2 teljesítménytúra Vas megyében

A május eleji hosszú hétvégéből kettő napot túrázással töltöttünk. Előbb május elsején Vasvárra mentünk, a Nagy Gáspár Emléktúra 25-ös távjára.

Vasvár az államalapítástól a török hódoltságig Vas megye székhelye, jelentős egyházi központ, királyi város volt. Vasvár nevezetes az itt megkötött békéről. Az 1664-ben Szentgotthárdnál vereséget szenvedő török nagyvezír augusztus 10-én, visszavonultában Vasváron kötött békét a császár követével. A város napjainkban is ismert búcsújáróhely.

A túra a Nagy Gáspár költőről elnevezett művelődési házból indult. Nagy Gáspár 1949. május 4-én született Bérbaltaváron (az 50-es táv résztvevői érintik ezt a települést is). Versei 1968-ban jelentek meg először. Pályája során sok jelentős tisztséget betöltött. Volt a Móra Ferenc könyvkiadó szerkesztője, a Magyar Írószövetség titkára, a Hitel folyóirat szerkesztője, a Magyar Katolikus Rádió Kulturális szerkesztőségének vezetője.

Főbb kitüntetései: József Attila díj, Kossuth díj és a Magyar Örökség Díja.
Budapesten halt meg fiatalon, 2007-ben. Nagytilajon temették el.

Nevezés előtt még megtekintettük az Országos Mentőmúzeum vándorkiállítását. Elindulva egyből a Domonkos kolostor és templom előtt haladunk el, mely a rend Magyarországon található legrégebbi épületegyüttese, 1230-44 között emelték őket.

 A városból kifelé haladva találkoztunk a várost ébresztő fúvós zenekarral, akiket egy békebeli traktor szállított. A pattogós zenére mi is felvettük a ritmust. A hosszú betonút egyhangúságát oldotta az útszéli réten nyíló színes mezei virágok sokasága. Letérve a betonútról, erdők, mezők, szántóföldek váltják egymást, jelentősebb szintemelkedés nélkül. Minden üde zöld, friss a sok csapadéktól, no meg a tavasz csodáinak köszönhetően. Az első ellenőrzőpont Oszkón volt. A település neve már 1217-ben feltűnik II. Endre király oklevelében. Ma kb. 650 fő lakosa van.

Kifele tartva a faluból, számos, múlt századi útmenti kőkeresztet láthatunk. Kozmafa szélét, hegyi pincéit érintve Sár-völgyön át gyalogolunk be Nagytilajba. A temetőben – ahol a költő nyugszik – kapjuk meg a kitűzőt és az emléklapot. Innét visszagyalogolunk a Kultúrházba, ahol a szokásos zsíros kenyér, hagyma, vörösbor, kávé várt ránk. A rendezők, pontőrök mindenhol nagyon kedvesek voltak. Szerencsére az első kisbusszal vissza tudtunk menni Vasvárra.

Az 50 km-en indulókat a Fürdőnél még pörkölttel várták vissza. Az 500 Ft (MTSZ kedvezménnyel 400 Ft) nevezési díjért jó volt az ellátás. Oszkón müzli szelet, Kozmafánál szódavíz, Sárvölgynél 3 alma, a célban pedig amennyit akarunk, annyit ehetünk, ihatunk és még a visszaszállításról is gondoskodnak.

Ez egy könnyű, gyorsan teljesíthető, laza túra volt, közeli indulási hellyel.

„ Ne szóval és nyelvvel szeressetek,
Hanem tettel és igazsággal”  - idézet a költő emléktáblájáról.

Másnap, 2-án Felsőszölnökre mentünk a Vendvidék 25 teljesítménytúrára. A túra az Őrségi Nemzeti Park területén haladt. Ez Magyarország tizedik Nemzeti Parkja, az erdősültségi arány nagyon magas (2/3 rész), erdei fenyvesek (ezért „gyántásországnak” is nevezik), bükkösök a jellemzők. Száraz kaszálórétek, dús füvű nedves láprétek találhatók, hisz a területen bőségesen van víz, 200 forrás, 15 patak. Tömegesen fordulnak elő védett növények is, kiemelten gazdag a lepke fauna.

