A Tücsök és társai kalandjai két keréken, három országon át….

„Jó dolog a GPS, de nem árt az agyunkat is használni!”
(Rózsika bölcsessége)

„Ha nem tévedünk el, soha nem láttuk volna ezt a csodás tájat”
(Zsuzsa bölcsessége)

Előzmények…….

„Nem akartok eljönni biciklizni a Bódeni-tó partjára?” – szegezte nekem a kérdést Simonffy Feri, két sör között, a teniszklub büféjében. Azonnal igent mondtam, bár jeleztem, hogy a főnökömmel, másnéven urammal, (a kifejezést Süle Gabi engedélyével használom) még egyeztetnem kell. Otthon az elöljáróság is bólintott, így elhárult minden akadály. A kezdeti lelkesedés azonban kezdett lanyhulni, előtörtek a kétkedés szirénhangjai. Vajon bírni fogjuk a terhelést? Jó lesz-e a felszerelésünk? Elfogadnak-e a többiek, akik már egy összeszokott társaság?

Egyre erősödött bennem az a gondolat, hogy valamilyen ürüggyel le kéne mondani az egészet, de hát mit fog szólni Simonffy Feri, a régi barát, nem hagyhatom cserben. Aztán mielőtt végleg inamba szállt volna a bátorság, megcsörrent a telefonom, Mentes Jutka hívott, hogy fizessem be a részvétel díját Kránicz Juditnak a bankban. Még le sem tettem a telefont, újra megcsörrent és Judit sürgetett, hogy hol vagyok már, lejár rövidesen a fizetési határidő. Nem volt menekvés, befizettem! A pénz tehát már rendben volt, a félelmeim azonban, - ahogy közeledett az indulás időpontja, - egyre növekedtek. A Yenkiben eltöltött rövid egyeztetés sem igazán nyugtatott meg. Bár sok ismerős arcot fedeztem fel, azt azonban látnom kellett, hogy a jelenlevők fél szavakból is értik egymást! Hűűűű, mi lesz itt???

Indulás…..

Péntek délután kissé félve vittem le párommal a jégcsarnok elé, közép-alsó kategóriás, vadonatúj bringáinkat. Attól tartottunk, hogy a többi profi biciklis gépei mellett a mieink nevetségesen fognak hatni. Ehhez képest meglepve láttuk, hogy nagyon sok, szebb napokat, sok tájat és utat látott öreg csőszamár lógatta az orrát a téren és megadóan várták, hogy gyakorlott kezek kitekerjék a kormányukat, befordítsák pedáljukat és már el is nyelte őket a kirendelt furgonok mélye. Na, még egy rövid alvás, aztán tényleg nincs visszaút! Hajnalban, mielőtt a telefonom felvisított volna, már talpon voltam, kávé stb. és már jött is Süle Gabi, a hátsó üléseken ott mosolygott a Bartal házaspár is.

A sportcsarnoknál már vidám társaság fogadott bennünket, ölelések, mosolyok, pálinkák, aztán elindult csapatunk Lindau irányába, ahová a kora esti órákra meg is érkeztünk, több benzinkút meglátogatása után.

A túra…..

Az útvonalunk Lindau-Romanschorn (54 km), Romanschorn-Stein am Rhein (53 km), Stein am Rhein-Schaffhausen (20 km oda, de vissza is kellett menni, tehát duplája), Stein am Rhein-Radolfzell (21 km) Rafolfzell-Friedrichshafen (58 km) és végül Friedrichshafen-Lindau (23 km) A megadott kilométerek senkit ne tévesszenek meg, ezek ugyanis nem tartalmazzák a kitérők, az eltévedések hosszát, így ennél lényegesen többet mentünk.

Tájleírást ne várj tőlem, nyájas olvasó, azt meghagyom az útikönyveknek. Inkább elmondom, hogy mi volt, ami

Nagyon tetszett…….

Amikor begurultunk egy-egy városba, szinte ránk omlott, zúdult, az a sokszáz éves kultúra, tudás, hagyomány, melyet az ódon falak sugároztak. Érződött, hogy amit látunk, érzékelünk, az mind-mind a korábbi és mai nemzedékek összefogásának eredménye, ahol a büszke, öntudatos polgárok szemmel láthatóan jómódban, biztonságban élnek. Ha rámosolyogtál egy helyire, bízvást számíthattál rá, hogy az visszamosolyog. Ha látták, hogy bizonytalanok vagyunk valamiben, útirányban stb., akkor szinte mindig odajött valaki, hogy kéretlenül is segítséget nyújtson.
A szállások ragyogtak a tisztaságtól. A berendezés egyszerű és praktikus volt. Vidáman gondoltunk vissza, a napok folyamán, kollégiumi éveinkre, amikor elhelyezkedtünk a 4 ágyas, majd egy alkalommal a 12 ágyas szobákban. Ahol volt reggeli, - a legtöbb helyen volt, - az változatos és finom volt.
A kerékpáros utak kifogástalanok. Még ott is simák és kátyú mentesek, ahol murvás volt a burkolat. Az úton levők tájékoztatása (útirány, távolság, nevezetességek) kifogástalan. Nekünk ugyan így is sikerült eltévedni, de amint azt a Farkas Zsuzsa fentebb idézett gondolata is igazolja, az is javunkra szolgált.
Az igénybe vett pihenőhelyeken remekül éreztük magunkat. Mindenütt lehetőség volt fürdőzésre, a kellemesen hűvös tó vízében, de ha csak egy üdítőre, vagy sörre vágytunk, akkor sem csalatkoztunk. Gondos kezek vágták méretesre a tópart gyepszőnyegét, húztak árnyat adó napernyőket pirosra főtt fejünk fölé. Mert, hogy az első napokban q-ra meleg volt!!!

