Hógolyózás kánikulában (1998)
1998 június 6-án reggel 530 -ra beszéltük meg az indulást a Balaton Szálló előtt. Kis konvojunk két személygépkocsiból állt. Az elsőben a Kölcsey F. gimnázium négy diákja foglalt helyet tanáruk vezetésével, ezt követtük mi öten a Göcsej Sportegyesületből. Az uticél az ausztriai Raxalpe hegyvonulat volt, amely a képzeletbeli Bécs-Graz egyenes felezőpontjánál található.A túra részletes útvonalát a tanár úr dolgozta ki, mi pedig a nap folyamán megpróbáltunk lépést tartani velük. A fiuk hátizsákján található jelvénysokaságból következtetni lehetett eddigi útjaikról, és bizony két 70 km-es teljesítménytúra skalpja is ott ékeskedett.
A határon gond nélkül átkelve megérkeztünk kiindulási helyünkre, a 843 méter tengerszint feletti magasságban található Griesleltenhof-ba. Az autóinkat a parkolóban hagytuk, rövid szerelvény igazítás és megbeszélés után neki indultunk az emelkedőnek. A sárga jelzés kanyargós szerpentinjéről jobbra letérve a zöld jelzésen megközelítettük a hegységet (1280 m). Egy kedves hegyi forrásnál megálltunk, ahol egy ördög fejéből kifolyó vízből oltottuk szomjunkat, és utántöltöttük flaskáinkat. A fenyők lombja felett rövidesen megpillantottuk a Preiner Wand 1783 m-es csúcsát jelző keresztet. A hegyoldalban a törmelékes talajon minden lépést megfontolva egyre feljebb araszolgattunk. Mi hegymászó felszerelés nélkül, csak botjainkra támaszkodhattunk, azonban speciális felszereléssel mások nehezebb utat is választhattak a hegy leküzdésére. A sziklát oldalról láncba kapaszkodva is meg lehetett közelíteni, a jobb oldali meredek sziklafalon pedig a legvakmerőbb hegymászók próbálhatták ki tudásukat. Útközben fürge zergékkel találkoztunk, akik látványosan szökelltek el mellettünk. A társaság eléggé szétszakadozott, egyik dohányos hölgytagunk szenvedései közepette ?sirató falnak? keresztelte el utunk e szakaszát.
Végül is kis nehézségek árán felértünk a hegynyeregre, és visszanézve csodálatos panoráma nyílt a völgyre. Az alpesi fennsíkra érve a különféle virágok színes kavalkádja fogadott minket, amelyet a diákok részletesen megvizsgáltak, ill. megörökítettek. Az 1648 m-en található menedékháznál megpihentünk (Holzknecht Haus). Jól esett a nagy forróságban egy korsó hideg sör, majd emlékül képeslapokat, különböző kitűzőket lehetett vásárolni. Menetelésünket folytatva útba ejtettük a Nemecek Haus-t (1858 m), amely mellett egy kövekből kirakott bárka állt. Az árbocrúdon egy fémládában emlékkönyvet találtunk, amelyet mi is megtiszteltünk bejegyzéseinkkel. Ebben a magasságban igaz csak elszórtan, hószigeteket találtunk. Különösen élvezetes volt ezen a kánikulai napon csúszkálni a hideg hóban és hógolyózni, amely mint utóbb kiderült hazánkban évszázados hőmérsékleti rekordot döntött meg.
A gerincen tovább haladva egy kisebb lejtőn eljutottunk a csúcs előtti utolsó menedékházig (Carl Ludwig Haus - 1804 m). Mivel az említett hölgy lemondott a csúcs meghódításáról, hátizsákjainkat rábízva, megkönnyebbülten felértünk a 2007 m-en található kőépülethez (Heukuppe). A tájban való gyönyörködés után a fűben heverészve relaxáltunk. Visszatérve a menedékházhoz a felfrissülés után meglátogattuk az ebben az évszázadban a hegyekben szerencsétlenül jártak emlékművét, amelynek oldalán emléktáblán sorakoztak a nevek, és dátumok (Gedenk- Kirchleins auf der Rax). Ismét visszatértünk a menedékházba, és rövid pihenés után visszaindultunk apró kődarabokon lépdelve kiindulási helyünkön hagyott autóinkhoz. Útközben keresztes viperával találkoztunk. Úgy tűnt ő sem rajongott társaságunkért, tisztes távolságból figyeltük hogyan próbál elmenekülni a sziklahasadékban. Számomra megváltásnak tűnt, hogy egy újabb hegyi forrás került az utunkba, önfeledten mostuk le arcunkról a verítékkel dúsított út porát, és oldottuk szomjunkat. Sajnos kétezer méter magasságában nincsenek már források, sem közkutak! Visszatérve a parkolóhoz, a közelben található hegyi patakban kavicsokat gyűjtöttünk emlékül, mások lábat mostak a hűs habokban.
A visszaút vidáman telt el, felidéztük a nap eseményeit, élményeit. Este 11 órakor érkeztünk vissza Zalaegerszegre fáradtan, de azzal a jóleső érzéssel, hogy az eltervezett úti célt maradéktalanul végrehajtottuk. Mivel elnökünk egy térképet is vett a Raxalpe-ről, nagyon valószínű, hogy a közeljövőben rövidesen visszatérünk, új utakat és magaslatokat meghódítani.
Boncz István Tamás
(Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.)
