Kenuval a Dunán

(naplótöredék)

Evezünk pár éve már, és régóta motoszkált a fejemben egy gondolat, hogy országunk legnagyobb folyójának a forrás vidékéről jó lenne kajakunkkal lejönni. Ez elég időigényes elfoglaltságnak tűnt, ezért terv maradt jó ideig. Idén úgy hozta az élet, hogy sikerült annyi szabit kivenni, hogy ezt a tervet valóra váltsuk. 2011-ben elkezdtem gyűjtögetni az információ morzsákat a körülményekről, lehetőségekről. Kifejezetten vízitúrázóknak szóló információ kevés van, ami van, az nagyon régi. A világhálón találtam egy leírást, akik Ulm-tól jöttek le 12-13 éve, illetve a TV-ből ismert Európa kék szalagja, a Duna című ismeretterjesztő film segítségével próbáltam egy lehetséges útitervet összeállítani. A film is elég régi már, de legalább onnan indult, ahonnan mi is terveztük az indulást. Ezek az információk alapján 20-21 napos útnak nézett ki a tervem. Előkészületekre nem sok időt kellett fordítani, hiszen a felszerelés jó része már adott volt, így igazándiból csak az élelmezési beszerzések voltak hátra. Több napos víztúrákat is szoktunk csinálni, amihez már készítettem egy állandó listát, ami az optimális felszerelést tartalmazza, ezt csak a mostani feladathoz kellett igazítani. A tárolási lehetőségeink 2 db 60 literes hordó és 2 db 40 literes vízhatlan zsákból állt. 1 hordó az élelmiszernek, 1 hordó a ruháknak, 1 zsák a konyhai felszerelésnek (gázrezsó és palackjai, illetve edények), 1 zsák a sátor és hálózsákoknak. Tudatosan esőre készültünk - azt mondják, azon a részen naponta kétszer esik- elég sok meleg ruhát raktunk el, amit szerencsére nem kellett használni. A kezdéshez autóval Brigiék vittek ki minket, illetve vasárnap reggelig velünk maradtak, mivel Tuttingen után az átszivárgásnál, valamint Fridingennél természetvédelmi területen nem lehet evezni. A hajónk Rotomod Optimo típusa egy Sit on Top, viszonylag stabil, és reméljük jól bírja a gyűrődést. Erre kell majd felpakolnunk a következő 20 nap felszerelését.

0. nap, péntek, június 15.

Reggel 6 órakor indultunk Zalaegerszegre, ahol a fiatalokat felvéve indultunk Donaueschingenbe. A Riedsee Campingben terveztünk megszállni. A kempingbe érve felvertük a sátrat, majd a helyi KIOSK-ban elfogyasztottuk a vacsoránkat.
Vacsora után körbe néztünk a kempingben, akkora volt, mint egy kisebb falu, a kis utcákat nevekkel látták el. Nagyon sok letelepített lakókocsit láttunk, amik előkerttel rendelkeztek, és kis kerítéssel. Szép, rendezett kemping, jó felszereltséggel. Holnap reggel itt a közelben rakjuk vízre a hajót.

1. nap, szombat, június 16.

A mai terv Geisingen vagy Immendingenig eljutni, minimális felszerelést viszünk, és meglátjuk az átemeléseken, zúgókon való átjutás mennyire megoldható. A Brigach és Berg patak összefolyásánál van a 2779 fkm kő. 10 óra után raktuk vízre a hajót, majd 3,85 km után Neudingennél megvolt az első átemelésünk. Menet közben pár zúgón is leugrattunk, itt átemeléssel nem vesztegettük az időt. 11 km-rel később erre nem volt lehetőségünk, így a terep felmérése után az áthúzás mellett döntöttünk. Ilyenkor  nem kell lepakolni, de a folyóban állva kell a hajót átsegíteni a sziklák között. Geisingen után ismét várt ránk egy átemelés, mivel elég időben voltunk, így tovább mentünk Immendingenbe, ahol viszonylag korán szálltunk ki a két híd alatt áthaladva, a bal parton, közvetlenül a gát előtt vettük ki az Optimot. A mai nap GPS szerint 21 km-t tettünk meg. Kevesebb csomaggal viszonylag könnyen jutottunk át az akadályokon, reméljük, már a teljes felszereléssel is sikerül majd átjutnunk rajtuk. Innen autóval mentünk Beuronba. Itt terveztük az éjszakát, ki is néztünk a fedeles híd mellett egy jó helyet. Közben egy információs táblán kempinget jelöltek 7 km-re, és úgy döntöttünk, hogy akkor inkább ott alszunk meg. Wedenburgban nagyon szép környezetben találtuk meg a kempinget, a folyó bal partján. Holnap innen folytatjuk az utunkat.

2. nap, vasárnap, június 17.

Fkm-eket itt az elején ritkán jelzik, ezért a GPS-re támaszkodva figyeltük a megtett távolságot. A GPS-ben eltároltam a gátakat, zárásokat (egy-két kivétellel) illetve az útvonal is megvan, bár a folyón nem igen lehet eltévedni. Ulmig kedves útitársaink voltak a vízi boglárkák, ezek a szép növények mutatták az utat, mert a mélyebb vizet szeretik.
Hausen falunál márt volt vízi élet, több kajakot, kenut láttunk a parton, vízen már kevesebbet. Deitfurtnál több kenuval is találkoztunk, itt derült ki, hogy elvileg csak engedéllyel lehetne evezni, így 10 eurót fizettünk, de ha felhívtunk volna egy telefonszámot, akkor csak 3 euró lett volna a díj. Információt az alábbi telefonszámokon lehet kérni: Hausen im Tal 07466-1525 Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., Gutenstein 07466-9280-0Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., Sigmaringen 07571-106-224Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát..
Később még elvileg két helyen kellene fizetni Ulmig, de azokkal nem találkoztunk már.

