logotype

Alpoktól az Adriáig

Jelentés.
Szigorúan bizalmas!

(Nagyításhoz kattints a képre!) 

 

Célszemély napok óta készül valamire!
Útleírásokat, térképeket nézeget, a neten útvonalakat tölt le.
Ha jól látom, kerékpártúra készül.
Előveszi „pakolólistáját” és hosszasan tanulmányozza.
Ruházat: alsó, felső (király, ász)
Felszerelés: bicska, szerszám, búvárszett, varrókészlet, hímzőráma.

 

2017. július 14. péntek.

A megfigyelés alatt tartott személy nagy táskákkal megpakolt kerékpárral indul útnak 18:00 órakor a belváros felé, majd a Zala Pláza parkolójában várakozik.
Több irányból gyanús mozgások tapasztalhatók. Kerékpárosok érkeznek hasonló pakkokkal, több irányból is.
Hamarosan egy zöld színű busz kanyarodik be a nagy parkolóba, és megáll a jégcsarnokkal szemben.
A kerékpárosok odasereglenek, szám szerint 22-en.
A felfordulás nagy, kerékpárokat szerelnek szét, az első kereket kiveszik, csomagokat pakolnak az utastérbe, a kerékpárok egy része is oda kerül, a zöme pedig a busz csomagtartójában szoroskodik, egymáshoz kötözve.
Alig egy óra múlva a busz kigördül a parkolóból, fura módon az emberek gyalog, kocsival indulnak a szélrózsa minden irányába.


     

 

2017. július 15. szombat, reggel 6 óra.

Célszemély a fenti időben a Zala Pláza parkolójában a zöld busznál várakozik többedmagával. Az emberek álmos tekintettel néznek a jövőbe.
6 óra pár perckor a busz kigördül a parkolóból, és elindul Szlovénia felé.
A buszon többen aludni próbálnak, mások telefonjaikat nyomkodják, néhányan halkan beszélgetnek, eseménytelenül telik az idő.
A Szlovén autópályán a legendás „fánkosnál” Trojaneban pihenőt tartanak.
Érdekes módon a megbeszélt időre mindenki visszaérkezik a buszhoz, és a társaság tovább indul.
A Bled mellett található Vindgard szurdok megközelítése nem egyszerű, a busz araszolva halad előre a szűk úton, a szembejövő autósok miatt többször kell megállni, és centizni a helyet.
A szurdok parkolójában kipakoláshoz készülődik a társaság.
Rekordidő alatt szerelik össze a kerékpárokat, és málházzák fel azokat.
(Kivizsgálandó, hol gyakorolhatták vajon ezt).
Az útrakész kerékpárokat a szurdok bejáratánál helyezik el, egymáshoz kötözve, majd jegyet váltanak és eltűnnek a szurdok kapujában.

         


A szurdoktúra után a társaság visszatér a kerékpárjaihoz, majd az otthonról hozott pakkokból jó étvággyal ebédelni kezd.
Jóllakottan, teli gyomorral ülnek fel a biciklikre, és indulnak el a hegyek között.
A megfigyelés alatt tartott személy az élre áll, navigációs készülékével próbálja betájolni a pontos menetirányt, nem sok sikerrel. Az első kereszteződésnél kis tanácstalanság alakul ki, de aztán tovább indulnak. Az első emelkedőknél a célszemély feladja első helyét, és erősen izzadni kezd. A társaság szétszakadozik, az ifjak előre tekernek, csak a kereszteződésben várják meg a tapasztaltabb, öreg rókákat.
Többször kell rövid pihenőket beiktatni, hogy az éltesebb korosztály levegőhöz jusson.
Aki nem gondoskodott útravaló italról, azon a dehidratáltság jelei mutatkoznak.
Ha lassan is, de fogynak a kilométerek, és eljön az idő, mikor már vannak lejtők.
Megfigyelt, bölcs megállapítást tesz, miszerint: emelkedőn lassabban telik az idő, mint lefelé gurulva.
Hamarosan sík vidék következik, elhagyják az országutat, és árnyat adó, ligetes fák alatt haladnak a magas hegyek által övezett, tükörsima kerékpárúton.
A csapat újra felzárkózik, csak a notórius fényképezők maradnak le, a profik kerékpárról lövik a képeket, megkockáztatva a bukás veszélyét.
Az út csodaszép legelőkön kanyarog, körülöttük a hegyek egyre magasabbak.
Néha megállnak kis időre, be-be várva a lemaradókat.

