Sas út (Orla Perć) 2. etap

A Lengyel-Tátrában tavaly félbehagyott Sas út folytatása a Nowy-Targban élő barátaink jóvoltából idén sem ütközött akadályokba, de az útra most is csak ketten vállalkoztunk Melindával. Az innen alig több mint 20 km távolságban lévő Zakopane-Kuźnice tucatnyi parkolójából már kora reggel a hegyhez legközelebbiben hagytuk az autót, ahonnan taxikkal lehet eljutni a hegy lábánál kezdődő gyalogösvényhez (1000 m). A mindössze 5 km taxizást persze gyalog is megtehettük volna, de ismerve a feladat nagyságát, nem akartuk mindjárt egy óra időveszteséggel kezdeni az utat.

A Sas út tekintélyes, legendás tátrai gerincút, amely ténylegesen Zawratból (2158 m) indul és számtalan szakadék szintvesztésein át a Kereszt-nyeregig (Krzyźne 2112 m) tart. Állítólag közel száz turista vesztette már itt az életét. A leírások szubjektív értékeléseiben az állóképességet igénylő nehézségek, a kitettség, a technikai nehézségek, a terep nehézségei, a törmelékes, laza kövek okozta nehézségek tekintetében

összességében nagyon nehéznek, mások szerint extrém nehéznek tartott, a Magas Tátra legtechnikásabb, legnagyobb kihívást jelentő jelzett turistaútja. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy ezeket a súlyos szavakat „normális” turistáknak szánták a szerzők, és semmiképpen sem nehéz via ferratákon edződött „extrém” turistáknak, pláne nem hegymászóknak. Figyelni persze azért nem árt. A tavalyi tapasztalatainkból tudjuk, hogy via ferrata (klettersteig) szettel semmire sem megy itt az ember, mert a drótkötelek helyett mindenhol durva láncok segítik a kapaszkodást, melyekbe karabinert akasztani nem lehet, így a beülő is felesleges. Ami viszont nem felesleges, az a sisak, de ilyet sajnos most is csak a túrázók talán felén, ha láttunk.

A térképen látható kék színnel nyilazott nyomvonal a tavaly megtett utunk, amely Zakopanéból indult és a Sas gerincet a Kulczyński szakadékban elhagyva Zakopanéban ért véget. Az idei utunkat ott folytattuk, ahol tavaly abbahagytuk, a piros színnel jelzett nyilak mentén Zakopanéból a Kulczyński szakadékon fel a gerincre, majd a gerincet a Kereszt nyeregnél elhagyva vissza Zakopanéba. A kék és a piros útnak a Murowaniec menedékház (1500 m) és Zakopane (1000 m) közötti szakasza közös, illetve tetszőlegesen variálható. Zakopanéból már csak a gerincre feljutni is nagy munka, a közel 10 km-es távolság, és több mint 1200 m szintkülönbség leküzdését nem lehet megúszni, akárhonnan is közelít az ember. És a tényleges kihívás, a gerinc csak ezután kezdődik. Jó időben a kritikus helyeken forgalmi dugók lassítják a haladást, rossz időben viszont eszébe se jusson senkinek odamenni.

Szemben, a Kulczyński szakadék (Źleb Kulczyńskiego) meredek, kőhullásos ösvényén mászunk fel a Sas gerincre. Ugyanezen az úton lefelé hagytuk el tavaly a hegyet. A sziklatömb jobb oldalán látható ferde bevágás a Zaruski hasadék. Ez zsákutca. A Sas út (Orla Perć) a gerinc jobb oldala felől, Zawratból indul, amely a Zerge hegyig (Kozi Wierch) felfelé egyirányú, és egészen a Kereszt nyeregig (Krzyźne) tart.

A Fekete Barát kémény (Kominek pod Czarny Mniszkiem). Itt már elhagytuk a Kulczyński szakadékot (2159 m), és felfelé mászva közeledünk a Hátsó Sieczkowa csorbához (Zadnia Sieczkowa Przełączka). Figyelmet igénylő vidék. A kapaszkodást súlyos láncok segítik, melyek néha odaverik a kezünket a sziklához. A szikla mögötti csorba és a Déli Gránát csúcs (Zadni Granat 2240 m) között található egy zöld színű turistajelzéssel ellátott kiszállási lehetőség (2224 m), amely északi irányban a Zerge völgyecskén (Kozia Dolinka) át belevezet a Kulczyński szakadék fekete színű útjának táblával jelzett kezdetére, abba a pontba, ahol az első fotó készült. Amint a képen is látható, ez a gerincről levezető bal oldali ösvény. Innen aztán a két út egy közösben folytatódik egészen a Fagyott tóig (Zmarzły Staw 1788 m), majd tovább a Fekete tóig (Czarny Staw 1624 m). Az idő jó, és nagyon el sem vagyunk fáradva, így még nem kívánunk lemenekülni a hegyről, de mindenesetre megnyugtató érzés, hogy ha akarnánk, akkor akár azt is megtehetnénk.

A Déli Gránát csúcs (Zadni Granat 2240 m) tetején. 600 m-rel alattam a Fekete tó (Czarny Staw) látható, mögöttem északra a távolban valahol Zakopane.