Reggel felpakoltuk a csomagokat, gyerekektől elbúcsúztunk, és megkezdtük a következő szakaszt. Csodálatos tájakon haladtunk át, ilyen volt a Gutensteini szikla, Deitfurti vár, Amália szikla, várak és kastélyok a hegytetőkön. Sasok szálltak a fejünk felett, a nap sütött, lehet-e ennél többet kívánni egy vízitúrázónak? Természetesen az ember is gondoskodott a szórakoztatásunkról, mivel kb. 5 km-enként gátak, zárások állítottak minket különböző kihívások elé. Ezen a napon összesen 8 db átemelést oldottunk meg, és volt Laiz falucska, ahol csúszda állt a rendelkezésünkre. Ezt nagyon szerettük, bár utunk során nem sokban volt részünk, sajnos. Ez egy beton vályú, amit vízzel lehet feltölteni, és ebben csúszni le kiszállás nélkül. A Gutensteini szikla utáni éles kanyarban van a 2693 fkm, Laiz 2685 fkm-nél fekszik. Scheer városka környékén 4 km-en belül 3 gát is van, így az utolsónál már csak kiemeltük a hajót, és itt a mezőben vertünk tábort a jobb parton. Csodálatos környezetben, a távolban Blochingen falucska házai látszódtak, a gáton áteresztett víz természetes zuhanyként szolgálta a fürdési lehetőséget. Kiváló vadkempingezési helyet sikerült találnunk. Arra számítottunk, hogy majd sokat fog esni, eddig csak éjszakánként volt egy kis eső – reggelente mindig nagy pára volt ezen a szakaszon. Sátrunk hagy maga után egyedül egy kis kifogásolni valót, igaz, kicsire össze lehet hajtani, de belül is nagyon kicsi, és a víz is be van vezetve, mivel a pára lecsapódik belül is, így reggel zuhany vár arra, aki megmozdul. Így az utunk során mindig szárogattunk vagy reggel, vagy délután. Ezen a napon 37 km-t tettünk meg.

3. nap, hétfő, június 18.

Reggel napsütésre ébredtünk, bár éjjel esett. Reggelinket elfogyasztva összepakoltunk, és átcipekedtünk a gát túlsó felére, ahol vízre rakhattuk a hajónkat. Gyanús volt a víz, mivel eléggé állt, és ez nem volt alaptalan, a vizet itt teljesen elvezetik. Kb. 1,5 km-en keresztül kénytelenek voltunk sziklákon keresztül húzni-vonni a hajót. Kb. 2-300 métert tudtunk evezni, majd sziklapad, hajó leemelése, áthúzása, majd ismét kis evezés, vagy a csónak tolása a vízben. Egyik kis sziklapadnál leemelés közben átfordult az Optimo, és belefordult a vízbe velem együtt. Szerencsére a középső cuccok jól voltak rögzítve, de a hátsó hordó kicsúszott, és az apróságok is szerte úsztak. Visszafordítva az úszó alkalmatosságunkat, összevadásztuk a naptejet, szúnyogriasztót, sört és vizet, és indulhattunk tovább. Egy zúgón való átemelés után Hundersingennél (2662 fkm) két zúgó is van egymás után, így egyszerre kell átemelni, de sajnos a hely nem éppen kidolgozott , így mire a híd után eljutottunk a gátoldalba, a szárazföldön is sikerült kiborítani a csomagokat. Szerencsére a vízbe nem gurultak be a hordók. Ezután már kicsit könnyebb átemelések következtek, illetve pár zúgón kellett átugratni.  Reidlingen városkán a bal ágban evezve megyünk keresztül. Itt az átemelés is kellemesebb volt, mert kis fa pallón tudtuk áthúzni a csónakot, igaz, itt is sikerült beesnem a vízbe, mert megbotlottam egy kőben, miközben vízre húztam a hajót.

A következő átemelések már olajozottan mentek, igaz, volt gyakorlatunk már benne. Délután 4 óra körül elértük aznapi táborhelyünket, Obermechtal (2631 fkm) falucskában gondoltuk úgy, hogy  ideje  volt megállni. Itt a bal parton vertünk tábort, a gát előtt, a fiatalok strandként használják. Mi a háttérben felvertük a sátrunkat, a focipálya korlátján szárogattuk a dolgainkat, amik a borulásnál benedvesedtek. Közben a helyi kocsmát is felkerestük, egy pizza és pár korsó sör erejéig. Holnap innen pakolunk át a gát túloldalára. Mai nap mentünk 40 km-t, és 7 átemelésünk volt.

4. nap, kedd, június 19.

Éjjel nagy vihar volt, dörgött, és ahogy a hegyekben visszhangzott, elég félelmetes volt. Reggel aztán ismét napsütésre, madárcsicsergésre ébredtünk. Mai tervünk Ulmig eljutni, viszonylag hosszú távnak tűnik az előzmények fényében, de reméljük, sikerül. Indulás után nem sokkal ismét átemelés, itt is jó táborhely van, Munderkingennél (2624 fkm). Munderkingen végénél, az átemelés után 6-700 méterre, bal parton elvileg van táborhely, fürdési lehetőséggel. Rottenackernél a híd előtt jobb parton kell kiemelni, és a közlekedési út alatt egy kis csatornán lehet vízre rakni, a csatorna kijáratában kövek vannak, kopogós kicsit. Ezután hosszabb távot sikerült megtennünk gát nélkül, és Öpfingennél balra tartva kellett a  felvízcsatornára beevezni. Itt egy tavacskára érünk be, és a gát jobb oldalán lehet átemelni. Kicsit később, a 2602 fkm-nél ismét egy felvízcsatornára kell jobbra beevezni, itt egy hármas tórendszerbe kerül az ember fia-lánya, majd egy csatornaszerű vízen kell evezni. Itt említésre méltó egy kis híd, ami csak 60 cm magas, alatta éppen hogy elfértünk, a zászlónk már súrolta a híd alját, a felszerelés pedig millimétereken múlt, hogy elfért. Következő átemelés Donaustettenben bal oldalt, innen már gondoltuk, egyenes az út Ulmba, de azért előtte csak volt még egy gát, ahol elég hosszan kellett cipekednünk.  Átemelés után az Iller folyó jobbról érkezik, innen megint van sodrása a folyónak.  A kenus klubot elsőre nem találtuk meg, így a végén még1 km-t vissza is eveztünk,  mire 2586 fkm-nél a híd után, közvetlen a jobb parton megtaláltuk. Sátorhely 20 euró volt, és volt kaja, sör meg minden. Itt már elég nagy élet van, sárkányhajós csapatok gyűlnek össze, majd mennek evezni, és visszaérve leülnek sörözni, beszélgetni.  Elég sokáig világos van, így sikerült Ulm városát, illetve Neu Ulm-ot is megnézni. Mire estefelé visszaértünk, már kezdett beborulni és csöpögni az eső. Éjjelre aztán akkora vihar kerekedett, hogy még a háziak is visszajöttek megnézni, minden rendben van-e. Volt egy nagy rendezvény sátor, aminek a sarkainál is volt fémből borítás, mi ide pakoltunk be, éjjelre nem igen pakoltunk el, mert úgy is fedett helyen vannak a holmik. No, ez nem sokat számított, másnap ismét szárítgathattunk. Tanulság: mindig pakold el a felszerelést. Mai nap 50 km-t tettünk meg, és volt 6 átemelésünk, 6 km/h sebességet értünk el.