         


Egy kanyar után feltűnik egy tisztás, amin házikó áll, mellette szénaszárító, a teraszon iszogató népek. Ahogy várható, a csoport is megáll, kikötik kerékpárjaikat, majd egy-egy pohár frissítőt rendelnek. Van, aki sört csapoltat, mások meg üvegeset fogyasztanak.
A panoráma lenyűgöző, a hegyek között kikandikál a Trigláv csúcsa.
A pihenő után a csapat tovább halad szépen, libasorban. Lassan fogynak a kilométerek, a kerékpárút egy folyót követve halad mellette, alattomosan emelkedve.
A megfigyelés alatt álló személyt könnyű követni, megfontoltan teker, nem rohan előre, szépen tartja a tempót.
Kranjska Gorában a szállás némi kívánni valót hagy maga után, de úgy látszik, hogy a csoport már hozzászokott a puritánsághoz. A toaletten sorba kell állni, a férfiak kis előnnyel indulnak a versenyen. A zuhanyzásnál is többen használnak egyszerre egy zuhanyzót, a női részlegről nincs információ.
Tisztálkodás után kisebb csapatokban, szétszóródva indulnak a városkában élelem után kutatva.
Célszemély egy kisebb csoporthoz csatlakozik, akik kerékpárral akarják felkutatni a lehető legjobb éttermet. Megdöbbenve tapasztalja azonban, hogy többük kerékpárjához valakik újabb bicikliket lakatoltak. A megfigyelés alatt tartott kisebb agyvérzést produkál, feje lilában játszik, vérnyomása egyre magasabbra szökik.
Hosszas nyomozás után kiderítik a szabotázs kerékpárosok kilétét, majd telefonálgatásba kezdenek, hogy kiszabadíthassák a járműveket. Kisvártatva megérkeznek a sporttársak, kik össze-vissza lakatolgattak, és kiszabadulnak a kerékpárok.  
Az éhség ismét nagy úr, mert a kis táraság tempósan teker a belváros felé, ahol több étterem is található. Kis hezitálás után egy pizzériában kötnek ki, ahol végre jóllaknak, és kedélyállapotuk helyrepattan.
Az utazás és az első napi tekerés, továbbá a nyereg és a fenék közötti bimbódzó kapcsolat meglátszik a társaságon. Az Alpokból lezúduló hideg levegő megborzongtatja a kerékpárosokat, gyorsan iparkodnak haza, és ruhakészletük nagy részét magukra öltve térnek nyugovóra.

 

2017. július 16. vasárnap.

A reggeli friss levegő furcsán hat a társaság tagjaira. Szegényes melegruha-választékukban nem található annyi darab, amennyit most fel tudnának venni.
Az indulás külön hullámokban kezdődik, kisebb egységekre szakadva.
A reggeli kicsit mozog még a gyomrokban, de hamar helyére kerül minden, a melegebb ruházat is visszakerül a csomagokba.
Többen a Fusenei tavakat veszik célba, még nem tudva azt, hogy mi vár azokra, kik eme merész gondolatot valóra váltják.
Persze a térképen minden más, utólag mindenki belátja, de mikor nyelvlógatva tekernek fel az emelkedőn, még nem tudják, mi vár fent rájuk.
De előbb még határt lépnek, egy fotó erejéig megállnak a szlovén- olasz határon, és haladnak a remek kerékpárúton tovább, felkapcsolva a legmagasabb fokozatba. Az út mindkét oldalán meredek sziklafalak tornyosulnak, lent a völgyben pedig harsányzöld legelők váltogatják egymást.
Emberünk elhagyja a csapatát, és élvezve a napsütést, átszellemülve teker el a Fusinei tavakhoz vezető lehajtó mellett. Jó pár kilométert megtéve, telefoncsörgésre lesz figyelmes.
Közlik vele, hogy túlment az elágazónál, pedig jól látható tábla jelezte a lekanyarodást.
Kicsit bosszankodva fordul vissza, de hamar leküzdi a távot, és csatlakozik a többiekhez.
Az elején még enyhe emelkedőn haladnak, ami aztán egyre meredekebb lesz.
A megfigyelt ekkor ejti ki száján először a „pedelec” szót (számomra akkor még ismeretlen káromkodásnak tűnt, de később kiderült tévedésem).
Az emelkedőt, a nagy csomagokkal csak keveseknek sikerült nyeregben leküzdeniük, a csoport zöme a végén már tolja a kerékpárokat.
Felérve az alsó tóhoz, az előtáruló látvány jól tükröződik az arcokon.

