A jelzés
(A cikk a két világháború közötti időből származik!)
Már nem egy túrán voltál, tehát neked is bizonyára feltűnt, hogy a turistautak mentén minden tíz-tizenötödik fán van egy piros, kék, zöld vagy sárga színű vonal. Jó vastag vonal fehér alapon. (A jelenleg érvényes jelalakzatok a sáv, kör, háromszög, a négyzet és a kereszt. - a szerk.). Bizonyára hallottad már futólag azt is, hogy ez a "jelzés". Valamikor; amikor a turistaság még gyermekcipőben járt; a jelzés nem volt egyéb egy jól megválasztott propaganda eszköznél. Hiába csábította volna a természetrajongó, a hegyek közé a városi embert, ha az lépten-nyomon ki lett volna téve az eltévedésnek, az elkeverésnek.
A legfontosabb, legszebb útvonalakon tehát olyan nyomokat kellett hagyni, hogy azt az utat a kezdő, gyakorlatlan kiránduló is könnyűszerrel megkülönböztethesse a többi, nem kívánatos irányba vezető úttól. Ezeket az utakat tehát jelezték.
A turistaútjelzés azóta egyike lett a legfontosabb kulturális munkálatoknak; nagyobb egyesületeinknek külön útjelző bizottságai gondoskodnak az utak lejelzéséről és a jelzések karbantartásáról. Ezeknek a bizottságoknak azután segédkezik a munkában az egyesület apraja-nagyja; nem ritkaság, hogy magas társadalmi állású urak, magas vonalú szellemi munkát végző emberek együtt dolgoznak, együtt festenek odakünn az erdőkben egyszerű tagtársaikkal. Ezt a munkát meg kell becsülni.
Ne hidd azonban, hogy a jelzés csak a kezdők részére készül. Számtalanszor veheted hasznát még akkor is ha már évtizedek óta járod a hegyeket; ne feledd, hogy köd is van és olyankor nagyon megnyugtató érzést ad az a kis színes vonal a fákon és ne feledd, hogy lehetsz jó turista a Pilisben és kezdő ugyanakkor a Mátrában.
Ezek után azt kérdezheted, hogy mindig és minden körülmények között a jelzéshez kell-e alkalmazkodni?
Elvben nem. Gyakorlatban azonban tudnod kell azt - mielőtt letérsz a jelzett útról - hogy milyen területen jársz. Mert van olyan terület, ahol minden szabad; van olyan, ahol csak a jelzett utak szabadok és van olyan, ahol még jelzett utakat sem enged a területtulajdonos önkénye.
Ha szabad területen jársz, akkor nyugodtan letérhetsz a jelzett útról, természetesen csak akkor, ha ismered a terepet, ismered az utat vagy jól olvasod a ttérképet Ha tilos területnek engedélyezett jelzett útján jársz, akkor semmiképpen és semmilyen körülmények között, sem hagyhatod el a jelzett utat. Kivétel ez alól a szabály alól a vismajor esete; például súlyosan megsérült valaki a társaságban és egyenesen le akarod vinni a legközelebbi lakott helyre; vagy kibírhatatlanná váló szomjazás esetén le akarsz vágni a ttérképen jelzett legközelebbi forráshoz. Ezek azok az erkölcsileg megengedett esetek, amikor letérhetsz a jelzett útról a tilos területre is, ezek azonban csak erkölcsileg megengedettek, ha véletlenül kerülővel vagy vadásszal találkozol, ne ringasd magad abban az illúzióban, hogy szívesen fog látni.
Egyébként, ha jelzett úton is jársz, akkor se bízd magad teljes mértékben a jelzésre; az útnak ttérképen való ellenőrzése sohasem kárba veszett fáradtság. Az erdőket irtani is szokták és ilyenkor éppen a jelzett fákat irtják ki a legnagyobb előszeretettel; nem is szólva arról, hogy lelkiismeretlen emberek minden ok nélkül is szívesen irtják a jelzéseket; bekenik sárral, vagy egyszerűen lefaragják. És ha így egyszerre csak elfogy a jelzés, akkor ott maradhatsz minden támpont nélkül - kivéve, ha az utat pontosan ellenőrizted a ttérképen.
A jelzett utakat kerülő turistának állandó problémája a keverés. Nem nehéz dolog; a leggyakorlottabb turistával is megesik és állandó tréfafaragási alkalom a mások keverése.
Zubor István