A hajónk és felszerelésünk

5. nap, szerda, június 20.

Majdnem táborhely

Ulmból indultunk tovább a mai nap, a leírásaink szerint sok gátra nem számítottunk, ezzel szemben 7 gát volt ezen a szakaszon. Ez a rész túl sok szépséget nem nyújtott, mert eléggé beszabályozott viszonyok között evezhettünk, sokszor a fák lombkoronájának szintjében. Indulás után 6 km-rel mindjárt gát állta utunkat, de kellemes meglepetésként nem átemelés várt ránk, hanem zsilipelés. Ez egy ideig szórakoztató volt, az elsőnél még egy német horgász segítségét kérve (bár ő se igen értett hozzá, de közös erővel kisilabizáltuk a rendszer működését). A nap végére már Gizke is zsilipkezelői igazolványt kapott. Így utólag már viszonylag egyszerű a működtetése: kar jobbra-balra fordítása jelenti a fel-le irányt (bergfhart a felfelé) gomb nyomása (nyomva tartva egy ideig) pedig engedi be a vizet, vagy le a kar állásától függően. A mai betervezett cél a faumingeni gát, de odaérve esőfelhők gyülekeztek, így arra gondoltunk, egy híd alatt kellene megállnunk. Tovább haladva Dillingen előtt a 2542 fkm környékén, a jobb parton szálltunk ki, egy híd alatt. Közben csepegni kezdett az eső, így elkezdtünk berendezkedni. Megkajáltunk, a sátor helyét is előkészítettük, mikor jött egy idősebb német úr, és beszélgetve vele, javasolta, mutat egy helyet, ne itt aludjunk. Ott van WC és zuhanyzó is. El is sétáltam vele, és tényleg kb. 300 m-re volt egy gyönyörű tó, lenyírt fű, szóval kemping körülmények. Annyira tetszett, hogy át is költözködtünk ide (folyás irányban az első kis út jobbra, majd az út végén ismét jobbra).
Estefelé aztán ismét megkaptuk a szokásos esőt, bár ez most csendesebben jött. Nyugovóra tértünk, és tervezgettük a holnapi napot.

A mai szakaszon 46 km-et eveztünk, 7 gátunk volt, de átemelni nem kellett.

6. nap, csütörtök, június 21.

Reggel aztán ismét napsütésre ébredtünk, reggeli, kicuccolás a partra. Nagyon szép környezetben volt ez a táborunk is. Indulás után 2538 fkm-nél a bal parton van kemping, ha valaki ragaszkodik hozzá. Ez a szakasz is kicsit átlagos volt, kiemelkedő dolgot nem tudok mondani, 5 gátunk volt, ebből egy rossz, így itt átemeltünk. Donauwörth város 2510-2508 fkm között van, itt lehet bevásárolni, a bal parton haladva a híd előtt van egy kis ág, oda célszerű beevezni, majd  a híd mellett van a Netto nevezetű áruház (a hídnál nem lehet kikötni, mert elég nagy a sodrás). Donauwörth után elég jó a sodrás, egészen a bertoldsheimi gátig, előtte van egy tó, ami kicsit lassítja a haladást, de nem nagy, így könnyen haladtunk rajta. Lezsilipelés után itt kötöttünk ki a jobb parton, közvetlen a gát tövében. A hajót fel se vittük, a lépcsőknél kikötöttem. A mai nap 53 km-t tettünk meg, 1 átemelésünk volt, és 4 zsilipelés, 7,4 km/h átlagsebességet értünk el (az átlagsebességbe a zsilipelések idejét beleszámoltam, a vásárlásokat és egyéb hosszabb megállásokat nem).

Bertoldsheim zsilip 2490 fkm-en

7. nap, péntek, június 22.

A szokásos reggeli programjaink után indultunk, mai terveink szerint Ingolstadt-ig mindenképpen, aztán, ha sikerül, esetleg kicsit tovább. Következő nagyobb helység Neuburg, itt a jobb ágban haladva a városkában mehetünk. Nagyon szép, érdemes arra menni. A város után közvetlen a jobb parton kemping található, illetve a bal parton is valami hasonló, de legalábbis táborozó hely. Sodrás elég jó, így kiszállásnál résen kell lenni, nehogy tovább sodródjon a vizek fia-lánya. 2467 fkm-nél jobb parton jön be egy kis patakocska, kiváló vadkempingező helynek tűnt a vízről. Mivel jól haladtunk, ezért Ingolstadtban csak bevásárolni álltunk meg, a zsilip után 5. híd, bal parton kell kiszállni (ez a híd egy vasúti híd után van), innen négyszáz méterre van egy bevásárló központ Aldival, kávézóval. Ingolstadt után lebetonozott lejárók vannak, ott is meg lehet húzni magát az embernek egy éjszakára, a víz ismét lassulni kezd a vohburgi gát miatt. Jól kinéző kikötőhely volt még a bal parton, egy piros-fehér gyárkémény után, ahol a gyár csatornája visszajön a Dunába. Grossmehring hídja után eléggé megáll a folyó, így keményen kell húzni, hogy elérjük célunkat. Neustadt előtt 2435,3 fkm-nél a jobb parton találtunk szálláshelyet, Garden kis község határában. Jó választás volt, a parttól 15-20 méterre egy mező szélén, csönd, nyugalom, őzek és nyulak szaladgáltak körülöttünk. Barátságos környezetben hajtottuk nyugalomra fejünket. Ma 56 km-t eveztünk, 4 gátunk volt, és 8,4 km/h átlagsebességet értünk el.