    
A pihenő és a víz fölé nyúló teraszon elköltött kávék után diadalittasan ereszkedik le a csapat azon az úton, melyen nemrég még felfelé jövet izzadt.
Tarvisioig a még együtt maradtak is szétszakadoznak, meg-meg állnak, és a pompázatos völgyekben gyönyörködnek.
Tarvisioban csak rövid ebédet fogyaszt a célszemély, az otthoni maradékot pusztítják többen vele. Az út innentől már a millenniumi vasútvonal nyomán vezet, az állomások még jól láthatók, bár többük már az enyészet útjára lépett, némelyikük viszont kis panzióként, kerékpáros betérőként menekült meg az elmúlástól.
Az út érdekes tájakon vezet keresztül, szinte vízszintesen halad, az utat elálló hegyek gyomrán át alagutak vezetnek. Egyik alagút jön a másik után. Majdnem mind kivilágított, csupán egy van, ahol majdnem a falra kenődik egyik kerékpáros. Rá kell jönni, hogy napszemüvegben nem lehet sötétben tekerni, néhol a világítást sem árt bekapcsolni, mivel a kanyargós alagút végéről nem jut be a fény.
Az egymást követő alagutak között lebilincselő panoráma tárul a kerékpárosok elé, míg a viaduktokon haladnak előre. Autópályák kanyarognak a völgyekben, néhol a templomtorony magasságában húz el a falu fölött. 

    

A feltűnően változatos táj és útvonal a megfigyelt személyt és társait bősz fotózásra készteti.
Aztán egy idő múlva elhagyják a hegyeket, és a völgyben tekernek tovább Moggio Udinese felé.
A kis településen már lefoglalt szálláson Partizán fedőnevű sporttársuk tikkadtan várja őket a motel udvarán. A helységben a csapat két helyszínen száll meg. A szállás tiszta, rendezett, jól felszerelt. Tisztálkodás és némi pihenő után tehermentesített kerékpárjaikra ülnek, és felfedezik a települést. A belváros szűk sikátorai között tekeregnek, mígnem rábukkannak a másik csoport szálláshelyére, melynek lugassal borított kerthelyiségében fogyasztják el jó hangulatú vacsorájukat. A helyi borok, sörök hatására széles jókedv kezd eluralkodni a társaságon. A hegyről lekúszó hideg azonban gátat vet a dorbézolásnak, mindenki nyugovóra tér.

 

2017. július 17. hétfő.

A reggeli készülődés olajozottan megy, a megbeszélt helyen és időben a csapat hiánytalanul készen áll az indulásra.
A városkából GPS segítségével hamar kitalál a csapat, élen a célszemély vezeti a sort.
Murvás úton haladnak, a vékonyabb gumival rendelkezők néhol tolják a karékpárt.
Még mindig a régi vasúti nyomvonalon tekernek, egy hatalmas, kiszáradt folyómedren átívelő, használaton kívüli vasúti hídon jutnak át a túloldalra.
Később emelkedőkön tekernek fel, a megfigyelt, többedmagával, előre megfontolt szándékkal kikerüli az emelkedőket. Könnyű neki, a kormányon lévő GPS mutatja az útvonalat, ennek ellenére a többiek nem bíznak benne, így rosszabbul járnak.
A következő megálló Venzone, a levendulák városa, ahol jegeskávét szürcsölve élvezik a délelőtti napsütést.
GG nevű sporttárs első kereke gyanúsan lapul az utca kövezetéhez.
Célszemély, Partizán, és egy frissen beszervezett forma 1-et meghazudtoló idő alatt hárítja el a defektet.