A nemzeti park egyik néprajzi tájegysége a Vendvidék. A terület a magyarországi szlovénekről kapta nevét. A Vendvidék egyedülálló természeti adottságokkal rendelkezik, hisz határsávként zárt terület volt hosszú évtizedekig.

A túra a felsőszölnöki Kern kocsmától indult. Nevezés után a Hármashatár tanösvényen haladtunk a Hampó-völgyön keresztül, fel a Hármashatárhoz, itt pihenőhely, ellenőrzőpont volt.

A felsőszölnöki Hármashatárkőt a Trianoni döntés után 1922-ben állították fel, Ausztria, Szlovénia és Magyarország találkozásánál. A hármashatárkő egy 215 cm magas csonka gúla alakú oszlop, három oldalán a három ország címere.

 A kőnél minden évben tartanak találkozókat, ünnepségeket. Többek között található itt egy "Világ-Egység-Szív" emlékmű is, melyet Sri Chinmoy (1931-2007) indiai spirituális tanító avatott fel 2004. május elsején.  

Egy idézet tőle:

„Valahányszor megbotlasz,
Kelj fel!
Azután mosolyogj,
És lassan, kitartóan és tévedhetetlenül
Haladj tovább a törekvés útján.”

Az egész túra nagyon szép helyeken vezetett, nagyrészt az Őrvidéki Piros Túra útvonalán és a zöld Vasfüggöny túraútvonalon. Az erdők, mezők, kaszálók telis-teli tarka virágokkal, a fű, a fák üde zöldek.

A 2. ellenőrzőpont Felsőszölnök fölött volt a János-hegyi kilátónál. Az idő tiszta volt, így gyönyörködhettünk a pompás kilátásban.  Itt találkoztunk az Őrségi szerekhez sokban hasonló „szórványok” „ház neveivel”. Ugyanis a szlovén falvakban még él az a szokás, hogy egymást nem a családnevükön, hanem háznevükön nevezik, amit az új lakó is örököl. Pl: „ház a körtefánál”, „ház a lugas mellett”, „piros ház az almafánál”.

 Érdekesek voltak az útszéli fakeresztek is, a fa korpusz felett gazdag mintázatú bádog lemezzel készültek, védve a fát, számunkra néha már túldíszítve.

A 3. ellenőrzőpont a Kétvölgy melletti Katalin-hegyen volt, egy eléggé új kilátónál. Az a vidék legmagasabb pontja, 367 m. Szép volt a rálátás a közeli lankásabb dombokra, de elláttunk az osztrák magasabb hegyekig is.

Nagyon élveztük a túrát, szép volt az útvonal, jó az idő. De az igazsághoz hozzátartozik egy kis kellemetlenség is. Az utolsó ellenőrzőpont után jónéhányan elkevertünk. Ez még nem is lett volna nagy probléma, hisz mindenkivel előfordulhat, de elkezdett szakadni az eső, de olyan mértékben, hogy az előhalászott térkép nulla perc alatt szétázott. Így nem is próbálkoztunk annak tanulmányozásával.

Szerencsére szlovén területen találtunk egy fedett helyet, ahol átnéztük, hol is vagyunk, merre induljunk. Egyik hölgy, aki ismerte a rendezőket, telefonos segítséget is kért. Vártunk egy kicsit, hogy csillapodjon a felhőszakadás. Visszatérve a helyes útra minden teljesen száraz volt. Csak ott és csak akkor esett, rosszkor voltunk, rossz helyen. Mire célba értünk, meg is száradtunk.

A szintidőből kicsúszva értünk célba közel 20-an, de senki sem volt különösebben ideges. Tudomásul vettük, hogy így jártunk. Csak Murmisék izgultak (ők a rövidebb távon voltak), hogy mi történhetett velünk.

A tényeken nem változtat, de a Rendezők a honlapjukon elnézést kértek, és beismerték, hogy két ponton is hiba csúszott az útvonal jelölésnél. Itt is megettük a szokások zsíros kenyeret, majd indultunk haza. Mindkét túra jó volt, szép volt a környezet, friss a levegő. Két napunk még az itthoni munkákra is maradt.

                                                                           - kmbo -