8. nap, szombat, június 23.

Egy hete vagyunk úton, sok élményen és nehéz szakaszon vagyunk már túl. Kíváncsian várjuk a folytatást, ma szeretnénk eljutni Regensburgig ahol ismét a kenus klubot kellene megtalálnunk.
Nagy várakozással várjuk Weltenburg-ot, ott is az Apátságot a parton, mert állítólag kiváló fekete sört lehet inni. Indulás után a Neustadtban található kemping nem nagy távolság, aki nem szereti a vadkempingezést, annak érdemes addig elcsorognia. 2427 fkm-nél van egy kisváros, ott is lehet éjszakázni. Későbbiekben a bal és jobb parton is van kikötési lehetőség, de ezek vízállás függőek, ezért külön nem is térnék ki rájuk. 2420,5 fkm-nél van a weltenburgi Bencés Apátság, egy jobbos kanyarban óriási kavicspad, itt bűn nem kiszállni. Kihagyhatatlan látni és kóstolni valókat hagy ki, aki nem áll meg. Kezdeném a látvánnyal, ahogy az Apátság a kavicspad tetején trónol, maga az épület- együttes is nagyon szép. Belépve az udvarra, asztalok és székek garmada várja a fáradt utazókat, minden földi jóval, amit itt helyben készítenek a bencés barátok. Kiemelném a fekete sört – hmmm – ritkán jut az ember ilyen finomsághoz, aztán láttunk bajor grill kolbászt a szomszéd asztalnál, és annyira gusztusos volt, hogy nekünk is meg kellett kóstolnunk. Helyi recept szerint készítik, nagyon-nagyon finom, ehhez perecet adnak, hát ilyen fenséges perecet még nem ettem, jön még hozzá egy helyi szósz, ami felteszi a koronát ezen étekre. Bencések, minden elismerésem, sok szépet láttunk eddig is, sasok szálltak fejünk felett, de itt még az ízlelőbimbóinkat is kényeztethettük, eddigi útunk csúcspontja volt. Miután fájó szívvel tovább indultunk, Kelheim következett, előtte érdemes vigyázni, mert kiránduló hajókon is hoznak fel turistákat, és a sziklákkal övezett mederben a hullámok megtréfálhatják az utazót. Később ismét duzzasztásba kerültünk, jött Bad Abbach, itt viszont mily kellemes lehetőség, csúszda várt minket. A gát gyors leküzdése után tovább haladtunk Regensburg felé. Természetesen gát itt is van, ezért lassan kezdett beállni a folyó. A kenu  klub a jobb parton, a 2381,7 fkm-nél van, közvetlen a gát előtt pár száz méterrel úszóstégre lehet kiszállni. Senkit nem találtunk a telepen, de nyitva volt, így bepakoltunk, felvertük a sátrunkat, és elmentünk egyet körülnézni. Örömmel állapítottuk meg, hogy holnap csúszdával kezdünk, bár nem működik, de nyitva volt, és folyt a víz  rajta. Egy nagy uszadékfa a vége felé fennakadt, de hogy ne reggel kelljen vele kínlódni, eltaszigáltam az útból. Visszatérve a sátorhoz, a szomszédék is megjöttek, és mondták, hogy szóltak az illetékesnek, mindjárt jön. 14 euró volt a szállásdíj. Este felderítettük a várost, nagyon szép és hangulatos. Ma 54 km-t eveztünk, átemelésünk nem volt, 9,1 km/h átlagsebességgel fejeztük be a napot, úgy, hogy a kolostornál egy ideig elfelejtettem kikapcsolni a GPS-t. A mai tervünket sikerült elérni, nagyon szép helyeket láttunk, és gyomrunkat is kényeztettük Weltenburgban. Regensburgban is meleg kaját tudtunk dobni, volt pár korsó hideg sör is, és fagyi is jutott.

9. nap, vasárnap, június 24.

Reggel korai ébredés után még visszaaludtunk, így viszonylag későn indultunk el. Itt volt túránk legészakibb pontja, innen már kezdtünk közeledni Magyarországhoz. Egyből a csúszdával  kezdtünk, itt találkoztunk először Vaszilijjal. Rendes nevét nem tudom, egy bolgár srácról van szó, aki, mint beszélgetésünk során kiderült, Ingolstadtból indult, és Bulgáriáig tervezi az útját. Későbbiek során többször kerültük el egymást, mi kicsit gyorsabban haladtunk, ő viszont valószínűleg estig evezett. Pár nap múlva, mikor utoljára láttuk, a sok gát hatására azt mondta, hogy Pozsonynál kiszáll. Regensburg nagyon szép volt a reggeli napsütésben a vízről is. Következő látnivaló a Valhalla, ami egy óriási görög mintára készült pantheon a hegyoldalban. Vízről is elég monumentálisnak nézett ki,  később feltétlen megnézzük közelebbről is.  Tovább haladva lelassult a víz folyása, és ismét gát közeledett. Geislingi gát 2350 fkm. Ez már egy nagy gát volt,  itt mi nem zsilipelhettünk, innentől kezdve figyelni kellett a jelzéseket, melyik oldalon lehet átemelni az oda készített kocsikon a hajót és a felszerelést. Többféle kocsival találkoztunk az út során, ez a jobbik fajta, de volt olyan  is, ahol csak féloldalasan fért el a hajó rajta. Optimális esetben (kétszer sikerült ilyet kifognunk) a vízben a hajó alá toltuk a kocsit, és kipakolás nélkül át tudtuk húzni, egyébként kipakolás, kivenni a hajót, rárakni a kocsira, majd cuccokat is rárakni, és lehet húzni. Rosszabb esetben csak a hajó fért rá, félsodérosan, és kézben lehetett átvinni a felszerelést. Ahogy nőtt a Duna szélessége annál hosszabbak lettek az áthúzások. Bécsnél kis híján egy kilométert vittük a hajót (saját keréken) itt már a kocsikat is ellopták sajnos. Következő gát Straubingnál van, a 2330 fkm-nél, nagy sodrás nem volt idáig, így evezni kellett serényen, hogy haladjunk. Itt csúszda van, így gyorsan tudtuk leküzdeni a gátat. Az éjszakai táborhelyünket kb. 2310 fkm-nél a jobb parton találtuk meg. Bogen helységgel szemben egy kavicspadon, szemben velünk a hegytetőn egy templommal. Nagyon szép sátorhely volt, viszont közel voltunk a vízhez, és sétahajók is járnak, ezért a sátor elé tettük a hajót, és félkörben nagyobb köveket is raktunk le a hullámok elleni védekezés miatt. Tüzet is raktunk, csak a hangulat miatt, de egy sétahajó hulláma elmosta velünk együtt. Ezután építettük a kis gátunkat. Mai nap 63 km-t eveztünk, 1 átemelésünk volt.

