Ellenszélben két keréken
Egyesületünk túratervében évek óta szerepel egy kiadós kerékpártúra. A hagyományoknak megfelelően megint észak-nyugati irányba indultunk, Passau - Győr; Fertő-tó kerülés után most a Szigetköz - Csallóköz bejárása a cél.
Május 31-én reggel hat felmálházott kerékpárt óvatosan kitolnak tulajdonosaik a lépcsőházakból. Esőkabátban, csuklyában nehéz a mozgás, látás. Az eső ugyanis szakad. Ez nem probléma, kalandosabb az indulás. A vasútállomáson külön kerékpárszállító vagon vár bennünket, a fedél alatt már vidám a társaság. A csapat vonattal Győrbe utazik, innen a Mosonmagyaróvár melletti Halásziba kell még aznap délután eltekerni, ami több mint 50 km. Június 1. (péntek) Szép napot remélünk. Sátraink a Mosoni-Duna partján állnak egy kedves kis panzió udvarán. Az étterem teraszán költjük el hangulatos reggelinket, közben megérkezik még két túratárs. Rövid bevásárlás után indul a csoport az „igazi" Szigetközbe. A Duna errefelé sok ágra szakadva szigeteket épített, amelyekre tanyák, kisebb faluk települtek: Ciroksziget, Sárfenyősziget, Tejfalusziget. Mindegyik település sajátos hangulatot áraszt. Ártéri erdők, gátak, piros pipacs és sárga repce tengerek, mocsaras rétek mindenütt. A holtágakban sárga tavirózsák, vízililiomok közt öreg halászladikok. De megtalálható a horgászszenvedély modernebb változata is. A kulcsos horgásztanyák terasza a víz felett van, ahonnan kényelmesen lehet horgászni. Errefelé a kerékpárút a hídtöltésen vezet. A természeti látnivalók szempontjából ez a jobb, de a kavicsos töltésen nehéz hajtani a kerékpárt. Egyébként az aszfaltúton nincs nagy forgalom. Délben már Dunakilitiben vagyunk, és még ebéd előtt megnézzük a duzzasztóművet a befejezetlen erőművel. A kép lehangoló. Gigantikus méretek, itt mindent százezrekben, milliókban, milliárdokban lehet kifejezni; több százezer tonna vas, beton, millió m2 kő, föld, víz, több milliárd forint, melyeknek történetét készségesen meséli el nekünk a duzzasztómű portása, és felenged bennünket a zsiliprendszer hídjára. A „kisember" szerint a jelenlegi állapot a politika „műve", kár volt leállítani. Egyetértünk. Rajka előtt gyors ebéd egy kellemes pihenőhelyen, majd irány a szlovák határ. A szél egyre erősödik, és szembe fúj. Mielőtt Pozsonyba mennénk, egy kicsit visszafelé fordulunk, hogy a szlovák oldalon is megnézzük a duzzasztóművet, az un. „C" variánst. Kb. 6 km-t tekerünk hátszélben. Nagyon jó érzés a tükörsima aszfalton gurulni. Gyakorlatilag a Mosoni-Duna bal parti gátkoronáján haladunk, mely a nemzetközi Duna kerékpárút része, nagyon jól kitáblázva, kiépítve. A szlovákok víztározóján és duzzasztóművén csak csodálkozni tudunk, és újra megállapítjuk, hogy részünkről elszúrtuk a dolgot. A duzzasztómű megtekintése után indulunk Pozsonyba visszafelé. A szél szembe fúj és erősödik. Itt született meg ezen kis írás címe. Egyeseknek még időnként le is kell szállni a kerékpárról. Ennek ellenére estefelé már Pozsonyban vagyunk.
No persze csak a város szélén. Megkezdjük ötnapos túránk legnehezebb feladatát, megkeresni az Aranyhomok Kempinget. Három emberből kettő nem tudja, hol van. Össze-vissza kóválygunk. Küldözgetnek bennünket erre-arra. Megered az eső, visszatérünk oda, ahonnan indultunk, az emeletes autópályák alatt nem ázunk legalább. Újra nekilendülünk. Többsávos utakon, lámpás kereszteződésekben tekerünk, nem idegesítünk senkit, úgy látszik itt szabad. Kezd sötétedni, a kilométeróra már 80 km felett jár, mikor felbukkan a kemping egyik bejárata, ugyanis több is van. Küldözgetnek bennünket megint ide- oda, végül az éjjeliőr értesítette a főnököt, aki perceken belül megérkezik, és faházakban szállásol el bennünket. Az újabb aggodalom akkor kezdődött, mikor közölte, hogy az elmúlt évben nem sok biciklit loptak a kempingben, csak kb. harmincat. Egyébként ez egy autós kemping volt. Mi a faházakban, a kerékpárok pedig a recepciós helyiségben aludtak. Június 2. (szombat) Reggel költözködés másik faházba, mert a miénket kiadták, mi pedig még egy éjszakát maradunk. Az átköltözés után szép napsütéses időben betekerünk Pozsony történelmi belvárosába, mely rendkívül gazdag műemlékekben. Egy ideig a magyar királyok koronázó városa volt. 1920-tól Bratislava és Csehszlovákia része. A történelmi épületeket csak kívülről vesszük szemügyre, majd megyünk tovább Dévény felé. Itt már néhány emelkedőt is le kell küzdeni, míg megérkezünk a dévényi kúpra. A vár alatt jóízű ebédet fogyasztunk el egy kis vendéglőben, majd megrohamozzuk a várat. Csodálatos a kilátás. Alattunk a Duna éppen magába fogadja a Moravát.
A túloldalon már Ausztria van. Felidézzük Adyt, csattognak a fényképezőgépek, lesétálunk a várból, s a Morava folyó partján elindulunk Dévényújfalun keresztül vissza Pozsonyba. Ez az út elég kalandosra sikeredett, mert a kis létszámú csapat is kettészakadt, és még autópályán is kerékpároztunk, de végül is mindenki szerencsésen megérkezett a kempingbe. Ezen a napon 52 km-t tekertünk. Június 3. (vasárnap) 9:30-kor indulás. Most már kérdezés nélkül kerekezünk végig Pozsonyban, ki a Duna gátjához a nemzetközi kerékpárútra. A felduzzasztott Duna hatalmas tónak tűnik, mellette ligetes ártéri erdők, gazdag madárvilággal. Egyszerűen szép, de ennek ára van: Batánál pl. olyan magas a gát, hogy a templom tornya alacsonyabban van. A helybéliek félnek is, hogy mi lenne velük, ha átszakadna a gát. Megcsodáljuk a Gabcsikovói (Bősi) Erőművet. A szél majdnem levisz bennünket a hídról. Itt a méretek gigantikusak. Az erőmű, a turbinák, a zsilipek, a daruk mind óriásiak. A döbbenettől elnémulva, fázósan betekerünk Dunaszerdahelyre, ahol még a termálfürdőben sikerül felmelegedni, majd magyar nyelvű szállásadónknál kellemes szállást kapunk, és kipihenjük a nap fáradalmait: 56 km tekerést. A következő nap rövid dunaszerdahelyi városnézés után Izsápon, Csilizradványon keresztül megérkezünk Medvére a határállomáshoz. Az idő hideg, szeles. A határőr elismerően bólint, és jó utat kíván. Még egy utolsó erőfeszítés, és a győri pályaudvaron vagyunk, túránk végállomásán.
Bár az időjárás megtréfált minket, hiszen többször 100 km/órás oldalszélben kellett csomagokkal telerakott kerékpárjainkat a célba juttatnunk, mi mégis elégedetten utaztunk haza.
Geráth Sándor |
