Kiáltás

Az nem lehet, hogy mindennek vége! Emlékszel az Olümposz csúcsán rögtönzött színdarabunkra? Felettünk a kék ég, alattunk a tenger, és mi játszadozó, boldog, halhatatlan istenek voltunk, biztos tudatában annak, hogy velünk semmi baj sem történhet. Kötelet is csak a többi isten bosszantására kötöttünk, hogy mi embert is tudunk játszani, bár fizikai erőd és lépésbiztonságod nem igényelte azt. Mi történt most a Wachthüttl-kamm könnyű gyalogösvényén? Nem először jártál ott. Tudom, hogy van valami titkod, amit elvittél magaddal! Mondd el nekem! Barátok vagyunk, vagy nem? Akkor megbíztál bennem, tedd meg ezt most is! Mindenki hibázhat. Velem is előfordult már, többször is, mint hinnéd. Az nem lehet, hogy az ember egy hibát ne tudjon kijavítani! Vagy nem is hibáztál? Vigyél el oda, mutasd meg, próbáljuk el újra, és majd meglátjuk, hogy min kell változtatni! Biztos vagyok benne, hogy csak apró korrekcióra lesz szükség! Lehet, hogy elég lesz egyetlen másodperccel előbb, vagy éppen később indulni, egy kicsit másra figyelni, vagy mást gondolni. Mi járt a fejedben? Editke lányod közelgő érettségije, vagy, hogy mit főzz neki vacsorára? Tíz percre volt csak az autó. Mondj már valamit!