10. nap, hétfő, június 25.

Éjjel ismét esett az eső, de kivételesen reggelre se állt el, így egy kis várakozás után kimásztunk sátrunkból, és esőben csomagoltunk össze. Gondoltuk, ma esőben evezünk, de mire elindultunk, elállt és kezdett kisütni a nap. Terveink szerint még Passau előtt megállunk. A Duna sodrása elég jó volt, így hamar elértük Deggendorfot. A város és az Izar befolyása után megálltunk  reggelizni, és a sátrat meg a nedvesnek tűnő felszerelést megszárítani, ami a reggeli esős indulásnál elmaradt.  A beérkező folyó még növelte a sodrást – mindig szerettük, ha becsatlakozott patak, vagy folyó, mert az mindig növelte a sebességünket. A táj szép volt, a sodrás is szépen vitt minket, így az evezés is könnyebben ment. 2260 fkm-nél a jobb parton szálltunk ki Hofkirchen előtt egy balos kanyarban, jó kis táborhely fent a gát alatt, az öböl pedig strandszerű, valószínűleg a helyiek annak is használják.
Ezen a szakaszon 51 km-t eveztünk, meglepetésünkre gát se volt, így elég jó átlagsebességgel zártunk( 9,7 km/h.)

11. nap, kedd, június 26.

Reggel arra ébredtünk, hogy az éjjel nem esett az eső, ezen állapot aztán utunk során végig is kísért. Utólag  megállapíthatom, hogy ha megrendeljük az időjárást, akkor se lehetett volna jobb.
Hofkirchen után nem sokkal ez első nagyobb város, Vilshofen következett. Passauban gondoltuk, hogy vásárolunk, de ez a kisváros jobb választásnak tűnt, bíztunk benne, hogy itt könnyebben megtaláljuk a boltot. A város végén, a jobb parton egy kis patak folyt, ahol beérkezik, kavicsos parton kell kikötni. Innen 300 méterre a folyás irányban (patak fölött közúti hídon lehet átmenni) található az áruház, szinte a Duna partján. Készletfeltöltés után indultunk tovább, következő állomásunk Passau (2225 fkm) – eredeti tervek szerint itt az Ilz-en kb. 1 km-t felevezve kellett volna megtalálnunk táborhelyünket a helyi kenus klubnál, de mivel jól haladtunk, reggel azt terveltük ki, hogy 2200 körül állunk meg. Passau előtt ismét gát van, így lassuló sodrásban értük el a gátat.  Az átemelést balra tartva értük el, de a gát közepén levő kialakított kis szigetnek a jobb oldalán haladva találtuk meg a kiemelő helyet. Passaut elérve, nagy kísértés volt, hogy megálljunk megnézni a várost, de aztán úgy döntöttünk, mégis maradunk a reggeli tervnél, és Ausztriában éjszakázunk már. Érdemes megemlíteni, hogy ahol a három folyó találkozik -Duna, Ilz, Inn- a vízről is jól láthatóan három különböző szín találkozik, és csak pár száz méter után keveredik össze a három folyó, és az Inn homokszíne veszi át az eddigi Duna sötét tiszta színét. Az Ilz egészen sötét, tiszta vizet hoz, a Duna már kicsit szürkésebb, az Inn pedig egész homokszínű hordalékkal olvad össze. Egy kicsit elmélázva és visszafelé fényképezve (innen sokkal szebb a város, mint folyásirányból érkezve) folytattuk utunkat. Passau után nem sokkal már Németország és Ausztria is elérhető, mivel határfolyóként folyik Dunánk. 2201 fkm után már Ausztriában vagyunk teljesen.  Sok gát után abban bíztunk, majd Ausztriában már kevesebb gáttal lesz dolgunk (ez igaz is volt, meg nem is).Aki Passau közelében szeretne tábort ütni, 2216 fkm-nél a bal parton van kemping. Ezen a folyószakaszon ismét jó sodrás segítette evezésünket, a tájban gyönyörködhettünk, ismét hegyek közé vitt a folyó. Obernzell-t elhagyva, 2208 fkm után a jobb parton is található kemping, ez már Ausztria. Mi 2207,5 fkm-nél csábultunk el, mivel egy kellemes kempinget láttunk meg.  Előző két nap vadkempingeztünk, ezért a jó zuhany és a meleg vacsora ígérete elcsábított minket. Gyorsan megszületett a döntés – kikötés. Igaz, 7 km-rel előbb, mint terveztük, de jó döntés volt, kiváló helyet sikerült kifognunk ismét. Ezt az éjszakát is még Németországban töltöttük.
Ma 53 km-t eveztünk, 8,8 km/h átlagsebességet értünk el, és volt egy átemelésünk (Itt elég kicsi kocsik voltak, kis kínlódás után saját keréken és kézi cipeléssel emeltünk át.)

12. nap, szerda, június 27.

