Hegymászó kifejezések

Állás, álláshely:

elegendő hely arra, hogy önmagunkat és társunkat biztosítsuk, bevárjuk.

Áthajlás:

előrehajló jég- vagy sziklafal.

Beszállás:

az a pont, ahol a mászás kezdődik.

Bivakolás:

éjszakázás a szabadban, tervezett helyen vagy váratlanul; megfelelő felszereléssel (hálózsák, sátor, bivakzsák) vagy anélkül.

Biztosítás:

az egyedül mászó önmagát biztosítja kötélbe akasztott karabinerrel, bevert szeggel, sziklán átvetett kötéllel stb. Könnyű helyen a kötélpáros vagy -hármas egyidejűleg halad a köztük feszülő kötéllel. Egyébként mindig egy mozog, társa biztosít, a kötelet kezelve.

Csorba:

kisebb sziklabevágás.

Direttissima:

a legrövidebb, közvetlen útvonal a csúcs esésvonalában, vagy annak közelében.

Exponált szakasz:

Nehezen biztosítható, ?levegős? útszakasz, melyen a ?szédülésmentesség? elengedhetetlen követelmény.

Fogás:

bemélyedés, repedés vagy kidudorodás, melyben meg lehet kapaszkodni.

Gleccserhasadék:

a gleccser jege mozog, a benne keletkező feszültségek hatására repedések jönnek létre. Vannak hosszanti és keresztirányú repedések. Az álló és a mozgó jeget széles szakadék választja el. A jég és a szikla érintkezésénél találjuk a határszakadékot.

Hágóvas:

bakancsra erősíthető, hosszú tüskeszerű fogakkal ellátott acélváz. A régi hágóvasakon négy-hat fog volt, ma általában tíz. Meredek jégen (esetleg füvön) biztossá teszi a mozgást.

Hóhíd:

gleccserhasadékot áthidaló, összefüggő hóképződmény, amely a napsütés hatására könnyen összekásásodhat. Az átkelés csak gondos biztosítással történhet.

Hópárkány:

a hegyek gerincén szél hatására keletkező kihajló hóképződmény.
Közlekedni, csak a szélétől távol szabad.

Hótalp:

Ovális vagy kerek, fonott vagy bőrből készült, tányérszerű, széles felületű, cipőre erősíthető eszköz. Mély havon megkönnyíti a járást.

Jégcsákány:

a hegymászó univerzális eszköze hegyes és lapátszerű végekkel, elsősorban hó- és jégtúrákhoz. Lépcsők vágására, biztosításra, bivakhely készítésére szolgál.

Jégcsavar:

hosszú, megfelelő vastagságú acélcsavar, amelyet a jégbe vernek, illetve becsavarnak.

Karabiner:

automata zárral ellátott, nyitható, kétrészes acélgyűrű, amellyel a biztosítókötelet a falszeggel, illetve a hegymászón levő hevederrel összekapcsolják.

Kémény:

általában a függőlegest megközelítő, teknőszerű, viszonylag szűk bemélyedés a sziklafalon.

Kitett szakasz:

a függőlegest megközelítő sziklafalrész, amely alatt jelentősebb mélység húzódik.

Klasszikus stílus

a mászó technikai segédeszközt csak biztosításra használ (alpesi stílus).

Kötél:

a hegymászó egyik legfontosabb eszköze. Hossza általában 30-60 m között van, de használnak 80 méterest is. Biztosításra, leereszkedésre, a felszerelés továbbítására szolgál. Gyűrűk, rövidebb kötélhurkok egészítik ki. Nehéz útvonalakon rögzített kötelek teszik biztonságossá a közlekedést.

Lépéshely:

talpalatnyi hely, amelyen a láb elfér.

Letörés:

meredek, a függőlegest közelítő falrészlet sziklán vagy jégen.

Mászókészülék:

a kötélen felfelé csúsztatható, lefelé záró gyűrű. Önműködő fékkel van ellátva, segítségével a hegymászó araszoló mozgással halad.

Modern technikaisegédeszközök:

Fisher-nyolcas, kengyel, mászódeszka, villa.

Nehézségi fok:

a mászótúrák jellemzésére szolgáló, nemzetközileg elfogadott jelölés I-től VI-ig. A harmadik foktól kezdve - és + jel is használatos a fokozat finomítására. A túra valódi nehézsége természetesen az időjárási viszonyoktól és a használt segédeszközöktől is függ.

Perem, párkány:

keskenyebb vagy szélesebb, vízszintes vagy enyhén lejtős szakasz a szikla- vagy jégfalban.

Pruszikkötél:

alkalmazásával két kötélhurkot a rögzített függőleges kötélen elhelyezve, fel lehet mászni (pl. ki lehet jutni egy gleccserhasadékból).

Rögzített kötél:

a falba bevert szegekhez erősített kötél, amely korlátszerűen növeli a hegymászó biztonságát a nehezebb, a gyakrabban használt útszakaszokon.

Szegek:

sziklafal repedéseibe verve elősegítik a biztosítást és a mászást. A különféle alakú és méretű szegekbe kattintják bele a hegymászót biztosító kötelet tartó karabinert.

Traverzálás:

nagyjából vízszintes, keresztirányú mászás szikla- vagy jégfalon (esetleg füves lejtőn is).

Variáns:

önálló, a szokásostól eltérő útvonalváltozat.