egyre jobban "kikupálódtam" e téren, egyre több helyre jutottam el a Göcsej SE-vel. Eleinte csak itt a környéken jártunk-keltünk, aztán egyre messzebb merészkedtünk. Emlékszem, magashegyet először a Tátrában láttam. A poprádi állomáson szájtátva bámultuk az égbetörő csúcsokat. Akkortájt még kizárólag vonattal utaztunk mindenhova. Ennek is megvolt a maga varázsa. A hajnali vonatindulások, a reggeli lélekmelegítők kóstolgatása összerázta a társaságot. Emlékszem még közös szilveszteri bulikra, találkozókra, élménybeszámolókra.

A létszám egyre gyarapodott, sokan jöttek, sokan mentek, de volt egy "mag", aki szinte minden túrán ott volt. Előttem van az a pillanat, mikor Nagymilicről elindúltunk - Rockenbauer Pál nyomában - megtenni azt a másfélmillió lépést, ami végigvezet az Országos Kéktúra útvonalán. Olyan sokan voltunk, hogy két csapatot kellett kialakítani, és egymással szemben indultunk el, a félúton találkozva. Minden évben 6-8 napot szántunk arra, hogy nagyhátizsákokkal felpakolva, sátorral tegyük meg a még hátralévő szakaszokat. Őszintén meg kell mondanom, kevesen viselték el azt a megpróbáltatást, hogy egy hétig 20-22 kilós zsákot cipelve gyűrjenek le napi 20- 25, néha még ennél is több kilométert. Ahogy fogyott az út, úgy fogyott lelkes csapatunk is. Bár mindig voltak új csatlakozók, de a létszám a végére már nagyon megfogyatkozott. Büszkén, de ugyanakkor szomorúan írom le, csak nekem adatott meg a szerencse, hogy az Írottkohöz feljutva teljesítsem a régi csapatból a teljes távot.

A környező - akkor még szocialista - országokat is meglátogattuk. A fentebb említett Tátrában számtalanszor volt alkalmunk eltölteni egy-egy hetet. Itt ízlelgettük a magashegyi turizmus alapjait, itt tapasztalhattuk meg a saját bőrünkön az időjárás olymértékű változásait, hogy augusztusban is lehet hóviharba kerülni. Bejártuk Erdély nevezetes részeit, jártunk a "Jugoszláv" tengerparton, és az utóbbi években egyre többet járunk Ausztria hegyeibe. Tagjaink közül többen álltak már fent Európa legmagasabb pontján, a Mont Blanc hó és jég födte csúcsán. Sajnos már vannak olyanok is, akik az égi turistaúton koptatják bakancsukat. Tiszteletüknek adózva, minden évben megemlékezünk róluk egy-egy túra alkalmával.

Az elmúlt pár évben egyre többet fordulunk a magas hegyek felé, próbálgatva erőnket, csiszolva technikánkat. Már nem számít újdonságnak a hegymászó kötél, a beülo heveder, a karabiner, a hágóvas és a jégcsákány. Ugyanakkor nem feledkeztünk meg a hazai tájak szépségérol sem, számos táborozást szerveztünk kis hazánkban is.

Mindig szem előtt tartottuk azt, hogy ne "utazási iroda" legyünk, olcsón juthassunk el szép helyekre, és a sporttársak által összeállított programot valósítsuk meg. A programok megszervezésében nagy szerepük volt a túravezetőknek, melyek száma az évek során egyre csökkent. Kívánatos lenne, ha többen is megszereznék e képesítést, annál inkább is, mivel nem csak gyalogos, hanem magashegyi, kerékpáros és vízi túravezető-képzés is folyik.

Belekóstoltunk az elmúlt években a kerékpározás szépségeibe is. A legsikeresebb és talán eddigi legszebb ilyen túránk a Duna-menti kerékpártúra volt. A vizekkel is barátságot kötöttünk, többen vettünk részt vízi túrákon.

Idén 14. alkalommal rendeztük meg a nagy hagyományokkal bíró "Göcsej 40" teljesítménytúrát. Remélhetőleg az elkövetkezendőkben is folytatódni fog ez a hagyomány, hiszen minden évben nagy érdeklődés kíséri e programunkat, különös tekintettel a város és a megye iskoláira, de szép számmal akadnak az ország más területérol e program kedvéért idelátogató teljesítménytúrázók is.

E folyóiratot, amit a kezedben tartasz Tisztelt Olvasó, a régi időkben még stencilgépen sokszorosították és juttatták el a tagokhoz. Sok érdekes túraleírás látott napvilágot e kis kiadvány lapjain az évek során, és büszkén mondhatom, hogy most már digitalizált változatával is lehet találkozni az Interneten awww.gocsejse.ini.hu helyen.

Egyesületünk 2002-ben ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját. Kevés hasonló szabadidősport egyesület mondhatja el magáról, hogy ilyen kort megért. Közben felnőtt egy nemzedék, akik talán továbbviszik azt a vándorbotot, azt a szellemiséget, amit az alapítók ránk hagytak, és amit mi megpróbálunk továbbadni.

A 2002. év nem csak jubileumi év lesz az egyesület életében, hanem új tisztségviselők választására is sor kerül. A Göcsej SE elnökeként ezúton szeretném megköszönni a sporttársaknak azt az áldozatos munkát, amivel segítették, hogy egyesületünk egyre előbbre jusson, egyre szebb, tartalmasabb programokat, rendezvényeket mondhasson magáénak, és Zalaegerszeg város, valamint Zala megye meghatározó turista egyesületévé válhasson.

Kívánom az új vezetésnek, hogy tovább haladjon ezen a felfelé ívelő úton, folytatva a régi hagyományokat, megszerettetve e sport szépségét minél több emberrel.

Süle Gábor

Püspökszentlászló, Mecsek (2001)