Reggeli csendélet Linz előtt

Ismét napsütésre ébredtünk. Tegnap este kihasználtuk azt a lehetőséget, hogy rendeltünk reggelit, így ma hosszú idő után először asztalnál reggeliztünk. 3 km megtétele után Németország elbúcsúztatott minket egy gáttal – vajon miért nem lepődtünk meg. 2204 fkm-nél van a gát, és a jobb parton kell átemelni, mi elég sokáig kerestük, mert itt nemigen volt kitáblázva (későbbiekben ehhez hozzá kell szokni, mert az osztrákok kevésbé egyértelműen jelzik, hogy a sporthajók hol emelhetnek át) A kocsit itt is kis hajókhoz tervezték, nehéz volt átpakolni vele. Átemelés után 2020 fkm-nél van kemping, itt is lehet táborozni, majd 2201 fkm-t elhagyva Ausztriában több kempinget is találtunk a folyón haladva. Ezen a szakaszon meglepően sok kiépített táborhely van, lehet válogatni, ki mennyit szeretne evezni. A táj nagyon szép, kanyarog a Duna a hegyek között, fent várak, szóval van látnivaló. A víz lassulása gátat jelez, elérkeztünk az Aschach-i gáthoz, átemeltünk (bal part) és folytattuk utunkat a rövidesen következő gáthoz. Itt a folyó már nemigen folyik, és egy kis elírás miatt kicsit összezavarodtam, tudniillik 2158 fkm-nél írtam fel az átemelést az öreg Dunára, és ott biza semmit nem találtunk. Félórás kiszállogatás és folyással szembeni evezés után tanácstalanul mentünk tovább. 2148 fkm-nél (bal part) kiderült az igazság, itt van az átemelés, csak én írtam el. Átvittük a holtágra a felszerelést, és itt vertünk tábort. Reggel innen folytatjuk. A holtágban különben evezős pálya van, így ha Linzből látunk evezős versenyt, mondhatjuk, hogy itt már mi is eveztünk. A mai statisztika: 62 km, 7,8 km/h sebesség, 3 átemelés.

13. nap, csütörtök, június 28.

Reggel, indulás előtti állapot

Reggeli összepakolás után, a 6-os pályán „verseny tempóban” indultunk neki a mai szakasznak.
Ennek a holtágnak a bal partján mintha táborozóhelyet láttunk
volna, illetve kajakos központ is van ott, szerintem lehetne ott is sátorhelyet kérni. Linz következett,  a sodrás viszonylag jó volt, így hamar elértük. Áthaladva a városon, következett az iparnegyede, és a duzzasztás hatása megint érződött. Az ipari rész nem szép látvány. Előtte a 2133 és 31 között is lehet sátrazni alkalomadtán. Elérve a gátat a bal parton kell átemelni, a megszokott odakészített kocsik segítségével. Itt elég jó táborozási lehetőség van, és a bicikli útra rátérve kb. 300 méterre van egy büfé is. Természetesen egy hideg sör és meleg kávé reményében mi is meglátogattuk ezen intézményt. Felfrissülve indulhattunk tovább. A gát után ismét jó sodrása volt a Dunának, majd elértük az Enns folyó torkolatát. A mesék szerinti Óperenciás tengeren túlról beléptünk a régi hun birodalom területére. Kicsit később a walsee-i gát hatása érződött, és ismét keményen kellett evezni az előrehaladás érdekében.  A gát 2107,4 fkm-nél van a jobb parton, itt érdemes odafigyelni, mert a megszokottakhoz képest előbbre kell kiemelni a gáthoz viszonyítva. Átemelve a holtág félkörívben tér vissza, itt a túloldalt volt strand, esetleges sátor vagy pihenési helyként. Mi még szerettünk volna pár km-t megtenni, ezért tovább haladtunk. 2093 fkm tájékán szerettünk volna megállni, de igazán jó táborhelyet nem találtunk, így addig válogattunk, míg a viszonylag jó sodrásra támaszkodva – kicsit érdeklődve, merre találunk kempinget (papírjainkon is szerepelt) – úgy  döntöttünk, megcélozzuk Grein-t 2079 fkm-nél. A bal parton kell menni, és a városkába beérve balra van egy hajó kikötő, ott a kemping. Jól felszerelt, az öreg tulaj még magyarul is beszél kicsit – fiai már nem, egyébként valószínűleg románok – nagyon jót ettünk, és kihasználtuk a lehetőséget, rendeltünk reggelit (császárit). Akkora pizzát adtak, hogy életemben nem ettem még ekkorát, el se tudtuk fogyasztani.  Lejárva a vacsorát, megnéztük a várost, nagyon szép, és láttunk fekete hattyút is. 69 km-t eveztünk, 8,1 km/h sebességet értünk el, és 2 átemelésünk volt.

14. nap, péntek, június 29.

Schönbühel

Reggel korán ébredtünk, de várnunk kellett, mivel a reggeli 8-kor volt. Tényleg császári volt, nem csak a neve, jó sok mindent kaptunk, így aztán elég későn, 9,30-kor indultunk csak el. A sodrás még jó volt egészen Ybbs előttig (szokásos minimum 10 km duzzasztás), ahol ismét gát várt ránk. Itt jobb parton lehet átemelni. Egy műanyag stégre kell kihúzni a hajót, majd kocsin jó messze áthúzni, és ott lépcsőkön kell levinni és bepakolni. A gát utáni sodrás nem tart sokáig, csak pár kilométert, mivel a melki duzzasztó hatása már érződik. Nagyon meleg volt, ez volt az a szakasz, ahol legszívesebben kiszálltam volna. A Melki Apátság sárga épülete már messziről látszik, itt a bal parton lehet átemelni. Ismét egy holtágba jut az ember, ahol a szembeni oldalon strand van. Itt tettek kedves osztrák mérnökeink egy csavart az átemelések megszokott menetébe, mert a holtág végén is újra át kell emelni, a fáradt vándor legnagyobb ”örömére”. Igaz, itt csak száz métert kell cipelni a felszerelést. Melk után a bal parton Emmersdorfnál van az első kemping, igaz, már kerestük táborhelyünket, de a gyors sodrás tovább vitt minket. A következő Schönbühel-nél van, a jobb parton, a vár előtt 500 méterrel – a 2032,4 fkm-nél. Figyelni kell, mert gyors a sodrás, és egy úszó stégnél kell megállni, itt lehet kivenni a felszerelést. Mi a hajót lent is hagytuk, igaz jól kikötve. Holnap rövid szakaszt tervezünk, és reméljük szép is lesz, mivel Ausztria „Duna kanyarja következik”. Ma 47 km tettünk meg, 7,3 km/h átlagsebességgel, 3 átemelést tudhattunk magunk mögött. Itt is lehet vacsorázni, reggelizni, de most kihagytuk, mert a hordóból is fogyasztani kellett – nem utolsó sorban azért, hogy csökkenjen a súlya.

15. nap, szombat, június 30.