A félelmetes hírű repedés, az Elülső Siecz-kowa csorba (Skrajna Sieczkowa Przełączka 2200 m). A különleges nyílás egy viszonylag szűk, de mély hasadék, amely ahhoz azonban elég széles, hogy könnyedén ne lehessen átszökkenni felette. A lánccal pedig az a baj, hogy combmagasságban van, így kevés segítséget ad. Melinda addig keresi a fogást az átjutáshoz, amíg beéri őt egy fejkendős turista. Aki először jár errefelé, annak okozhat némi problémát a feladat leküzdése.

Ha valaki mégis megijed a mélységtől, annak számára is van megoldás, mert a lánc bal oldalán egy keskeny vályúban le lehet mászni a repedés aljához, majd a túloldalon vissza, fel. Némi küzdelem árán hamarosan elérjük az Északi Gánát csúcsot (Skrajni Granat 2225 m), és közvetlenül mögötte az utolsó kiszállási lehetőséget, egy északi irányba induló sárga jelzésű utat, amely egyenesen a Fekete tóhoz (Czarny Staw 1624 m) vezet le. Itt már felvetődik bennünk a Sas út idő előtti elhagyásának ötlete – de csak egy vicces gondolatkísérlet formájában. Ugyanis innen már láthatók az utunkba eső lenyűgöző Buczyna tornyok, melyeket a világ minden kincséért sem hagynánk ki.

 Kicsit bohóckodok egy sokat látott vaslétrán felfelé, a Sas orom (Orlą Baszta) felé közeledve, bár tudom, hogy sok munka van még hátra az út végéig. Ez a létra közel sem olyan híres, mint amelyiken tavaly a Zerge csorbához (Kozia Przełęcz 2137 m) ereszkedtünk, mert az bokamagasságból indult függőlegesen lefelé, jóval hosszabb volt ennél, és az alsó végét nem lehetett látni a sziklatornyok közé bekúszó magashegyi ködtől. De ezt a létrát is megbecsüljük, és hálával gondolunk az építőjére. 

Elhagyva a Jasiński csorbát (Posciel Jasińskiego 2125 m) nyomulás előre a Buczyna tornyok között. A gerincen haladva az utunkba eső tornyokat megmásszuk, a túloldalukon leereszkedünk. Egy nem mászható tornyot északról, egy másikat délről kerülünk. Hol egy szűk repedésbe szorulunk bele, hol egy kitett bástyán egyensúlyozunk a metsző széllel szemben. Ilyen a Sas út.

Egy tipikus ereszkedés a számtalan közül valahol a Nagy Buczina torony (Wielka Buczynowa Turnia 2183 m) mögött. Már tudjuk, hogy meg fogjuk csinálni. (Hacsak, a Nagy Rendszergazda a kezelőpanelen még a futó alkalmazás közben véletlenül rá nem könyököl az Eltávolítás menügombra.)

Vendégmarasztaló vidék, de nem csak a táj szépsége miatt. A Sas útnak ugyan vége, de le kell jutni Zakopanéba. Odáig még 10 km távolsággal és 1200 m szintkülönbséggel kell számolni –, de legalább lefele. Jelenlegi fittségünket alapul véve, jó lesz, ha ezt 5 órán belül meg tudjuk tenni.

Még egy utolsó pillantás a híres Sas gerincre, mielőtt az a Murowaniec menedékház (1500 m) előtti erdőbe lépve végképp eltűnne mögöttünk. A ház még messze van, de tudom, hogy ott két korsó sört fogok legurítani. Tavaly is így történt, ezért ez már hagyománynak tekinthető.

A következő táblázat a tavalyi, az alatta lévő pedig az idei utunk adatainak az összegzése. A mérések Garmin 500 típusú navigációs eszközzel készültek, amely bár nem geodéziai műszer, de durva hibákat nem szokott elkövetni. Ennek ellenére, bizonyos helyeken (pl. Kulczynski szakadék) a rögzített nyomvonalat utólag korrigálni kellett, mert általam nem ismert okokból a szilafalak között úgy pattogtak a műholdjelek, mint a pingpong labda, és olyan cikk-cakkban nyilvánvalóan nem közlekedhettünk.

Mivel idén ott folytattuk, ahol tavaly abbahagytuk, a két túra adataiból összeállítottam egy hipotetikus utat, amely az alábbi két táblázatban megmutatja, hogy milyen eredménnyel tettük volna meg a Zawrat–Kereszt nyereg közötti teljes Sas utat, és a Zakopane–teljes Sas út–Zakopane összes utat, ha azt egy etapban teljesítettük volna.

Tekintettel arra, hogy Zakopanéból a gerincmászás beszállásáig feljutni, és a mászás végeztével onnan lejutni a tényleges mászáshoz képest aránytalanul nagy munka, kézenfekvőnek látszik ezt megspórolni, és egy menetben járni végig a teljes utat. A Zakopane–Sas út–Zakopane teljes út megfelelő fizikai és mentális állapotban, no meg egy kis szerencsével le is küzdhető egy nap alatt, de ehhez nem árt a nálunk gyorsabb haladás. Melindával idén mi már mindketten védett korban a 63. évi gyertyánkat égetjük, úgyhogy ne a mi nyugdíjváró kímélő sétánk legyen a zsinórmérték egy ilyen útra vállalkozónak!

Zakopane, 2018. augusztus 20.                                                                                   Takács Miklós