logotype

Everest trekking

(Everest alaptábor - Kala Patthar)

 

Szervezés:       Eupolisz
Résztvevők:     21 fő, ebből a Göcsej SE színeiben Takács Miklós és Dr. Rupa Melinda
                          (alias Papa és Mama)
Korhatár:         55 év
                        (63 éves korunk ellenére a szervezők megelőlegezik a bizalmat, így
                        lehetőségünk nyílik arra, hogy ezzel az úttal tegyük emlékezetessé a
                        közelgő 40. házassági évfordulónkat).
Biztosítás:       kötelező
                        (Osztrák Alpin Klub tagokként nekünk ÖAV, ami kiegészítő biztosítás nélkül is jó
                        6000 m magasságig)
Utazás:            egyénileg, Budapest - Dubai - Kathmandu - Lukla
Időtartam:      2019. márc. 21 - áprl. 8, összesen 19 nap,
                        ebből 4 nap utazás, 12 nap túra, és 3 tartaléknap
Trekking túra: a hegyen 12 nap (9 nap fel és 4 nap le),
                          2840 m és 5643 m magasság között összesen 7190 m szint és 134 km táv

1. nap: március 23, Lukla (2840 m) – Phakding (2610 m)

A mai napon kisrepülőgéppel hagyjuk el Kathmandut, és alig egy órás repülőút után Luklában, a világ egyik legveszélyesebb repülőterén, a hírhedt Tendzing-Hillary repülőtéren landolunk. A pilótának az okozza itt a problémát, hogy a kifutópálya a hegy oldalában egy 3000 m-es szakadék felett párkányszerűn van kialakítva, alig 500 m hosszú, 12 %-ban felfelé lejt, sőt még kanyarodik is. A repülőtér közelében gyakran esik az eső vagy ködös, felhős az idő, gyakori az erős szél. Ha a látótávolság nem éri el az 5 km-t, a repülőteret lezárják. Ez a nap folyamán bármikor bekövetkezhet, és bármeddig eltarthat, akár több napig is. A „normális” repülőterekre jellemző három alapos kontroll itt sem maradhat el, de mivel nagy a forgalom, és egy kisgép befogadóképessége nem éri el a húsz főt, mind a személyzet, mind az utasok részéről nagy a kapkodás. Senki sem szeretne lemaradni, mert a repülőgéppótló helikopter felára 500 USD/fő/alkalom. Egy ilyen túrára készülve külön gondot okoz, hogy a kisrepülőgépre fejenként maximum csak 15 kg tömegű poggyász vihető fel pótdíj nélkül, de a teherhordókra sem bízható rá több, mivel egy sherpa maximum 30 kg-ot, tehát két ember cuccait hajlandó cipelni. Luklában találkozunk a meglepően fiatal és a feladathoz képest törékenynek látszó teherhordóinkkal. Megismerjük a kis termete ellenére valami megmagyarázhatatlan erőt és intelligenciát sugárzó, örökké mosolygó helyi vezetőnket, Pratapot, majd az ismerkedés után nekivágunk túránk első szakaszának. A Dudh Kosi folyását követve észak felé indulunk, és egy könnyed túrázás után a kora délutáni órákban meg is érkezünk Phakding településre, ahol az éjszakát töltjük egy menedékházban.
Menetidő: 3-4 óra, szint: -385 m / +139 m, táv: 8,5 km.

  

2. nap: március 24, Phakding (2610 m) – Namche Bazaar (3440 m)

Utunk Phakdingból továbbra is északi irányban, a Dudh Kosi völgyében vezet, mintegy 100 méterrel a folyóágy fölött. Jorsali településnél (2810 m) érjük el a Sagarmatha Nemzeti Park határát, ahol ellenőrzik engedélyeinket. Innen egy egyre meredekebb emelkedőn haladunk tovább Namche Bazaar felé. Útközben a Bhote Kosi és a Dudh Kosi összefolyásánál egy izgalmas átkelés vár ránk a hatalmas mélység fölé feszített, Hillaryről elnevezett ingatag függőhídon keresztül. Mielőtt a hosszú és meredek kaptató végén Namchéba, a „sherpa fővárosba” érkeznénk, északkeleti irányból már elcsíphetünk egy-egy pillantást a Mount Everest még távolból incselkedő csúcsára.
Szállás menedékházban. A szoba hőmérséklete éjszaka 8 C fok.
Menetidő: 5-6 óra, szint: -106 m / +978 m, táv: 10,5 km. 