Reggel nagyon korán ébredtünk, gyors reggeli és már 7.00 órakor vízre szálltunk. Ilyen korán talán még nem is indultunk. Ma korán kiszállunk, mivel csak kb. 30 km-t kell eveznünk. A sodrás erős, a táj szép, várak, teraszos szőlőművelés, kis városok, mi kell több egy vízivándornak? Wachau a neve ennek a szakasznak, és tényleg gyönyörű. 2030,5 bal parton, homokos pad, vadkempingezni lehet, 2026,6 bal parton pedig van kemping, itt még könnyebb kiszedni a hajót is. Közvetlen Krems előtt Dürnstein-nél jobb parton is van szálláslehetőség. Krems-ben a kemping a bal parton (2002 fkm) van, a hajóállomás után egyből. A bejutás a vízitúrázónak kicsit nehézkes, mert a folyó felől nincs bejárat, kb. 200 métert kell felhúzni beton falak között, ezt se kajakosoknak tervezték. Ma nagyon korán kikötöttünk, 10.00 óra előtt. Pihenéssel, városnézéssel töltöttük a nap hátra lévő idejét. Nagyon meleg volt a mai nap is, így a következő napokban azt tervezzük, reggel nagyon korán indulunk, 11.00 óra körül árnyékban kikötünk, és majd 15.00 óra után indulunk újra, és este 18.00 óráig evezünk. Ma 30 km-t eveztünk, 12,3 km/h átlagsebességgel.

16. nap, vasárnap, július 1.

Kremsből kipihenve korán, 1 7 körül indultunk tovább, rövidesen elértük a 2000 fkm-es táblát, amit nagy ovációval üdvözöltünk.  Hosszú volt az út, amíg ide eljutottunk, sokszor emlegettük ezt a táblát: „ha majd a 2000-es táblát elérjük, már közel vagyunk célunkhoz.”  A folyó sodrása ismét lelassult, és 1981,7 fkm-nél elértünk ismét egy gátat.  Itt a bal parton kell átemelni, itt ismét egy holtág van, aminek a túlsó végén átemelés vár az utazóra. A második átemelésnél vadkempingezéshez alkalmas hely van, egy kő obeliszk közelében. A következő gát 1951,3 fkm-nél van, itt a jobb parton van az átemelés. Ismét holtág, és ismét a kifolyásnál át kell emelni a hajót. Vasárnap értünk ide, és nagyon jó idő volt, így természetesen strandoló népek hada vette körül ezt a kis „tavat”. A gátnál való átemelésnél meglepetésszerű hatása volt, hogy míg mi teljesen felöltözve (én nap ellen védekezésül hosszú futó felső és nadrágban, Gizke szokásos fröccsenő víz elleni védelmével postás esőkabátban) húztuk át a hajót, átérve a holtág partjára, egy nudista közösségbe csöppentünk bele. A helyzet úgy néz ki, hogy a jobb partján a holtágnak a nudisták vannak, szemben a túlpart pedig a szokványos strand. Fényképezni is csak később mertünk, nehogy azt higgyék, kukkolós fotókat csinálunk. Egyébként mindkét oldal tömve volt. A következő átemelés elég nehézkes volt, a pancsoló jónépet kellett kerülgetnünk. Ezt követően már nem álltunk meg, Klosterneuburg közelében kikötőhelyet kezdtünk keresgélni. Kicsit magas igényeket állítottunk, így csak mentünk-mentünk egészen 1940-39 környékéig, itt a jobb  parton van több kavicsos pad is, illetve a gyalogút túlsó oldalán van egy kis tó is. Meg is álltunk az egyik ilyen helyen, de nem nyerte el a tetszésünket, így később tovább csorogtunk egészen 1938 fkm-ig , ahol előtte 50-60 méterrel szálltunk ki, és vittük fel a felszerelést esti táborhelyünkre. Mint kiderült másnap, ez jó döntés volt, mivel utána már csak Bécs után a gátnál tudtunk volna táborozni. A távolban már jól látszottak Bécs tornyai, de már csak holnap nézzük meg. Terveink szerint beevezünk a Donau Kanal-ra. Ma 64 km-t eveztünk, 7 km/h átlagsebességgel, és 4 átemelésünk volt.

Esti csendélet Bécs előtt.

17. nap, hétfő, július 2.

Areggel a megszokott rituálé szerint zajlott, és indultunk tovább. Bécsnél nem mentünk be a Donau Kanalra, mert a zsilip felett a piros lámpa égett, hanem a nagy hajók útvonalát követtük. Reménykedtünk benne, hogy több zsilip nem lesz, de természetesen Bécs se lehet gát nélkül, így egy lelassult folyót és egy átemelést kellett legyűrnünk. Itt már jelzést se találtunk, hogy hol kell átemelni, bár magyar munkásokkal is találkoztunk, ők se tudtak segíteni. Végül hosszas ide-oda evezgetés és egyszeri kiszállásos felderítéssel megtaláltuk a bal parton a gát közelében. Aztán a kocsit kerestük, amin áthúzhattuk volna a hajót, de itt már ellopták őket, így kézi saját erős átpakolás következett, majd 1 km-t cipelve a felszerelésünket. A gát 1921 fkm környékén van körülbelül. A gát után nagyon sok horgásztanya van a jobb és bal parton is, esetlegesen itt is lehet sátrat verni, ha ott a gazda, akkor még az ő engedélyével is. A bécsi repülőtér a közelben van, így egy ideig folyamatosan a felszálló repülők alatt eveztünk. Ezen a szakaszon a bal part nemzeti park, erre kiszállásnál figyelni kell, célszerű a jobb partot használni.A célunk Hainburg volt a mai napra. Információnk szerint itt van kemping, sajnos ez téves volt, így mikor elértük, hiába érdeklődtünk, ilyen intézmény nincs a parton. Szerencsére a helyi kajak klub előtt szálltunk ki, és sikerült ott megbeszélni, hogy szeretnénk megpihenni. Egy kis park volt előttük, igaz odébb ki van táblázva, hogy lakóautóval, lakókocsival nem lehet bemenni, és a sátrazás is tilos, de azt mondták, nyugodtan verjük fel a sátrat, illetve megmutatták a telephelyükön, hol van WC és  ivóvíz. Később egy idős asszony aggódott, hogy nem lehet itt sátrazni, de mondtuk neki, hogy a kajakosok megengedték, így elment megkérdezni, aztán békén hagyott minket. A közelben van egy étterem – hamburgerük és a salátájuk isteni – és itt mindkét pincér magyar volt. Estefelé elsétáltunk a folyás irányban, és itt fürödtünk meg. Találtunk barlangot is a parthoz nagyon közel, de sajnos nagyon koszos, így táborhelynek nem ajánlom.  Hainburg 1883,4 fkm-en,  a jobb parton van, 1882 fkm-nél szintén a jobb part homokos,  és kicsit feljebb az erdőben padok is vannak, lehet táborozni, csak a szúnyogok lehetnek zavaróak. A városka után is találni homokos-kavicsos padokat. A mai nap mérlege 56 km evezés, 1 átemeléssel.

