logotype

Csavargás Csehországban 2016

  

Csavargás

Csehországban

2016

                     

 

Július 17: Spindleruv Mlyn

Utazás személyautókkal Csehországba, az Óriáshegység szívébe, Spindleruv Mlynbe.

Szállás a Fortuna Panzióban 3 éjszakára (2 túranap).

A szállás turistaház színvonalú, csak néhány szoba fürdőszobás, 2-5 ágyasok, ingyen parkoló, közös helyiség, WIFI van. 

Hatszáz kilométer vezetés után az Óriáshegység szívébe, Spindleruv Mlyn-be érkezünk, amely igazi téli síparadicsom látszatát kelti, de most sem takaréklángon zajlik itt az élet. A központban szebbnél-szebb szállodák mellett autózunk el az interneten foglalt szálláshelyünk után kutatva. Aztán elhaladunk egy igazán lepukkant épület mellett. Milyen kár érte, hogy ilyen is van itt – gondolom magamban, de a navigációs készülékem képernyőjére pillantva rossz érzés kezd elhatalmasodni rajtam. Csak nem ez a Fortuna panzió? Aggodalmam csak fokozódik, amikor szemügyre veszem a bejárati ajtót. Ezen ember mostanában nem tette be a lábát – sokkolom magam. Csak nem egy internetes csalás áldozatai lettünk, hisz előleget is kellett fizetnünk érte. Az udvarra beállt öt személyautó utasai megnyúlt képpel néznek ki a kocsikból a túravezető bíztató tekintetét keresve. Nem kis megkönnyebbülésünkre azonban nyílik az ajtó. Az erősen felújításra szoruló, dohos szagú munkásotthon szállásadója egy nagydarab szőrős medve, aki nem beszél semmilyen nyugati nyelven (nyilván nem ő válaszolt az emailjeinkre), de mindjárt oldódik a hangulat, amint megvillantjuk előtte a békeidőkben szerzett orosz nyelvtudásunkat. Mire túravezetőnk elszavalja neki a „Pá úlicám hágyílá, bálsájá krákágyílá…” versikét, a gondnokot már kenyérre lehet kenni, és ez az állapota állandósul is az ott tartózkodásunk ideje alatt. A szegényes körülményeket bőséges reggelikkel honorálja. 

 

Július 18: Óriáshegység, Snezka 1602 m

Reggeli után indulás az első busszal fel a Cseh-Lengyel határnyeregbe, Spindlerov Boudára. Gyaloglás a piros sávon keleti irányba végig a Snezkáig. Bal oldalon a lengyel tavak (Kis- és Nagy-tó) és érdekes sziklaalakzatok találhatók. Át az Obri Sedlon, a keleti irányban magasodó Snezka végig látható. Az 1602 m magas Snezka az Óriáshegység és egész Csehország legmagasabb pontja, tetején postával, kápolnával, meteorológiai állomással, és menedékházzal. (1945-ig ez volt Németország és így Poroszország legmagasabb pontja is.) Vissza a piros jelzésen az Obri nyeregig, onnan a kéken a Schusterova útra, a Lucni Bouda irányába. Lefelé majdnem végig a kéken, a Fehér-Elba völgyében jövünk le, érintve a híres magashegyi lápvidéket (természetvédelmi terület, több szakaszon csak pallókon lehet közlekedni). Betekintés a Lucni Bouda menedékházba. Itt főzik helyi forrásvízből a híres Parohac nevű sört. Tovább a kéken (Weberova cesta) a Fehér-Elba völgybe leérve balra a sárgán tovább a faluba a szálláshelyre.

 