 

3. nap: március 25, Namche Bazaar (3440 m)

Akklimatizáció Namchéban. Az újabb szintemelkedés előtt nagyon fontos, hogy szervezetünket a nagy magasság okozta alacsonyabb légnyomáshoz és ritkább levegőhöz szoktassuk. A mai napot arra szánjuk, hogy egy félnapos túra keretében a Bhote Kosi völgyében fekvő, kizárólag nőknek fenntartott buddhista Thamo kolostorba látogassunk.
Szállás menedékházban. Hőmérséklet a szobában éjszaka 5 C fok.
Menetidő: 6 óra, szint: -591 m / +591 m, táv: 13 km.

 

4. nap: március 26, Namche Bazaar (3440 m) – Tengboche (3860 m)

Namchéból északkelet felé, pontosan az Everest irányába indulunk tovább. Kezdetben magasan a Dudh Kosi vize fölött, egy viszonylag enyhén emelkedő, könnyű ösvényen haladunk. Előttünk a Khumbu régió egyik legszebb csúcsa, az idevetődött nyugatiak által a Himalája Matterhornjának, vagy egyszerűen csak Nagy Matterhornnak nevezett Ama Dablam (6856 m) tör a magasba, amely bizonyos szögből tényleg hasonlít jóképű alpokbeli kisöccséhez. A még messzi távolban pedig már meg-megmutogatja magát a Mount Everest. Sanasa után ösvényünk előbb leereszkedik a Dudh Kosi folyamához, majd a másik parton Phunki Tanga után egy meredek kaptató vár ránk a szemközti nyeregben fekvő Tengboche kolostorig (3870 m). Ahogy a kolostorhoz érünk, lenyűgöző panoráma tárul elénk.
Szállás menedékházban. Hőmérséklet a szobában éjszaka 1 C fok.
Menetidő: 7 óra, szint: -487 m / +877 m, táv: 10 km. 

 

5. nap: március 27, Tengboche (3860 m) – Dingboche (4410 m)

Bimbózó rododendron erdők között ereszkedünk le az Imja Kola fölötti hídig, amely alatt a folyó egy keskeny szurdokban hömpölyög. Innen csak egy rövid séta Pangboche (3860 m), melyet elhagyva az erdőhatár fölé érünk. Itt a táj jelentősen megváltozik, mind inkább alpesi jellegűvé válik. Ösvényünk innen fokozatosan, de lassan emelkedik, majd ismét egy patakátkelés következik, ezúttal a Khumbu Khola fölött, ahonnan már csak egy utolsó kaptató, és meg is érkezünk a szintén remek panorámát kínáló, 4410 m magasságban fekvő Dingbochéba. Számtalan nevesincs ötezres hegy magasodik körülöttünk. Ledöbbenek a gondolattól, hogy Európa csúcsa, a büszke Mont Blanc (4810 m), ha ebbe az előkelő társaságba születik, még nevet sem kap, és be kell érnie egy könyöklődomb dicsőségével.

Sajnos az egyik túratársunk a felmenet közben gyomorfertőzést kap, és segítséggel is csak nagy késéssel érkezik a szálláshelyünkre. Az állapota az éjszaka folyamán sokat romlik, így a katmandui kórházba szállítása elkerülhetetlenné válik, de a mentőhelikopterre reggelig várnunk kell. De az éjszaka másoknak is nehéz, ha nem is ennyire, mint neki. Még sötét van, amikor több ember öklendezése is hallatszik jobbról-balról, a latrinák felől. Én sem vagyok valami kirobbanó formában, így nekem is megjön a kedvem egy próbálkozáshoz, de nem vagyok megelégedve az eredménnyel. Lehangoló jövőképemet az otthonról hozott pálinkásüveg meghúzása viszont új megvilágításba helyezi.

Szállás menedékházban. Hőmérséklet a szobában éjszaka -2 C fok.
Menetidő: 5-6 óra, szint: -145 m / +661 m, táv: 10,5 km.