Ami még jobban tetszett…..

A csapatunk! Az az összetartás, az az egymásra figyelés! Ha valakinek valamilyen műszaki problémája akadt, rögtön akadt segítség. Ha valaki lemaradt, vagy a dombon felfelé, tolni kényszerült a járművét, biztos lehetett benne, hogy a dombtetőn a többiek várni fogják, kedves és biztató szavakkal. Ha valaki elfáradt, vagy csak egy kis pihenésre vágyott, azonnal megálltunk, különösen akkor, ha sör is volt a közelben!
Az egyik szálláshelyen a portaszolgálat csak hívásra jött elő. Az előtérben számtalan édesség, üdítő, gyümölcs volt kihelyezve, mégsem jutott eszébe senkinek, hogy abból fizetés nélkül elvigyen bármit, hiszen a megelőlegezett bizalommal nem szabad visszaélni.
A másik szálláson a mellékhelyiségben kéztörlőként valódi, négyzet alakú, hengerformára göngyölt törölközők voltak. Ugyanitt, közvetlenül az ablakunk alatt, futott két sínpár, és itt volt a vasútállomás is. A vonatok zümmögve érkeztek és suhantak tovább úgy, hogy mellette békésen alhattuk az igazak álmát.
Kedveltem a mindig mosolygó Sáfár Atti varázslatait, jókedvét.
A vendéglátó szálláshelyek kedves figyelmességét, mellyel a legtöbb helyen ingyenesen használhattuk a tömegközlekedési eszközöket.

Ami nem sikerült…..

Edina és Béla egy nap meghívtak mindenkit egy hegy tetején található piknikező helyre, ahová egy nagyon meredek úton lehetett eljutni. Majdnem mindenkinek sikerült feljutni, Babának és nekem nem. Sajnálom, Edina és Béla, kérjük nézzétek el!

Kéretlen tanácsok az utánunk csatlakozók számára….

Csinálhattok bármit, a seggetek fájni fog. Sebaj, a negyedik napon már gyógyulni kezd!
A hőségben való biciklizés kezdetben jó ötletnek tűnik, de nem az! Viszont nélküle soha nem éreznétek azt a mámorító érzést, amit a megérkezés és a hűvös zuhany, a hideg sör okoz.
A társaság kiváló, ha alkalmazkodsz, pillanatok alatt befogadnak.
Ne félj a kihívásoktól, többet kibírsz, mint gondolnád!
Tücsivel ne vitatkozz!

Zárszó…..

Sajnálom, hogy nem előbb kezdtem, ha a többiek is úgy gondolják, akkor folytatás következik.

Majd el felejtettem…..

a legnagyobb elismerést a Tücsöktől kaptam, amikor a parkolóban búcsúzóul a nyakamba ugrott……..

Zalaegerszeg, 2019. július 11.

Schein István

1. nap: Lindau kikötője

1. nap: Lindau kikötője, világítótorony

1. nap: Lindau kikötőjének bejárata

1. nap: Lindau, polgármesteri hivatal

2. nap: Reggeli indulás

2. nap: Bregenz, felvonózunk a 1064 m magas Pfänder-re

2. nap: Bregenz, a 1064 m magas Pfänder-re kerékpárral is fel lehet tekerni.

2. nap: Bregenz, a 1064 m magas Pfänder-ren lévő állatkertben

2. nap: Koccintás a Pfänder csúcsán

2. nap: Valahol útközben hűsölünk a Bódeni tó partján

3. nap: Konstanz, szökőkút mókás szoborcsoporttal

3. nap: 1414–1418 közt itt ülésezett a Konstanzi zsinat. 1415. július 6-án Husz Jánost itt elítélték és máglyán megégették.

3. nap: Konstanz kikötője az Imperia szoborral, mely lassan forog körbe

3. nap: Az Imeria szobor, amely a konstanzi zsinatnak állít emléket. Egy kurtizán kezeiben a középkor két, a politikát és az egyházat uraló személyét, a pápát és a császárt tartja, meztelen törpeszerű emberkéknek ábrázolva azokat.
Miközben az Imperia, aki öltözékével egyértelműen a női bájak ösztönökre ható segítségével irányítja e két férfit, közel 9 méter magas.