Vissza a természetbe

(Vízművesek a Göcsej Sportegyesületben)

Magyarországon a szabadidő ésszerű kitöltése sok ember szemében egyenlő a munkával. Ez a felfogás magyarázható az emberi munkaerő alacsony értékével, megbecsülésével. A túlhajszoltság, az egészségtelen életmód, a kilátástalanság mind okai annak, hogy hazánk népessége fokozatosan csökken, az átlagéletkor a fejlettebb afrikai országok szintjén van.

Az ember társas lény, szüksége van olyan közösségre, ahol jól érzi magát, feloldódhat. A munkahelyi légkör az évek során egyre ridegebbé vált, egyre ritkábbak a közös sport, vagy kulturális rendezvények. Az évenkénti vízműves sporttalálkozók a szűk kiválasztottak és idegenlégiósok találkozója lett, régóta nem felel meg annak az eszmének, amire hivatott.

A szabadidő értelmes kitöltésének egyik lehetséges alternatívája sok kollégánk számára a természetjárás szervezett keretek között, amely adott esetben a Göcsej Sportegyesület. Lassan vége az idei túraévnek, amelyről elmondhatjuk, hogy a vízműves kollégák a legaktívabban vettek részt a rendezvényeken.

Röviden ismertetném az 1998. évi rendezvényeket, amely által talán mások is kedvet kapnak a természetjárásra. Tavasszal és ősszel az egy, esetleg két napos túrák jellemzőek. Ezek a nyílt túrák a helyi napilapban is meghirdetésre kerülnek. Nyáron már a több napos túrák dominálnak, amelyek lehetnek hátizsákos vándortúrák, illetve csillagtúrák. Március elején Pózva-Zalaszentiván környékén tartottuk szezonnyitó túránkat. A tavasszal a hagyományos VASAS "Nagy 8-as" teljesítmény túra méltó említésre, amely a Keszthelyi hegységben vezet 40, illetve 25 km-es távokon. A teljesítménytúrákra az jellemző, hogy térkép segítségével kell a kijelölt utat megtenni, az érintett ellenőrző állomásokon kell az igazolópecséteket begyűjteni. Az adott szintidőn belüli célba érés esetén jelvénnyel honorálják fáradozásunkat, egyébként egy emléklap a jutalom.

Idén kísérletképpen kerékpáros túrán is részvettünk, elsőnek a Káli medence volt az úticél, majd Tihanyi félsziget következett. A jövő évi tervek között szerepel Ausztriában a Duna mentén kialakított kerékpárúton történő haza kerekezés, továbbá egy vízi túra is szervezés alatt van.

Magashegyi túrákra eddig az osztrák Alpokban jártunk. Június elején a Raxalpe hegységben kalandoztunk (2007 m), és most szeptember végén ismét elmentünk a Graz-tól északra található Hochlantsch-ra (1722 m). Utunk elején egy festői szurdokba épített lépcsőrendszeren (Bärenschützklamm) át jutottunk egyre magasabbra, végül elértük a kereszttel jelölt csúcsot.

Tavaly nyáron a csapat a Magas-Tátrában töltött felejthetetlen napokat, idén pedig az ország legmagasabb hegységét, a Mátrát fedeztük fel. A nyolc túranap alatt 180 km-t gyalogoltunk, teljesen körbejártuk szálláshelyünket, a Mátraházán lévő szanatóriumot. Megjártuk a Kékestetőt, Galyatetőt, megcsodáltuk a siroki várat, borzalommal szemléltük az 1950-53-ig működő recski kényszermunkatábor emlékparkját. Gyöngyösre a Mátra Múzeumba kisvasúttal döcögtünk be, eljutottunk még Parádfürdőre, Parádsasvárra, Ágasvárra. Utolsó napunkat a Mátraderecskei gyógyfürdő 30 C°-os vízében töltöttük.

A téli estéken végignézve az évközben lencsevégre kapott csodás pillanatokat, a kirándulások során megszerzett relikviákat azzal a megelégedett érzéssel tölthet el bennünket, hogy ismét tettünk valamit az egészségünk és állóképességünk megtartásáért, miközben felejthetetlen pillanatokat éltünk át.

Boncz István Tamás
(Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.)