Mesés élménybeszámoló

Történt nem oly rég - néhány éve - hogy hívás érkezett felénk Zalából: dolgozzunk, éljünk ezután itt. Alapos megfontolás után döntöttünk, és most itt vagyunk kb. 200 km-re régi otthonunktól, felnőtt gyermekeinktől. Szinte minden, munkahely, otthonteremtés úgy alakult, mint egy szerény kis mesében. Valami hiányzott mégis: egy kis csapat közös élményekkel, jó hangulattal, pici kihívásokkal., és a mi kis mesénk folytatódott. Összehoztak bennünket a túrakerékpáros csapattal, és elindultunk együtt egy Balaton körüli túrára. Úgy vágtunk bele, hogy ez volt életünk első ilyen vállalkozása, soha ekkora távot még nem kerekeztünk ennyi idő alatt, ekkora felszereléssel megpakolva. Még a váltó használatában sem volt elég gyakorlatunk, az útvonal is teljesen ismeretlen volt előttünk, de bíztunk a csapattársakban - akikkel kölcsönösen nem ismertük egymást. Hogy ők mit gondoltak felőlünk, nem tudom, de éreztük drukkolnak nékünk, csináljuk végig.

Könnyítésként Keszthely helyett Fonyódon szálltunk le a vonatról, egy gyakorlott túrázó tartott velünk. Innen Szántódig végig esőben hajtottunk, és bőrig áztunk. Ez lett az igazi beavatás. Szántódon összejött az egész csapat, és az időjárásra tekintettel - legnagyobb örömünkre - nem sátorban, hanem ágyban töltöttük az éjszakát.

Reggel indulás együtt. A cél: Zánka. Tele voltunk félelemmel, ezt a távot hogyan küzdjük le, és ekkor még nem is tudtuk, mit jelent számunkra Aliga. A szép kilátás alig-alig feledtette a küzdelmet, amivel oda feljutottunk. Itt már kettesben róttuk a kilométereket, leszakadtunk , de tartottuk a magunk választotta menettempót - és telefonon tartottuk a kapcsolatot a többiekkel. Láttuk, hogy az út felénél csak néhány km a lemaradásunk, az idő remek, így egyre erősödött bennünk, célba érünk. Az egyik pihenőhelyen aztán összefutottunk a többiekkel, és valaki megkérdezte: hát ti hogy kerültetek ide? Kimondhatatlanul jól esett ez az ártatlan, tamáskodó kérdés, mert úgy tűnik, felülmúltuk a várakozást. Aztán némi késéssel a többiek után, de mi is befutottunk Zánkára. /Szántód-Zánka kb. 80 km./

Harmadik nap reggel a többiekhez képest kissé korábban indultunk, mert nem akartunk utolsónak érkezni Keszthelyre. Érdemes volt. A kora reggeli friss levegő, a csend, a csekély országúti forgalom mellett csodálatos volt kerekezni. Aztán ahogy ment feljebb a nap, úgy fokozódott a nyüzsgés, nőtt az autós és kerékpáros forgalom. Györökön már igazi nyári arcát mutatta a Balaton-part. Itt tartottunk egy jó kis pihenőt, és itt értek be a többiek. Mi még ekkor sem tudtunk lazítani, pedig láttuk, időnk van bőven. Majd Keszthelyen! A többieket otthagyva tovább indultunk, hajtottunk, hogy minél előbb mondhassuk: sikerült! - és mondtuk boldogan.

A mesék végén mindig van egy kis csattanó. Kis történetünk végére csak ennyit: mindketten túl vagyunk a hatvanadik életévünkön.

Ui: Kedves csapattársak!

Találkozunk Passaunál!

Zajtainé Ildikó