    

 

A nap egyre melegebben süt, lassan eléri a hőmérséklet a 40 fokot. Megfigyelt személy elindul, többen utána tekernek. Kis idő után Kistücsök első kereke is lelapul. Újabb defekt. Kicsit tovább tart a javítás, de megoldják. A pumpálás kis kívánni valót hagy maga után, ezért egy közeli benzinkúton potom két eurót bénáznak el, mire keményre fújják a kerekeket.
A szapora tekerésnek köszönhetően beérik Partizánt, majd lihegnek a forróságban.
Egy rövid pihenő alkalmával térképeket nézegetnek, merre lehetne rövidíteni. Találnak egy utat, mely egy fura nevű falucskába vezet, Buja a neve.
Nekigyürkőznek, és utolsó csepp erejükkel feltekernek egy meredek emelkedőn, majd elérik a falucska főterét. Sehol egy lélek, csak egy bárban látnak mozgást, ott is épp felmosnak. Letámasztják kerékpárjaikat, és a templomba menekülnek a tűző nap elől, de ott is meleg van.
Szomjaznak és szenvednek. A bárhoz visszasétálnak, hűsítő italokat rendelnek és letelepednek a teraszon. Mire a második kör is lecsúszik, belátják, hogy nem lehet elindulni, mert tombol a kánikula, az árnyékot követve egyre beljebb húzzák a foteleket.
Telefonos kapcsolatot tartanak másokkal, hogy ki merre lehet. A közelben is vannak sporttársak, akik szintén egy vendéglátóhelyen sziesztáznak. Az idő telik, a távolság viszont nem csökken egy centit sem. Ezen aggódva felcihelődnek és elindulnak, mivel Udine még messze van. Útközben összejön újra a csapat nagy része, egymást bíztatva, csüggedten tekernek. Aztán célszemély javaslatára letérnek az útról, miszerint erre lehet rövidíteni. Szerencséjükre találnak egy autentikus kocsmát, ahova beviharzanak, és élvezettel csökkentik folyadékveszteségüket.
Erőt gyűjtve, Udine-ig meg sem állnak. A városban kicsit elidőznek, és a szállásra hajtanak, ahol végre hűsítő fürdőt vesznek, pihennek kicsit, majd vacsorázni indulnak, onnan pedig bolyonganak picit az éjszakában

   

 

2017. július 18. kedd.

Reggel a megbeszélt időpontban a szálloda mélygarázsában találkozik a csoport, felszerelik a csomagokat, majd libasorban útnak indulnak, és kitekernek a városból. Útjuk apró olasz falvakon vezet át, már érezni lehet a tenger sós illatát. Nagyobb pihenőt Palmanova-ban – a csillag alakú erődvárosban – tartanak, a főtéren jegeskávéznak, és megnézik a dómot. Innét Aquileia-ba tekernek, ahol a híres ókori római romok mellett haladnak a katedrálisig.
Ebben a katedrálisban található üveggel fedett járószint alatt az a 760 m2-es színes, ókeresztény mozaikpadló, mely állítólag a nyugati világban a legnagyobb.
Az ókori romok között bolyongva egy remek kis étteremre lelnek az éhes biciklisták, ahol finom falatokkal töltik meg korgó gyomrukat. Néhányan hűsölnek az árnyas fák alatt, mások sétálnak a kertben. Az alapos pihenés után a város vége táblánál megpillantják a tengert, és a hosszú hidat, amely Grádóba vezet, melyet kis Velenceként tartanak számon lagúnáival, hangulatos utcáival.  A városkán áttekerve találják meg a kempinget, ahol szállásaikat lefoglalták. A kis házacskákat belakják, majd a tengerhez gyalogolnak. Az ügyesebbek kerékpárral mennek. A strand kis csalódást okoz, hínárral borított, barnás színű sós lé.
Többen meg sem mártóznak benne, inkább visszasétálnak a kemping édesvízi medencéjéhez, ahol elúszkálnak a hűs, kristálytiszta vízben.
A szokásnak megfelelően este betekernek a városba, kisebb csapatokban, élelem után nézve. Furcsamód nincs hely egyetlen étteremben sem, annak ellenére, hogy szó szerint egymást érik. Fel s alá sétálnak, hátha valahol felszabadul egy asztal, ahova leülhetnek, de semmi remény. Az itt nyaralók nem sietnek, kényelmesen, beszélgetve eszik a finom tengeri étkeket, isszák a remek olasz borokat. A megfigyelés alatt álló személy arcán kezd eluralkodni a pánik, de aztán egy benyíló kis udvarba tévednek, ahol két étterem egymással szembeni asztalkái közül egynél pont fizetnek. Pofátlanul odaállnak az asztal mellé, de a pincérek addig nem engedik őket leülni, míg újra meg nem terítenek. Aztán nagy csodálkozásukra egy kifogástalan magyarsággal megszólaló pincér jön, és felveszi a rendelést. Mint később kiderül, több éve dolgozik már itt minden nyáron a magyar fiatalember. Ajánlásait figyelembe véve finom falatok kerülnek az asztalra, s a jófajta bor jégben hűtve gyöngyözik. „Ez ám az élet, nem a három műszak” jegyzi meg jókedvűen a megfigyelt. Fogy az étel, fogy a bor, egyre emelkedettebb a hangulat, és kitart egész este.

