Kerekezés Prágától Drezdáig
2014. augusztus 2-től 9-ig.
Kedves Olvasó!
Az alábbi írásban arról a bő egy hétről olvashatsz élménybeszámolót, mely velünk történt meg az út során, azzal a 18 fővel, aki nyeregbeszállt, hogy végigkerekezzen Prágától Drezdáig, részben a Moldva, részben az Elba partján.
De ne ugorjunk előre, maradjunk kicsit a kezdeteknél, amikor is a szervezési folyamatok elindultak. Ez volt az első olyan kerékpártúránk, ahol nem kempingekben szálltunk meg, nem sátraztunk, hanem előre lefoglalt szállásokon aludtunk. Kényelmi szempontból remek döntés volt, és az árkülönbségek sem eget rengetőek a kempinghez képest. No meg hát a booking.com-on könnyű szállást találni és jó árban is lehet, ha valaki időben foglal.
Az utazásszervezéssel már nem voltunk ilyen szerencsések, előre lebeszélt buszunkat az utolsó pillanatban visszamondták, helyette ugyan kaptunk egy másik ajánlatot, de mi ragaszkodtunk volna az eredeti, jól bevált buszunkhoz, és ahogy kiderült, nem minden ok nélkül!
Az utánfutóbérléssel is volt egy kis gondunk, de aztán találtunk egy kimondott kerékpárszállításra használt utánfutót, bár nem a közelben, de érdemes volt elmenni érte Kaposvár mellé.
A szállások által meghatározott etapok és éjszakák az alábbiak szerint alakultak:
1-2. nap, Prága
3. nap, Prága - Melnik 55 km
4. nap, Melnik - Brná 65 km
5. nap, Brná - Königstein 56 km
6. nap, Königstein - Drezda 40 km
7-8 nap, Drezda
Az odautazásról nem írnék különösebben, ha csak annyit nem, hogy az előbb említett utánfutó remekül funkcionált, a bringák álltak min a cövek, nem értek egymáshoz, semmi nem sérült rajtuk. A néhány eltévedés, valamint a nagyon kevés idő, amit eltölthettünk Český Krumlov-ban kicsit elkedvetlenített bennünket, de Prága mindenért kárpótolt.
A belvárosi szállásunkon – ahova jócskán megkésve érkeztünk – már türelmetlenül vártak.
A bicajok elhelyezésével volt egy kis gond, de a gondok azért vannak, hogy megoldjuk őket!
A négyágyas apartmanokban helyeztük el a kétkerekű jószágainkat is, az emeleten lakók lifttel vitték egy kerékre állított járművüket a szálláshelyükre.
Ahogy megérkeztünk, a pakolászás után, indultunk is várost nézni. Térképpel a kézben bolyongtunk a belváros szebbnél szebb utcácskáiban, gyönyörködtünk a kirakatokban, élveztük a hömpölygő tömeget, mert attól függetlenül, hogy rengeteg ember volt az utcákon, nem volt zavaró. Közben haraptunk is ezt-azt a gyorséttermek, gyroszosok, hamburgeresek kínálatából, csak úgy menet közben.
Mire visszagyalogoltunk szállásunkra, már csak egy jó fürdés és az ágy hiányzott.
Másnap reggel villamosra ültünk, és úgy indultunk neki Prágát felfedezni. Elsőként a várat vettük szemügyre, az őrségváltást végigfényképezve, majd magában a várban lévő látványosságokat néztük meg.
Nem kívánok részletes történelmi áttekintést adni a látnivalókról, talán csak kettőt emelnék ki, a Szent Vitus-szkesegyházat, valamint az Arany utcácskát, amit feltétlenül látni kell. Maga a hangulat is idilli a várban, a rekkenő meleg miatt az egyik kávézó teraszán nagy nehezen felszabaduló asztalra rávetettük magunkat, ahol kávét, sört, süteményt - kinek ízlése szerint - fogyasztottunk.
Kolozsvári Márton és testvére György világhírű alkotása a prágai Szent György-szobor
Itt kell megjegyezni, hogy az idegenforgalmi helyeken csillagászati árak vannak, volt rá példa, hogy tízszeres árat is elkérnek frekventáltabb helyeken, míg ugyanaz a termék pár utcával odébb már sokkal olcsóbb.