Az egyik dolog, amit hajdanán az Oszoly szikláin megtanultam a sziklamászó tanfolyam sokat tapasztalt oktatóitól, hogy a sör bétablokkoló. Persze a sörivó is leeshet a szikláról, de kórboncnokok eskü alatti kényszervallatása alapján ismert, hogy sem blokkolatlan béta, sem beszorult szabadgyök soha nem maradt még az ilyen testben. Nem is mulasztok el egyetlen alkalmat sem, hogy megfigyeljem, már az első nyelésre blokkolódik a béta. Egy kattanás az egész. Nagy izgalommal várok a pillanatra. Nem akármilyen helyen vagyok. Luĉni Bouda, a kelet-csehországi Óriás-hegység (Krkonoŝe) legöregebb menedékháza, ahol 1410 méterrel a tengerszint felett működik Közép-Európa legmagasabban fekvő sörfőzdéje. Itt, Parohaĉ márkanéven négyféle sört főznek. A Parohaĉ sörök cégérén párzó szarvasok láthatók, mivel a szó eredeti jelentése agancsos állat, de jelent felszarvazott férjet is. Tudományos kényszervallatások eredményeként tudható, hogy ez az igazi névadó, mivel a világtól elzárt turistaház gyakran menedéke titokban randevúzó pároknak, akiket még – a Csehországban egyre divatosabb – sörfürdővel is igyekeznek az Óriás-hegységbe csábítani. A sörfőzdében a klasszikus világos mellett félbarnát és barnát is főznek. A Krkonoŝe az Elba folyó forrásvidéke, így kristálytiszta lágy vízből főzik itt hagyományos technológiával söreiket. Az elsődleges erjedés a pincében nyitott erjesztőkádban történik, ahonnét nyolc-tíz nap után tartályokba szivattyúzzák, ahol egy hónapig pihentetik, mielőtt hordókba fejtenék. A csaposok éppen végeznek a szüretlen, sötétarany színű nemes nedű csapolásával. A hosszú asztalnál, a maláta és a komló titkos keverékű bódító levegőjében, a Göcsej SE jelenlévő tagjai előrenyújtott teli korsókkal várják a vezényszót. „Parohaĉ!” – tör ki belőlem önkívülettől elvékonyodó hangon, és már dőlök is hátra. A rajongók tábora harsogva követ. Még számban van a Parohaĉ, de már tudom, hogy az eddig életem elmúlt. Egy eufórikus kattanást érzek valahonnan a hipotalamusz környékéről. Ilyen gyönyörrel béta még nem blokkolódott bennem. Habzó szájjal körülnézek. A világ egy csapásra átalakult körülöttem. Nincsenek szavak rá. Mintha egy sűrű függöny hullott volna le a szemem előtt. Minden világos, és aggodalomnak nyoma sincs. Nevetnem kell. Volt béta, nincs béta. Így is lehet élni? Mindent értek. A cseh lélek nem titok többé. Bohumil Hrabal, Milan Kundera, Karel Čapek, Jaroslav Hašek, vagy Jiri Menzel mélysége immár nyitott könyv, utánozhatatlan humorérzékükkel csak a Skoda 100-as (alias Kotkoda) főkonstruktőre vetélkedhet. Esetleg még a Cseh Csalogány (Česky slávik), Karel Gott, aki által kiadott hangokra az ujjra mért kalapácsütésen kívül csak a Parohaĉ késztetheti az ilyen született tehetséget. Sör nélkül a cseh művészet értelmezhetetlen. Mert a sör nem egyszerűen csak a filoxérajárvány nyertese, és nem is csak egy proliital (egy sör – egy tégla). A sör jóval többet tud ennél. Hát még a sörök söre, a Parohaĉ. Nincs olyan antialkoholista, aki ezt megkóstolva nem hajítaná el felháborodva a kakaós poharát, értelmetlennek ítélve egész eddigi sivár életét. Parohaĉ az élet, Parohaĉ a halál. Nincs elérhetetlen cél, megoldhatatlan feladat.  Már az első korsó után érzed, hogy meg kellene tenned. A második után tudod, hogy megteszed. A harmadik után pedig már meg is tetted. Ezért nem ismernek lehetetlent a csehek.

 

Július 19: Pramen Labe / Elba forrás

Reggeli indulás a kék jelen, a Harrachova cestán az Elba völgyében, vízesések mellett az 1300 m-en épült Elba házig (postaláda itt is van), majd a piros jelzésen rövidítünk a hegyplatón lévő kőbe foglalt forrásig (1386 m). Kb. 10 km, 500 m szinttel. Visszafelé különleges sziklaképződmények várnak a gerincen, a Muzské és Divci kamen, a Vysoké Kolo (1506 m). Ide a forrástól a sárga jelen (északi irányban) lehet eljutni, majd a gerincen a piros jelen végig a Petrovka nyeregig (szeles vidék), majd jobbra a sárgán a Petrova és Moravska házon keresztül az Elba mellett vissza a faluba, a Fortuna Panzióba.