     

 

2017. július 19. szerda.

A kempingből most is a megbeszélt időben indul a társaság. A cél: Trieszt!
A forgalmas autóutat nagy kitérőkkel kerülik el, jobbára földes, kavicsos úton haladnak.
Ahogy emelkedik a nap a horizonton, egyre nagyobb a hőség. Jó szolgálatot tesz most a műholdas helymeghatározó, kisebb rövidítésekre remek alkalmak adódnak, amit ki is használnak.
Trieszt előtt tartanak egy nagyobb pihenőt, ahol frissítőkkel hűsítik magukat. Ettől fogva országúton tekernek tovább, ahol lejtők és emelkedők váltják egymást. Megfigyelés alatt tartott személy újra a pedelec kifejezéseket használja.
Egyik hosszú emelkedő után, egy áruház parkolójában állnak meg, ahol a klimatizált étteremben hűsítik magukat, nem csak levegővel, hanem friss gyümölcssalátákkal.
A tengerpartot kísérő országútról remek kilátás nyílik, többször meg-megállnak fényképezni. 
Az enyhe emelkedőn tekerve lassan érnek fel a tetőre, és végre megpillantják a Mira-Mare kastélyt, ami már Trieszt!
Az osztrák mesekastély parkjában leteszik kerékpárjaikat, és besétálnak a csodálatos palotába, ami Habsburg Miksa és felesége, Sarolta számára épült isztriai fehér márványból.
A pompázatos belső tér, a hálók, fogadószobák megtekintése után a csoport a kertet nézi meg. 
A potom 22 hektáros parkban – melyet maga Miksa tervezett – számos trópusi növényt telepített be.
A kastély és arborétumlátogatás után a bejárattól nem messze lévő partszakaszon strandol a társaság. A sziklás partról néhol vaslépcsők vezetnek a tengerbe, csak azokon keresztül lehet a vízbe jutni. A víz egyből mélyül, de frissítően üde, így mindenki megmártózva hűti le magát.
Innen már karnyújtásnyira van Trieszt, és nincs emelkedő! Mint később kiderül, kicsit korai az öröm.
A kikötővárosban többszöri nekifutásra sem találják meg a szállásukat. Térkép, GPS, kérdezősködés sem segít. Folyton visszatérnek a kiindulási pontra, ahonnan újra és újra nekiindulnak, de hiába. Utolsó nekirugaszkodásuk előtt két jóképű rendőrjárőrt támadnak le a lányok, nem kis sikerrel. A két poliziotti felkészült angoltudással magyarázza el, hogy merre, hol és mikor kell kanyarodni ahhoz, hogy eljussanak a szállásra.
A szálloda remek! Mélyen süppedő szőnyeg a recepción, öltönyös urak, puccos dámák állnak szerteszét, a csoport enyhe izomszaggal libben be az idillbe.
A recepciós arca rezzenéstelen, biztos látott már ennél durvább dolgokat is.
A kerékpárok a garázsba kerülnek összekötve, biztos, ami biztos…
Innét szétszéled a társaság, fürdés, borotválkozás, bakugrás következik, majd kisebb csoportokban a belváros felé szállingóznak.
A vacsoráért erősen meg kell dolgozni, mivel itt sem találni szabad asztalt sehol.
Egy eldugott utcácskában akadnak üres asztalra, a pincérnő csak olaszul beszél, így mindenki rendel valamit, amivel csak később szembesül.
Panaszra nincs ok, bár dicsérni sem lehet az ételeket, de a finom bor megteszi hatását, szebbé varázsol mindent.
A hazafelé úton bejárják az egész várost, olyan helyekre is eljutnak, ahova nem akartak.

