Szarvaskő - Bélapátfalva - Szarvaskő túra

Meleg nyári napra ébredtünk, így hát reggel 8-kor el is indultunk. Célunk a Kék-túra egy részének bejárása volt. Miután megtaláltuk a szarvaskői Kék-túra pecsételő helyet, elindultunk a kék jelzésen a szarvaskői vár felé. A falu közepéről jól lehetett látni a várra utaló zászlót és keresztet. Kis patak csörgedezett a falu közepén, ami a reggeli napfényben gyönyörűen csillogott.

Miután meghódítottuk Szarvaskő szikláit, csodálatos panoráma tárult elénk a faluról, a környék hegyes szikláiról. A vártól Bélapátfalva felé vettük az irányt. Útközben kabócákkal és lábatlan gyíkokkal is összefutottunk. Utunk érintette a Szent Anna-kápolnát, amelynek közelében szintén patak folydogált.

Bélapátfalva fölött egy mészkőbánya maradványai magasodtak. Ennek a bányának a lábánál közelítettük meg az apátságot, amelyet éppen restauráltak. Az alatta lévő völgyet valamikor szépen gondozhatták. Tovább folytatva utunkat hamarosan beértünk Bélapátfalvára. Innen hátranézve gyönyörű látványt nyújtott az apátság, a mészkőbányával a háttérben. A faluban kisebb nyomozás után megtaláltuk a pecsételőhelyet, majd egy jó sörrel mentettük meg magunkat a közelgő kiszáradás veszélyétől. A települést elhagyva kis tó mellett haladtunk el, majd az erdő felé vettük utunkat, ahol komoly bögölyhaddal kellett megküzdenünk.

Következő állomásunk a katonasíroknál volt, ahol német katonák vannak eltemetve. Ezen a környéken a turistautak szépen kiépítettek. Többször is találkoztunk oszlopokra erősített nyilakkal, amelyek jelezték az irányt, a távolságot és a turistajelzést is.

Tovább bandukolva egy idős bácsikával találkoztunk, akivel szóba elegyedtünk. Leckét is kaptunk tőle, mint tapasztalt, öreg túrázótól. Mégpedig, hogy jobbra és balra a túrázásban nem létezik, hanem égtájak felé kell haladni.

Hűs lombok árnyékában igyekeztünk tovább, majd hamarosan rátértünk a zöld túrajelzésre, hogy visszajussunk Szarvaskőre. Hegyek-völgyek között haladva ismét megpillantottuk első kiindulási pontunkat, a vár zászlaját és keresztjét. Úgy gondoltuk, hogy innen már hamar célba érünk, így vidáman lépdeltünk tovább. Vidámságunk azonban egyre inkább kezdett alábbhagyni, és komoly megdöbbenésünkre a zöld jelzés girbe-gurba utakon vezetett tovább. Szarvaskő csak nem akart a szemünk elé kerülni.

Aztán jött Vera kedvence! Kerítésen kellett átjutnunk, egy létra segítségével. A kerítésen túl egy nagy dzsumbujos rész fogadott minket, ami kb. 45oC-os meleget árasztott. A dzsumbujon és bögölyhadakon átvergődve egy sűrű, meredek erdős rész után végre elértük Szarvaskőt.

Lőrinczek