Az Elba forrást elhagyva, egy nagyhátizsákos, imbolyogva tipegő idős bácsikát előzünk lefelé a sziklaösvényen. Mintha gumiból volna a gerince. Hogyléte felől érdeklődünk, mire ő hamiskásan elmosolyodik és közli, hogy Stuttgartból jött, majd német nyelvű bókokkal árasztja el túravezetőnket. Így, valamelyest megnyugodva magára hagyjuk, ám távolabbról visszanézve rá, kissé széttartott kezeivel úgy fest, mintha folyamatosan ellentartana a centrifugális erőnek, nehogy lerepüljön a földről. A tervezett következő lépése újabb kihívás mindenki számára. Erősen szurkolunk neki, hisz tudjuk, hogy nem mindenki születhet kötéltácosnak. Hosszasan nekifohászkodik, de mire kivitelezné merész tervét, éppen mellé érnek szociálisan legérzékenyebb túratársaink, a vendég házaspár, akik szoros felügyelet mellett elkísérik egy közelben lévő menedékházig (Martinova bouda). Az addig már többször eleső gömbölyűtalpú bácsika minden tiltakozása ellenére itt kihívják neki a hegyi mentőket, akik rövidesen a helyszínre is érkeznek egy terepjáróval. Ám hiába a segítő szándék, az öreget a kocsiba sehogy sem sikerül betuszkolni. Sem az észérvek, sem  a húzd meg – ereszd meg testcselek nem törik meg a papát, nem úgy az azzal próbálkozókat. Így, végül is az öreg kinn marad a szabad levegőn, és helyette a küzdelembe belefáradt vendég házaspár kéredzkedik az autóba, némi vigaszt nyújtva a sikerélménytől megfosztott, csüggedt mentőszemélyzetnek.

 

A hegyről nagy sokára gyalog leérő bácsika az esti órákban aztán több helyen is felbukkant Spindleruv Mlyn központjában. Én például, az időközben a keresésére indult, és a megmentésével a későbbiekben is tovább kísérletező jó házaspár autójából láttam kifelé mosolyogni, akik szállodától szállodáig cikáztak, nyilván azért, hogy valahol csak sikerül elsózni az öreget.

 

Július 20: Cseh Paradicsom, Prachovi sziklák, Jilonice

Utazás a Jilonice falun túli tavaknál lévő Eden Jilonice kempingbe, ahol 2 éjszakát alszunk. A kemping „Okal” apartmanja nekünk van fenntartva. Gyors ebéd után indulás a sziklamászó helyekkel is teletűzdelt Prachovi (porladó) sziklákhoz, ami a Cseh Paradicsom egyik legszebb része. A Ktova falut elhagyva, felmászás a közeli Trosky várához, majd kora este beautózás Rumcájsz és Manka városába Jicinbe. Séta a hársfasétányon.

 

Az Eden Jilonice kemping recepciójában intézkedő hölgy nyilván az internetes levelezőpartnerünk, Lustigova (avagy Guten Tag), aki angol nyelvű írásbeli próbálkozásainkat minden alkalommal németül verte vissza. Nem ilyennek képzeltem. Bőzsöny Ferenc rádióbemondó hangja az övéhez képest egy kasztrált rigó csicsergése lehetne. Irtózatos orgánumával nincs arányban törékeny, ráncos porhüvelye, amely alig vehető ki az asztalhoz nyomott székből. Elméletileg két éjszakára foglaltunk nála szállást tizenhét főre, de a való világ másként működik. Egy világháborús német hangosbemondó recsegő hangján közli velünk a tényt. Egy éjszakára van szállásunk, de csak azért, mert így kértük. A németül legjobban vitatkozó túratársnőnk hiába lobogtatja a kinyomtatott rendelésünket, a naptári napokra történő hivatkozást náluk nem lehet másként értelmezni, a megerősítésül írt (2 Nacht) pedig nem képezi a levelezés lényegi részét, mivel zárójelbe van rakva. Ennek ellenére, az első pengeváltások után segítőkésznek mutatkozik, és a második éjszakára faházakat szerez a kempingben népes társaságunknak.

Július 21: Cseh Paradicsom, Valdstejn kastély, Svijanyi sörgyár

Indulás kocsikkal Pelesányiba, a Valdstejn kastélyhoz, amely a Wallanstein családé volt, de a husziták lerombolták. Visszavétele után a család egy templomot épített ide Nepomuki Szent Jánosnak, amely ma zarándokhely. Az idevezető hídon tíz szent cseh szobra látható. A zöld jelet követve túrázás sziklatornyok között, a Cseh Paradicsom szívében a 3 km-re lévő Hrubá Skáláig. Visszafelé a piroson megyünk az igen kacskaringós, lépcsős úton, kb. 6-7 km hosszon. Utána sörgyári látogatás Svijanyban.