6. nap: március 28, Dingboche (4410 m) – Nangkar Tshang 4800 m – Dingboche

A nagy magasságokhoz való alkalmazkodás kulcsa a lassú emelkedés, ezért egy újabb akklimatizációs napot tartunk Dingbochéban. Eredetileg egy négyórás túrára mentünk volna az Imja Khola völgyében, Chukkung településéig, ahonnan Nepál egyik kedvenc trekking csúcsa, az Island Peak (6189 m) egyedülálló panorámája élvezhető, de az élet átírja a szervezők programját. Reggelre megérkezik a mentőhelikopter, amelybe a már járásképtelen szegény betegünket hatan tudják csak becipelni. Ráadásul csatlakozik hozzá egy orvos túratársunk is, akin heves szívfájdalmai miatt éjszaka eluralkodott a halálfélelem. A mentés szervezése miatt sem a magyar, sem a nepáli túravezetőnk nem tud velünk jönni, így a nepáli túravezető helyettessel Nangkar Tshang 4800 m magasságáig megyünk. Nem bánjuk meg az útvonal változtatást, mert a világ egyik legvarázslatosabb panorámája tárul fel előttünk. Délen a Thamserku (6608 m) és a Kantega (6685 m) meredek hegycsúcsai, keleten a mennyei Ama Dablam (6856 m), nyugaton a Taboche (6367 m) és a Cholatse (6335 m) szürreális ormai, míg északon a Himalája igazi óriásai, a Mount Everest (8848 m), a Lhotse (8501 m), a Nupse (7879 m) zárja le a látóhatárt. Bármerre fordulunk, a látvány leírhatatlan. Elképesztő méretek, lenyűgöző környezet. Csak ámulunk és bámulunk.
Szállás menedékházban. Hőmérséklet a szobában éjszaka 0 C fok.
Menetidő: 5 óra, szint: -350 m / +350 m, táv: 10 km.

 

 

7. nap: március 29, Dingboche (4410 m) – Lobuche (4910 m)

Dingbochéból már igazi magashegyi környezetben túrázunk tovább a nagy nyolcezresek irányába. Ösvényünk fokozatosan emelkedik, míg elérjük a Khumbu-gleccser morénatörmelékét. Átkelünk az olvadékvizeken, majd átmeneti pihenőhelyünkre, Dughlába érve tudjuk meg, hogy az egyik női túratársunk nagyon rosszul érzi magát és mentésre van szüksége. Bár errefelé a helikopterek helyi járatként közlekednek, és nemcsak mentő, hanem taxi funkciójuk is van, a vezetők mégsem tudnak helikoptert kérni a térerő hiánya miatt. Sem telefonálni, sem internetezni nem lehet, sőt még szabad öszvért vagy lovat sem találni, így szegény lány a barátja és egy sherpa segítségével gyalog botorkál le 400 m szintet Phericheig. Itt a menedékházban indiai orvostanhallgatók agyödémát diagnosztizálnak nála. A fogyó csapattal Chukpilhara felé túrázunk tovább, ahol a hegyeknek áldozatul esett hegymászóknak és sherpáknak állítottak emléket. Itt található, többek között a nyolc ember halálát követelő hírhedt 1996-os Everest tragédia egyik híres áldozatának, a 2010-ben megtalált Scott Fischernek az emlékhelye is, akit a családja nem engedett lehozni a hegyről. (A Himaláján meghalt magyar hegymászók emlékhelye nem itt, hanem a tibeti oldalon, az északi alaptábor közelében van.) Innen a Khumbu-völgy nyugati oldalán Lobuchéig folytatjuk utunkat, szemünk előtt a tibeti határt képező hósipkás hegyóriások csalogató látványával.
Szállás menedékházban. Hőmérséklet a szobában éjszaka -2 C fok.
Menetidő: 5-6 óra, szint: -100 m / +620 m, táv: 8 km.

8. nap: március 30, Lobuche (4910 m) – Gorak Shep (5140) – Everest B.C. (5364 m)

Kora reggel a Khumbu gleccser morénája mentén kapaszkodunk tovább nehéz sziklás terepen Gorak Shep irányába. Most érünk először 5000 méter fölé, így különösen fontos a lassú haladás. Hamarosan feltűnik előttünk a Pumo Ri (7165 m) piramis alakú tömbje. A brutális hegy előtt csak egy kis buckának tűnik holnapi csúcstámadásunk célja, az 5643 m magas Kala Patthar, amely azonban technikai segédeszközök nélkül elérhető talán legszebb kilátópontot nyújtja a Mount Everestre. Átkelünk a Changri Nap és a Changri Shar gleccserek morénafolyamán, majd ösvényünk leereszkedik Gorak Shep (magyarul Döglött Varjak) apró településére. Itt megpihenünk, de az egyik női túratársunk csillapíthatatlan „khumbu köhögése” olyan mértékben fokozódik, hogy fel kell adnia a tovább haladást, így barátjával a szálláson marad. Rossz közérzetük miatt csatlakozik hozzájuk egy másik pár is, és mind a négyen úgy döntenek, hogy másnap reggel lehelikoptereznek a hegyről. Ez fejenként 700 USD-ba kerül azoknak, akik nem igényelnek kórházi ellátást, vagy ha igényelnének, de nincs biztosításuk. Kora délután a Khumbu gleccser mentén tovább túrázunk a legendás Everest alaptáborig. A mászóidény csak néhány hét múlva kezdődik, így a tábort még többnyire felderítők lakják. Az út kimondottan nehéz és megerőltető, gyakran magán a gleccseren, néha az oldalmorénán vezet, és mivel a táborból maga a Mount Everest nem látható, nem is annyira a látvány, sokkal inkább a kihívás miatt érdekes, hogy minél közelebb kerüljünk a világ tetejéhez, illetve, hogy szó szoros értelemben is számos csúcshódító expedíció „nyomdokaiba” lépjünk. A nagy drámák színpada mély benyomást tesz ránk. 