18. nap, kedd, július 03.

Dévény vára - magyar kapu

Utolsó reggelünk a Duna partján ezen a túrán. Reggel korán keltünk, hogy a dunacsúnyi tavon még a meleg előtt át tudjunk evezni. A sodrás nagyon jó, gyenge evezéssel is a 14 km/h sebességet tudjuk tartani. A kőbeszúrásokra viszont figyelni kell, mert azok bizony – főleg egy hagyományos kenunál – könnyen borulást okozhatnak. Volt, hogy mi is a nézelődés közben elég raftingosan közlekedtünk át rajta. A Dévényi vár a hajnali fényben nagyon szép volt, csak csorgással haladtunk, míg kellőképpen megcsodáltuk. Innen már az osztrák-szlovák közös határszakasz következett. A következő város utunk során Pozsony, a sodrás egészen a város végéig jól vitt minket.  Ezután már ismét lassult a folyó. Pozsony végén az ipari negyed erős kontrasztban van az előtte elhelyezkedő város szép látványával. Itt a teherforgalom is elég nagy, kisebb-nagyobb uszályok jöttek-mentek. Közöttük átlavírozva értük el a tóvá szélesedő részt. Itt egyenesen átevezve értük el a gátat, a csatorna jobb oldalán kell elmenni, és itt található egy fantasztikusan jó csúszda – az lenne, ha működne. Itt eltöltöttünk egy kis időt, míg helyzetfelmérést tartottunk, hol és hogyan tudunk átjutni. Amennyiben a csúszdán átfolyik a víz, abban az esetben kiváló élményben lehet részünk. Érdemes a végén kikötni, és átnézni a rafting pályára. Sajnos most száraz volt a csúszda.

Hajónk az uszadék fák között	Ó ha működne!

Fent északon ezt úgy oldották meg, hogy ha nem is működött,  legalább a víz átfolyt rajta. Igaz, így egyszerűbb, mivel a sok uszadék bejön, és megáll bent, nem kell foglalkozni vele. Már az se volt egyszerű, míg a fákat eltologattuk, hogy oda tudjunk evezni, ahol ki tudjuk venni a hajót, aztán az átpakolás és a bepakolás se volt egyszerű, de ez volt az utolsó, és már a cél kapujában voltunk. Tovább haladva már a magyar-szlovák közös határon evezhettünk, majd az első jobb parton lévő bukón beevezve már a Szigetköz ismerős vizein evezhettünk. Az Ördög-szigeteki bejárót elhagyva már csak kényelmes, lassú evezéssel haladtunk, pont déli 12 órakor kikötöttünk a dunakiliti Vadvíz Kempingben. Itt beszéltük meg, hogy a fiatalok felvesznek bennünket délután. Utólag már, Bécs előttről indulva (1938 fkm) este 7 órára ide tudtunk volna érni.  Mai nap 44 km volt, 8,6 átlagsebességgel, és 1 átemeléssel.
Ezzel a nagy Duna túránk is a végéhez ért, nagyon szép volt, bár fizikailag fárasztó (pár helyen a sok duzzasztásnál kicsit lehangoló) mégis nagy kaland. Kevés pontos információnk volt, mi vár még ránk, hol tudunk tábort verni, de mindig sikerült jó táborhelyet találni, és minden második-harmadik nap kempingben is tudtunk tábort verni. Így utólag volt mikor előtte pár km-rel álltunk meg. Nagyon nagy élmény volt a túra, de azért a 18. nap után már jó volt visszatérni a „civilizációba”.
Nagy segítség lett volna, ha kísérő autóval rendelkezünk, de így volt igazi kihívás teljesíteni.
A végső mérleg GPS szerint 896 km evezés, 40 átemeléssel, 18 nap alatt. A terveink szerint 20-21 nap alatt értünk volna le. Az időjárásra panaszunk nem lehet, ha megrendeljük se lehetett volna jobb. Igaz, fent északon minden nap esett, de csak éjjel, nappal 24-26 fok volt, az utolsó napokban volt nagyon meleg. A felszerelésünk optimálisra sikerül – a sátor kivételével, de ezt Kremsben orvosoltuk – igaz, esőre készültünk, így sok meleg ruhát nem is használtunk, de a felszerelésben mindenképpen helye volt. Kettőnknek a két 60 literes hordó és a két kb. 30 literes zsák elég volt. Bevásárlásokra érdemes időt szakítani, nálunk főleg a folyadék utánpótlásra. Németországban a szemét elhelyezése okozott egy kis gondot, de előbb-utóbb sikerült becserkészni valami szemetest a nap során. A kempingek végig jól felszereltek, a díj 7-10 euró/fő között változik, ha van rá lehetőség, érdemes betérni, bár a vadkempingnek is megvan a romantikája.

Dunakiliti - kikötés a célban

Végezetül pár sor Gizkétől:
Az Endre mindent részletesen leírt, így csak egy kis összegzést szeretnék. Kísérő autó nélkül csak azok vállalják a túrát, akiknek nagy a kitartásuk, türelmük egymáshoz. Nagyon munkás utunk volt, és sokszor próbára tett minket, de a látvány mindent kárpótolt. Életem eddigi legnagyobb élménye volt. Látni a Dunát, ami állandóan változtatja a színét, méretét, folyását. Kellemesen csalódtam a német emberekben, nagyon kedvesek és közlékenyek, ezt az osztrákoknál már kevésbé tapasztaltuk.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a természetet, a kenu túrákat.