 

A svijanyi sörgyár kívülről nézve semmi életjelt nem mutat magáról, de az igaz, hogy fél órát késtünk. A Göcsej SE elcsigázott tagjai a bezárt kapu előtt toporognak, és szemük sarkából a főszervezőt mustrálgatják. Van, aki visszamegy a kocsijába aludni. Aztán nagy sokára a teherporta bejárata melletti kaputelefonozásunkra megszólal egy érces hang. Mussz Vártek - mondja. Mi is bemutatkozunk, de várnunk kell. Egy örökkévalóságnak tűnő húsz perc után ismét kaputelefonozunk. Bár mi angolul küzdünk, az illető pedig csehszerű német szavakkal próbálkozik, de úgy tűnik, tudja, hogy kik vagyunk és miért jöttünk. Türelmetlenkedésünket mégis újabb mussz vártekkel zárja. Adunk magunknak még egy esélyt, de belátva, hogy Mussz Várteknek több időre van szüksége, fél óra múlva végképp magára hagyjuk. Bemegyünk a sörgyár éttermébe, ahol terített asztal és mosolytalan pincérek fogadnak. Az étterem kérésére az étlapról már otthon, interneten kiválasztottuk a kívánt ételeket. Az okos google fordítónak nem volt időre szüksége, hogy a cseh nyelvű étlapot magyarra fordítsa. A kínálat egyszerűen lenyűgözőnek mutatkozott. „Sült sertés”- t már 99 cseh koronáért választhattunk magunknak, de ha még „Egy morgás leves”-t is kértünk hozzá „Ördögi mártás”-sal, az plusz 60 koronába került. A „Hagyományos bélszínszelet gombóccal és megcélzott felsővel” szintén 99 korona volt, sőt a „Ms. Princess sült csülke” is – ami meglepően jó árnak tűnt érte, bár szívesen megnéztem volna sütés előtt is. Én először a „Csirke zsebében régi maláta”-t néztem ki magamnak. Ez a maga 125 koronájával a legdrágább volt ugyan az étlapon, de nem is emlékszem, hogy régi malátát mikor ettem utoljára. Aztán mégis a „Rántott éhes szerzetes” mellett döntöttem 115 koronáért, mert szeretem a sovány húst. Többen „A bérbeadó fűszeres mix krumplibabán”-t nézték ki maguknak 119 koronáért. Persze, lehet, hogy a nagy üzletet a „Pácolt fűszeres” jelentette volna, mert abból 2 db-ot lehetett kapni mindössze 50 koronáért. Jó hír volt az is, hogy „Egészségügyi saláták” csak 33 koronába kerültek. A desszertként ajánlott 60 koronás „Pácolt hermelin” igazi kuriózumot sejtetett, bár nem tűnt könnyen emészthető édességnek.

 

Az otthoni nagy előkészületek ellenére a rendelést felvevő pincér közli a realitást. Bár majdnem mindenki knédlit szeretett volna, erről ne is álmodozzunk, van két adag csülök, a többieknek pedig sült csirke lesz krumplival. Amíg a főszervező némi testőrséggel megtámogatva bevonul az üzletvezetőhöz, az asztalnál maradtak sörkóstolóba kezdenek. Dezertáló agysejtjeik után kapkodva az öregedő tagok összefüggéseket mellőző beszélgetésbe bonyolódnak egymással és viszont. Az egyesületben elévült érdemeket szerzett, valamikor nagy tettekről álmodó szenior túratársak a hang erejével próbálják meggyőzni egymást. A beszélgetőpartnernek általában nincs ideje kivárni, hogy a másik levegőt vegyen, így fejhangon ő is belekezd a saját párhuzamos történetébe. Nálam más a helyzet. Egy ismerős arc mellett ülök, de a semmin kívül nem jut eszembe más. Neki se. Üres tekintete a távolba réved, meredt szemekkel a végtelent provokálja, mint amikor Old Shatterhand könyörtelenül kinézett a sátorból, még mielőtt rálépett volna a gereblyére. Döcögve indul a társalgásunk. Mondom a Gyulának, te Lali!

 

- Emlékszel arra a hogyishívjákra ott a tudodmimellett, amikor meg akartuk izélni azt a micsodát, nnna…, tudod? Régi szép idők, meg minden.

- Az mind semmi. És amikor hogymondjamcsak, szinte, azzal a kis…, vagy nagy, de mindegy, ha nem jön az a minekismondják. Sose felejtem el.