 

2017. július 20 csütörtök

A megfigyelés utolsó napja.
A társaság reggel összehangoltan indul az utolsó etapra.
Triesztet elhagyva Koper felé veszik az irányt. Az út egy darabig még a tengerparton halad, majd kissé eltávolodnak tőle, emelkedőhöz érnek. Itt kissé lemaradoznak páran, egy kereszteződésnél pedig vita alakul ki, hogy merre menjenek. Többen kijelentik, hogy az egyik út az autópályára vezet, hiába érvel a magas szőke, hogy a GPS arra mutat, mindenki elindul az emelkedőn. Így a megfigyelt személy egyedül vág neki az útnak, de kis idő múlva találkozik két lemaradt sporttársával, majd hármasban tekernek.
Emelkedőkön küzdik fel magukat, lejtőkön gurulnak le, kis településeken állnak meg pihenni.
A nap egyre jobban tűz, a meleg már szinte elviselhetetlen. Az autópályát elérve határt lépnek, de nem a kocsik között, hanem a szervízúton hagyják el olasz hont. Egy útszéli büfében szomjukat oltják, itt már sörre is üdítőt isznak egyesek. Mindegy mi, csak folyékony és hideg legyen.
Aztán lassan Koper kikötőjének darui tűnnek fel a távolban.
A helyi McDonaldban megrohanják a pultot, tradicionális hasábburgonyát és hamburgert rendelnek. A teraszról megpillantják a buszt, mely bekanyarodva halad az előre megbeszélt parkolóba. Szorgos telefonálgatásba kezdenek a csapat többi tagjaival, majd a megbeszélt helyre kerekeznek, ahol már javában folyik a bepakolás.
Helyére kerülnek a kerékpárok, rendezetten, lekötözve, szétszerelve.
A busz elindul, az emberek a telefonjaikon nézegetik az elmúlt napok fényképeit, de még nincs vége a kalandnak.
Még hátra van a Skocjan barlang, melyre azt mondják, hogy itt található a földalatti Grand Canyon.
A bejáratnál némi késlekedés után megkapják a jegyeiket, és elgyalogolnak a párszáz méterre található bejárathoz, ahol a tömeget szelektálják nyelvük szerint. A kerékpáros csoport nagyrésze az angol idegenvezetőhöz csatlakozik, azért, mert ők indulnak először. A barlang tényleg lélegzetelállító, benne hatalmas szakadékot vájt a Reka folyó, és a felszíni szurdokvölgyekhez hasonlóan hidakon, sziklapárkányokon kiépített utakon járható végig a barlangrendszerben a folyó egy szakasza.

      

Összegzés:

Jelentem, hogy a fenti napokon a társaság kivétel nélkül jól érezte magát, kirívó esemény a megfigyelés alatt nem történt.
Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy furcsamód összeszokott csapat jött létre, annak ellenére, hogy nem együtt haladt a társaság, mindig mindenki időben beérkezett az aznapi célba. A műszaki meghibásodások száma – a két defektet is beleértve – elenyésző volt.
Továbbá jelentenem kell, hogy már az úton körvonalazódni látszott a következő évi kerékpártúra útvonala, többféle alternatíva is elhangzott, így bizton állíthatom, hogy 2018-ban is fennál a veszélye annak, hogy lesz kerékpártúra!

 

A jelentés leadása: 2017. július 21 péntek.

Készült egy eredeti példányban.
Egy példány sok lap.
Kapják: Göcsej SE Kandikó újság
              www.gocsejsport.hu
              BM irattár 3/3 Csoportfőnökség

 

President

2020  Göcsej Sport