Szállás menedékházban.
Hőmérséklet a szobában éjszaka -4 C fok.
Menetidő: 9-10 óra, szint: -480 m / +730 m, táv: 13 km.

(Emlékszem, hogy a Mont Blanc Gouter ház feletti gleccserén a -12 C fok külső hőmérséklet ellenére a kis sátrunk légterét Melindával ketten -2 C fokra melegítettük fel éjszaka, bár a kulacsunkban így is kocogott a víz. Itt a szobában ennél hidegebb van, de azért nem sírjuk vissza a sátorozást.)

9. nap: március 31, Gorak Shep (5140) – Kala Patthar (5643 m) – Pheriche (4280 m)

Minden baljós előjel nélkül este rosszul lesz egy következő túratársunk is, aki három évvel ezelőtt részt vett már ezen a túrán. Fokozódó véres hányása és hasmenése miatt a vezetők telefonon mentést kérnek a részére. Így már öt főre növekszik a ma segítségre szorulók száma, de kétségtelenül, ő a súlyosabb eset. Két mentőhelikopter érkezését várjuk, de a rossz idő miatt erre csak a reggeli órákban kerülhet sor. Egyszerűen nem lehet megjósolni, hogy ilyen magasságban mi történik egy emberrel, legyen az tengerszinten bármilyen szintű sportoló.  Minden reggel és este pulzoximéterrel mérik a pulzusunkat és a véroxigén szintünket. A társaságból mindenkinek 90-100 körül ketyeg a nyugalmi pulzusa, ami azért idegesít, mert otthoni viszonyok között ez az érték nálam csak 50 körül szokott lenni. A vér oxigén szaturációja 95 % felett normális, amely a magassággal mindenkinél csökken, de a Melindánál többször is újramért 50-60 % közötti értékekbe belesápad a túravezető. Ilyen rossz számai senkinek sincsenek a csapatból, és a mentőhelikopterrel hordágyon elsőként levitt túratársunknak is ennél jobbak voltak a véreredményei. De mégsem tanácsolja őt el a hegytől, hiszen nem lilul a szája és segítség nélkül is képes felkelni a székből, azonban némi aggodalomra adhat okot, hogy bár a vacsora még sehol, de már üresen kong a sörös doboza. Egyébként, valószínűleg genetikai okokból, az emberek 20 %-a egyáltalán nem képes 5000 méter fölé menni. Ha valaki nem volt teljesen egészséges amikor elindult, ne számítson arra, hogy itt meggyógyul. Azok az apró banális egészségügyi problémák, amelyeket tengerszinten nem is veszünk észre, mert az immunrendszer könnyedén elbánik velük, itt időzített bombaként törhetnek a felszínre. Már az alaptábor magasságában is a szervezet lassan, de biztosan pusztul. Az akklimatizáció viszont idővel egyre javul. Ennek a két ellentétes folyamatnak a metszéspontja kínálja a legmegfelelőbb időpontot a csúcstámadáshoz. Ez egy optimumkeresési feladat. Egy nyolcezres csúcsaspiránsnak a legjobb esélyei akkor vannak, ha az alaptáborban közel egy hónapot tölt el, míg a hétezresekhez elég három hét is. Ráadásul mindezt egy megfelelő időjárási ablakhoz kell időzíteni. Nekünk ennél szerényebb célkitűzéseink vannak, de aki még nem próbálta, ne becsülje le a mi próbálkozásunkat sem. A mentés szervezése most is lefoglalja a vezetőinket, így a helyettes sherpa után megyünk ma is. Még sötét van, amikor nekivágunk a Kala Patthar meghódításának. A háziak hajnalra a csúcson -16 C fok hőmérsékletet valószínűsítenek, de mivel lenn felejtem a hőmérőmet, nem tudom igazolni, talán a szél és a rossz vérkeringés miatt érzett ennél jóval hidegebb hőérzetemet. Felfelé menet az egyébként jó fizikai állapotban lévő egyik női túratársunk a sötétben a lejegesedett lejtő derekától egy sherpa segítségével visszafordul a házba. Mi, jó kétórás meredek kaptató után az eredetileg 21 fős csapatunkból 10-en fel is érünk a csúcsra (5643 m), köztünk egy, a teljesítményével magyar rekordot felállító 11 éves kisfiúval. Fenn fantasztikus panoráma fogad. A napfelkeltében tündöklő Mount Everest légvonalban 9-10 km távolságra, és „csak” alig több mint 3000 m-rel magasodik felettünk, alpesi összehasonlítással nagyjából úgy, mint ahogyan a Matterhorn viszonyul Zermatthoz. A Matterhorn tetején viszont álltam már, de az Everestén nagy valószínűséggel nem fogok. A Himalája számos égbetörő, jeges csúcsát és a tibeti határvidéket is megcsodálhatjuk innen. A látványnál csak az oxigénhiány a lélegzetelállítóbb. Amikor már kellően összefagytunk, megkezdjük visszavonulásunkat, és Lobuche érintésével leereszkedünk egyenesen Perichébe, a szállásunkra.
Szállás menedékházban.
Kala Patthar mászás menetidő: 3-4 óra, szint: -420 m / +420 m, táv: 6 km
Ereszkedés Perichébe menetidő: 4-5 óra, szint: -1090 m / +180 m, táv: 13 km.

