JELVÉNYSZERZŐ TÚRA

JELVÉNYSZERZŐ TÚRA

A Hegyek Vándorai Turista Egyesület az 1997. évben Szent Imre Vándorút elnevezéssel új jelvényszerző túramozgalmat indított Szentgotthárd és Horvátnádalja között az egykori "vasfüggöny" mögötti területen, a Felső-Őrség, illetve Felső-Rába-vidék természeti szépségeinek és látnivalóinak megismerése érdekében. A túra útvonalát bárki, bármely irányba végigjárhatja, és ha e tényt az igazoló füzet megfelelő helyén az előírt módon igazolja, akkor a teljesítésért elnyeri a túra kitűzőjét.

A túra útvonala: végig piros sávval van jelezve, hosszúsága: 35,6 km

Szentgotthárdról a Széll Kálmán téren álló műemlék templomtól indulunk északi irányba.

Szentgotthárd (1. számú igazolóhely)Római katolikus plébániatemploma 1748-1764 között épült barokk stílusban. A kupolafreskót Dorfmeister István festette, mely a szentgotthárdi csatát ábrázolja. A volt cisztercita kolostor a templommal egyidős, vele szervesen egybeépült. Az egykori könyvtár ma házasságkötő terem, freskóit Gusner Mátyás festette. A magtártemplom az 1183-ban alapított cisztercita templom alapjainak felhasználásával épült 1677-ben, a XVIII. század végén magtárrá alakították. 1985-88. között színházteremmé építették át. A Helytörténeti és Nemzetiségi Múzeum a város helytörténeti emlékeit és a környékbeli vend falvak népi kultúráját mutatja be. A várostól északra épült fel az Opel gyár, jelenleg pedig ipari park épül.

Átmegyünk a Rába-folyó hídján, majd a vasúti síneket keresztezve a kerékpárúton haladunk egészen Rábafüzesig. A templomnál balra fordulunk és a házakat elhagyva a Rigó-patak völgyében követjük az erdészeti utat. Az út végén jobbra térünk, és meredeken felkapaszkodunk a Csókás-hegy gerincére. Rövidesen elérjük a Felső-Csóka 354 méteres magaslatán álló vasbeton geodéziai tornyot /7,5 km/. (2. számú igazolóhely)

A tornyot elhagyva, rövid ideig közvetlenül az államhatár mellett vezet a jelzett út, melyet e szakaszon figyelmesen kövessünk! A ma már alig látható Janzsó-tanya romjainál érünk ismét egy széles erdészeti útra, amely az Alsó-Sánta-völgyben vezet bennünket a Szentimrei-tanyához. A kis kápolna mellett balra a piros romjelzéseket követve néhány perc alatt a 260 méter magasságban épült, hányatott sorsú Szent Imre templomhoz érkezünk /13,2 km/.

Szent Imre templom

A templom közvetlenül az államhatár mellett fekszik. A határ túloldalán kb. 30 méterre a "Határmenti kereszt" látható. A rövid életű Szent Imre herceg tiszteletére, halála után kis kápolnát építettek a felsőrönöki hegyen. A XIII. században e kápolna helyén templom épült, melyet 1899-ben leromboltak. 1902-1904 között a Magyar Királyi Vallásalap felépítette az új Szent Imre templomot, amelyet 1951-től szinte nem lehetett megközelíteni, mivel a "legszigorúbb határövezet" minősítést kapta a terület. Közel negyven évig csak a határőrség emberei "látogatták", tornyát kilátótoronynak használva. Az eltelt évek alatt teljesen tönkretették, meggyalázták, kifosztották a templomot.

A rendszerváltást követően az ausztriai Eisenstadt püspökének segítségével két és fél év alatt nemzetközi összefogással felújították a neogót stílusú templomot, amelynek újraszentelése 1992. szeptember 20-án volt.

Ugyanazon az úton térünk vissza a piros sávjelzéshez, amelyiken jöttünk. A bokorsor túloldalán balra megyünk tovább, majd felkaptatunk a Magas-tető 321 méteres kilátástalan, lapos platójára. Leereszkedve a völgybe, egy rozzant hídon megyünk át, majd ismét széles erdészeti úton gyalogolunk tovább. Az útkanyarulat után balra tekintve, az ausztriai Grossmürbisch (Alsómedves) házait és templomának tornyát láthatjuk. Rövidesen balra térve elhagyjuk a széles utat, átmegyünk a Kőhídi-patak hídján, majd rövid, de meredek kapaszkodó következik.

A magassági ponttól már kényelmesen gyalogolunk egészen Nemesmedvesig. Csapadékos időszakban azonban ez a szakasz nagyon csúszós, ezért igen lassú az előrejutás! A községbe a temető és a volt határőr laktanya közötti úton érkezünk, az útkereszteződésnél balra fordulunk és két perc alatt a központban vagyunk /19,8 km/. (3. számú igazolóhely)

Nemesmedves

Nyugat-Magyarország legkisebb települése, lakosainak száma 20 fő. A település, illetve közvetlen környéke volt az a hely, ahol a II. világháború végéhez közeledve, a hazánkon átvonuló szovjet csapatok Magyarország területét elhagyták. Ennek emlékére 1985-ben történelmi emlékhelyet alakítottak ki. Mementóként egy szovjet T34-es harckocsit állítottak talapzatra, mellette a megyék által felajánlott kopjafákat láthatjuk, amelyeket a velemi fafaragó tábor művészei készítettek. Néhány méterrel odébb kis parkot alakítottak ki esőbeállóval és tűzrakóhellyel. Szélén állítottak fel egy hasított alumínium harangot, amely a békét jelképezi.

A község északi végén 1997-ben kis kápolnát emeltek. A főút melletti, régóta működő forrást 1997 november 2-án, a Szent Imre Vándorút avatásának emlékére, Vándor-forrás névre keresztelték. Az emléktáblát Nemesmedves Önkormányzata és a Hegyek Vándorai Turista Egyesület állította.

Nemesmedvestől néhány kisebb emelkedőt leküzdve továbbra is az egykori riadó úton gyalogolunk. Külön ki kell emelni a Robbantó-allé környéki tujasorokat, melyek igen szép látványt nyújtanak. A csákánydoroszlói határőr őrshöz érkezve /27,1 km/, jobbra ágazik el a piros keresztjelzés, amely a csákánydoroszlói vasútállomásra vezet. Az épületek mellett, továbbra is jó minőségű úton megyünk tovább. Az erdőből kiérve, művelt területen keresztül vezet az út, egészen Kemestaródfa széléig. A kőkeresztnél balra fordulunk és innen már aszfaltozott úton tesszük meg a hátra lévő kilométereket. A községet elhagyva átmegyünk a Strém, majd a Pinka hídján és félóra alatt Vasaljára érkezünk /33,4 km/. (4. számú igazolóhely)

A templomot elhagyva továbbra is aszfaltúton gyalogolunk. Az árvízvédelmi töltést keresztezve néhány perc alatt Magyarnádaljára érkezünk, ahol jobb kéz felé végigmegyünk az egyutcás községen, majd Horvátnádalja szélét érintve, a vasúti síneket keresztezve Horvátnádalja vasúti megállóhelynél érünk a Szent Imre Vándorút végéhez /35,6 km/. (5. számú igazolóhely)

u.i. Az idén nyáron egyesületünk négy tagja teljesítette a mozgalom kiírásának feltételeit. (szerk.)

Pálmai Vencel