- Sőt, ahogyan ööö…, olyan micsodával miafenéltünk, bár nem volt tudod mi, egyszer esetleg többször…, de kivel is, ugyebár? Mintha most lenne.

- Hát, a mai fiataloknak halvány gőzük, egyébként.

- Most meg mi az a keserves, ami a pofámba folyik, na, mondd már ki!

- Tulajdonképpen, izé. Itt van a nyelvemen, nnna…., tudod? Van neki habja.

 

Közben feldúltan az asztalhoz érkezik a tárgyalódelegáció is. Megesszük, amit kapunk, de nem kóstolhatjuk végig az itallapot, mert a főszervező távozásra szólít. De előtte még fizetünk. Egyesületünk legtapasztaltabb versenyzője, aki már a partizán időkben is kereskedő volt, szúrós szemekkel fókuszálva közelíti csupasz ujjakkal dörzsölt szemüvegéhez a számláját, majd kérdően rábök az étlaphoz képest tíz százalékkal nagyobb összegre. A még mindig mosolytalan főpincér elismerően bólint, majd mindenki számláján átjavítja a végösszegeket tíz százalékkal magasabb értékre. Az étlap a hazaiaknak készült, külföldieknek ez az ár, mondja. Szabály az szabály. Megértem, nehéz migránsidőket élünk. A partizánnak megköszönöm a figyelmességét, a főszervezőnek pedig azt, hogy megkímél minket a holnapi másnaposságtól. Búcsúzóul még elkérjük vendéglátóink facebook címét, de olyan nincs nekik.

Július 22: Szász Svájc, Königstein, Bastei

Autózás Obrerrathenbe, majd komppal átkelés az Elbán. A komp gyakran jár, mert Niederrathenbe nem lehet autóval behajtani. A kikötőtől kb. 200 m-re balra megy fel egy lépcsősor, ez vezet a Basteihez. Kb. 5 km-es könnyű körút. Útközben több kilátópontot érdemes felkeresni, a legszebb a Bastei híd – fizetős. Vissza Rathenbe a kék jelen a meseszép Swedenlöcher nevű szurdokban jövünk (a tömeg nem erre megy.), majd komppal az autókhoz.

Július 23: Cseh Svájc, Saunstejn, Pravcicka Brana, Kamenice szurdok

Szállás a Mosquito kemping Jetrichovice nevű faluban található. Megérkezés után azonnal indulás a kemping elöl induló sárga jelen a Cseh Svájc leghíresebb látványosságához a 465 m magasan lévő Pravcicka Branához. (12 km táv, 400 m szint), amely Közép-Európa legnagyobb sziklakapuja, 26 m hosszú és 16 m magas. Mellette egy kis kastély van, amely a Nemzeti Park múzeuma és egy étterem. De előtte a sárga jelen, majd a piroson felkapaszkodunk a Nemzeti Park legérdekesebb kilátójához a Saunstejnhez. A szikla tetejére csak függőleges létrák során lehet feljutni, de megéri a fáradtságot. A következő látványosság a piros jelen a Mala Pravcicka Brana, majd egy üdülőfalu, a Mezni Louka, és innen már csak 5-6 km a Sziklakapu, amely a szomszéd csúcsról a leglátványosabb. Rövid pihenő és nézelődés után leereszkedés a piroson a Három forrás, a Dlouha Bela és a Kamenice szurdok érintésével Hrenskóba. Itt teljes szélességével elénk tárul az Elba, amely itt választja el Cseh és Németországot. A Kemenice szurdokban fogunk visszajönni a sárga jelen. A szurdok gyönyörű, Edmond és Wild részekből áll, és egy idő után már csak odatelepített csónakokkal lehet továbbmenni. A csónakos időnként énekel. A második csónakos részt néha áradás miatt lezárják. A szurdok végén a sárga jelen, majd a bejövő kék jobb ágán jutunk vissza a kempingbe.

Július 24: Hazautazás

 

Résztvevők:

 

Baratta Egon

Barattáné Zámbó Ágnes

Beck Antal

Dr. Bernáth Viktória

Gaál Rita

Háry Kata

Karnis Márta

Liptay László vendég

Liptayné Zsuzsa vendég

Dr. Mesterházy István

Pálfi Edina

Dr. Rupa Melinda főszervező, túravezető

Dr. Sáfrán Zsuzsa vendég

Süle Gábor

Takács Miklós

Utbert Tibor

Dr. Zsiga Veronika

 

 

 

                                                                                                                           - magnum -

 

2020  Göcsej Sport