 

10. nap: április 1, Pheriche (4280 m) – Tengboche (3860 m)

A hátizsákomban egy a Kala Patthar csúcsáról és egy a Khumbu gleccserről hozott kővel tovább ereszkedünk az Imja Khola völgyében az egyre dúsabb vegetáció és a buja zöld rododendron erdők közepette. Két héten belül itt virágok tömegének illatfelhőjébe borul minden. Most, hogy túl vagyunk a túra nehezén, délután már kényelmesen pihenhetünk Tengbochében, majd meglátogatjuk a könyék leghíresebb buddhista kolostorát és csak élvezzük a Himalája varázsát.
Szállás menedékházban.
Menetidő: 4-5 óra, szint: -647 m / +276 m, táv: 10,5 km.

 

11. nap: április 2, Tengboche (3860 m) – Namche Bazaar (3440 m) – Jorsale (2740 m)

Tengbochéból meredeken ereszkedünk le a folyópartra, hátunk mögött a lassan távolodó Mt. Everest, Lotse és az Ama Dablam felejthetetlen látványával. Phunki Tanga után némi kaptató következik Sanasaig, ahonnan végül már szinte csak egy könnyed séta az út viszsza Namche Bazaarig. Utunkat szemből a Kongde Ri (6187 m), balról pedig a Thamserku (6608 m) és a Kantega (6685 m) csúcsai kísérik, miközben haladunk tovább Jorsale apró falujáig, ahol az éjszakánkat töltjük.
Szállás menedékházban.
Menetidő: 6-7 óra, szint: -1750 m / +697 m, táv: 13,5 km.

12. nap: április 3, Jorsale (2740 m) – Lukla (2840 m)

Trekking túránk utolsó napján már csak egy könnyebb túranap vár ránk. A Dudh Kosi folyását többször keresztezve, Monjo és Phakding érintésével a kora délutáni órákban már meg is érkezünk Luklába, ahol szállásunk elfoglalása után jöhet a lazulás. Aki még talpon tud maradni, nem köhög eléggé, és még képes elviselni a két hetes mosdatlanságot, este részt vehet a sherpa bálon, hogy a táncparketten pehelykabátban és strandpapucsban táncoló sherpa teherhordóink között átadja magát a szabad stílusnak.

Majd elbúcsúzunk felejthetetlen helyi vezetőnktől, a nepáli kis nagy embertől, Prataptól (akinek emlékében valószínűleg mi ketten már csak Papa és Mama leszünk mindig), és bízva abban, hogy kisrepülőgépünk holnap szerencsésen lejut a hegyről, nyugovóra térünk. Aztán éjszaka mindenki eldöntheti, hogy mi a valóság, és mi az álom. Azt álmodjuk-e, hogy ébren vagyunk, vagy amikor azt hisszük, hogy ébren vagyunk, valójában nem álom-e ez az egész?

Szállás menedékházban.
Menetidő: 6-7 óra, szint: -521 m / +621 m, táv: 13,5 km.

Az Eupolisz túraleírását is felhasználva írta                                                                              Takács Miklós

2020  Göcsej Sport