Mi, akik túrázunk

Az emberiség természetesen két részre oszlik: aki turista és aki nem. Turistákból is legalább négyféle van (Benedek István nyomán):

• Kocaturista: ő ragyogó, drága felszereléssel lötyög ide-oda, mindig többet mutatva, mint amire valójában képes,
  
  
• Kulturista: aki szereti a természetet, s amolyan széplélekként oda jár gyönyörködni, pihenni, ha ez erőfeszítésébe nem kerül,
  
  
• Fajturista: ő csak a teljesítményt élvezi, s így rengeteg szépség, ismeret mellet megy el,
  
  
• Igazi turista: aki a természetet, a vele való harmóniát élvezi és ezért teljesítményre is képes, legyőzve akadályokat, legyőzve önmagát.

A kocaturista önmagát szereti, a kulturista a természetet, a fajturista a teljesítményt, az igazi turista a természetet és a teljesítményt is.

A túrázó tehát inkább a teljesítményt, a természetbarát inkább az élményt keresi. Nem lehet, nem szabad őket szembeállítani, már csak azért sem, mert mindkettő természetjáró.

A természetjáró igen összetett lény. Egyszerre ősember és a jövő század embere. Ősember, mert a természetben, a természet szabályait tisztelve él. De a XXI. század képviselője is, mert tudatos, a környezet egészét értő és féltő gondoskodása révén a természetért, s így önmaga jövőjéért is él. A turistaság így egész embert kíván, ám cserébe tartalmas elfoglaltságot nyújt egy teljes életre.

Tehát ki vagyok én, a turista? Eötvös Loránd szavaival válaszolva:

Zubor István: Levelek egy kezdő turistához c. műve /1929/

Dr.Zsitvay Tibor előszava:

"A turistaság a tömegek sportja, mely nem ismer versenyt és nem takar üzletet. Gyakorlását nem korlátozza az évszakok változása, sem az életkor haladása. Tüdőt és lelket tisztít. Visszavezet a Természethez, az örök megújhodás forrásához. Felemel a sár, a por, a gyárak füstje, a hétköznapi gondok fölé. Nagy távolságokon repül végig a turista tekintete és lelke, mint a dalos madár; száll a magasságokba, hódolatra a csodálatosan szép és harmonikus Természet Örök Alkotója elé."

"A turista jobb, a turista emberibb ember, mint a többi. Aki pedig a turistaság brigádjaiba újoncokat toboroz, embertársainak jótevője, mert felfedi előttük a testi-lelki megújhodásnak antheus-i titkát."

Az előszó után pedig következzenek az idézetek:

"a turistaságban nem a sok-sok kilométer a fontos. Aki kilométerek után számolja a jó turistát, az nyugodtan számolhatja a szavak száma után a jó cikket, vagy novellát is. A versenyzés nem vonzza az igazi turistát! A verseny az izmokon múlik; a turista izmait csak eszköznek tekinti, hogy eljuthasson a természet legszebb és leghozzáférhetetlenebb pontjaira is."

"... Az erdőben senki sem lát, de éppen azért viselkedj úgy, mintha minden fa mögül Téged lesne valaki. Viselkedéseddel vidd magaddal a minden más vonatkozásban otthon hagyott kultúrát! - de erre lehetőleg ne keress példát az úton szembejövő társaságoknál!

... ne tekintsd példáknak a kirándulókat! Nekik szabad: Ők csak kirándulók! - de Neked nem szabad, mert Te turista leszel!"

"Turista az, aki gyönyörködve járja a természet utjait; aki megbecsüli a természet szépségeit és aki nem másért vállalja a természet járásával együtt járó kényelmetlenségeket, mint magáért a természetért."

"Turista az, aki nem a külsőségeket nézi, hanem a lényeget, a természetet keresi! Mindegy, hogy hol és milyen körülmények között!...

...Turista az, akinek nem fontos a társaság, nem fő feltétel a kifogástalan szép idő, nem túracél a hátizsák tartalmának elfogyasztása és nem legfontosabb turistapont a - kocsma!"

"Turista az, aki elhatározás és józan okok nélkül turista. Turista az, akinek lelki okai vannak arra, hogy vasárnap kiránduljon! Turista az, aki jó és rossz időben nekiindul a hegyeknek, forrásokból iszik, fatönkön, vagy sziklán pihen és megáll a hegytetőkön. "

Turista az, akinek gyönyörűség a kilátás, akinek barátja a csend és akinek élmény a vihar. Megáll a réteken, megbámulja a virágok pompáját, nyitott szívvel hallgatja a madarak vidám beszédét, csendes bámulattal áll meg a hatalmas fenyők alatt és áhítattal néz a magasba szökő sziklabércre. Nem esik kétségbe, ha megered a zápor, nem ijed meg a keményre fagyott úttól, nem riasztja vissza a sár és nem rémíti meg az éjszaka. A természet csak szép tud lenni!"

"Az eredeti értelemben vett turistaság igen szűk fogalom volt és nem értettek alatta egyebet, mint a szorosan vett hegymászást, az alpinizmust. Turista volt az, aki kötéllel a derekán indult el a túrára és mentől több első mászása volt, annál jobb turistának tisztelték.

Az idő - és talán a viszonyok változása is - megváltoztatta a helyzetet. Ma már a turistaság fogalma sokkal szélesebb. Ma már nemcsak az a turista, aki az alpesi csúcsokat, vagy a Tátra ormait keresi fel; a turistaság - igen helyesen ma már nem a lábak sportja!

A turistaság fogalma alá tartozik a hegymászáson kívül minden szabadtéri sport, melynek kultiválásában fontosabb a természet felkeresése, mint maga a testedző, sportszerű mozgás."

"Vezess túrákat - de ha lehet, válogasd meg az útitársakat! Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a pályaudvaron ne fogadd szívesen a hozzád csatlakozó vendéget! És ha ezek mellett tudsz időt szakítani, és van kedved dolgozni a közért, akkor vállalj szívesen minden olyan közmunkát, melynek a széles, nagy mozgalom is hasznát látja!"

"A turistamozgalom igazi katonái azok, akik nem restellik a kapát és csákányt, ha útépítésről van szó és akik szívesen veszik kezükbe az útjelzők festékesdobozát és az ecsetet. Dolgozz, ha hasznos munkát tudsz végezni! De arra gondod legyen, hogy olyan munkát válassz, melynek hasznát minél szélesebb körök, az egész magyar turistamozgalom lássa!"