Mi még… - Kappel Sándor emlékére 2012†
Kappel Sándor emlékére
|
 |
| Großglockner 2005 |
Mi még…
Mi még emlékszünk aranyban fürdő nyárra, tarka mező illatára,
de jaj, kertek alatt már a tél.
Mi még reménykedünk, de tekintetünk riadt, ajkunk néma,
senki nincs, aki nyújtaná kezét.
Mi még törölgetjük ablakunkat, de könnyeinktől nem látunk ki rajta.
Hol van minden, ami volt, minden, ami szép?
Mi még felkelünk ágyunkból naponta, de mehetünk bárhova,
a rossz álomból nincs ébredés.
Mi még tennénk valami fontosat, de lelkünk nehéz, testünk béna,
a hajdani cél ködbe vész.
Mi még csengetünk az Ortler hídra lépve, hogy itt vagyunk, újra,
de a csengő hangját elfújja a szél.
Mi még virágesőben bámulunk a mélybe, de Tabaretta a tanúja,
porrá lesz minden, ami él.
Mi még keressük, ami elveszett, de tudjuk, mindhiába,
tovatűnt már, messze, mint az ég.
Sulden, 2012. szept. 8.
Takács Miklós