A váron átkelve a másik oldalon haladtunk lefelé, és mivel elérkezett az ebéd ideje, korgó gyomorral tértünk be egy étterembe, ahol megkóstoltuk a sokat emlegetett sült csülköt.
Nem tudom miért, de sehol ilyen finoman nem készítik ezt az ételt, itt nagyon értenek hozzá. Azonban óvatosnak kell lenni, mert emberes egy adag ez a csülök, érdemes ketten nekiveselkedni egynek, így is degeszre eheti magát az ember.
A csülök mellé jól csúszott a fekete ser. Bár mindenki tudja, hogy Csehország a sör hazája, azért hadd áradozzak a választékról. A változatosság gyönyörködtet, mondja a szólás, hát itt aztán lehet gyönyörködni a sok fajta sörben! De inkább megkóstolni javaslom őket, mint nézni, mert bár nincs annál szebb, mint egy gyöngyöző korsó sör, ujjnyi habbal, de a torkon leengedni sem utolsó dolog! A választék akkora, hogy egy hét alatt nagyon neki kell gyürkőzni, ha valaki végig akarja inni azt.
A kulináris élvezeteket hátrahagyva elindultunk a Károly-hídon át Prágát felfedezni. A hídról lepillantva a Moldva habjain ringatózó hajókat nézegettünk, felmerült bennünk a gondolat, hogy be kéne nevezni egy rövidke hajókirándulásra, de végül is nem lett belőle semmi, mivel szemerkélni kezdett az eső. Így aztán elverekedtük magunkat egy kávézó teraszáig, ahol a napernyők védelmében elkortyolgattuk a feketénket. Az eső hamar elállt, mi pedig folytattuk utunkat az Óváros térre, ahol az Orloj található a prágai városháza oldalán. A hatalmas időmérő szerkezet 1410 óta működik, és évszázadok óta vonzza a turistákat. Minden órában (reggel 9-től, este 9-ig) a felső részében lévő ablakban elvonulnak az apostolok. Ezt 1597-ben készítették. Egy helyi történet szerint az órát Hanus mester készítette, s annak érdekében, hogy művét más városokban ne tudja megismételni, a városatyák izzó vassal megvakították és hagyták elszegényedni. Hanus mester bosszút állt. Egy nap a kezét az óra finom szerkezetébe tette. Az elkövetkezendő 100 évben senki nem volt képes az óramű megjavítására. Innét a Vencel tér felé vettük az irányt, ahol csillagászati áron elfogyasztott sör után, szemerkélő esőben szálltunk fel a villamosra, és utaztunk a szállásunkig.
Másnap reggel felnyergeltük kerékpárjainkat, és vidáman indultunk útnak. A városból kis kerülővel ugyan, de kitaláltunk, és a kerékpárúton haladva faltuk a kilométereket. Az út aránylag jól jelzett volt, sárga kis táblácskák mutatták az irányt. Egy idő után a kellemes aszfaltútról le kellett térni, murvás úton gurultunk tovább. Ekkor még azt gondoltuk, hogy csak rövid ideig fogunk ilyen szakaszon tekerni, de tévedtünk. A térkép szerint végig a Moldvát kellett követnünk, itt vezetett az út, mi követtük is rendületlenül a térképen jelzett nyomvonalat, bár ne tettük volna! Az út egyre szűkült, és vészesen közel vezetett a Moldvához, fent annak töltésén.
Egyik lehetőségnél megpróbáltunk letérni erről az útról, ami egy ideig jó ötletnek tűnt. Előnyünk annyi származott belőle, hogy Sándor barátunk messziről kiszimatolt egy remek kis éttermet, ahol csillapíthattuk éhségünket, és olthattuk szomjunkat. Hiába érdeklődtünk az úttal kapcsolatban, továbbra is a part menti szakaszt ajánlották a helybeliek, így újfent a szűk földúton találtuk magunkat. A helyzet egyre fokozódott, – nem csak a nemzetközi – így a kerékpárokról leszállva, tolva azokat araszoltunk előre az ösvényen. Karnyújtásnyira alattunk a Moldva hömpölygött. Aztán, mint mindennek, ennek a szenvedésnek is vége lett. Egy kompnál találtuk magunkat, ahol is a kocsma teraszán megpihenve gyönyörködtünk a tájban.
A kerékpárt csak tolni lehetett, ha szemből jöttek, nehézkes volt a kerülés
Innét megint gyorsan haladtunk, de örömünk nem tartott sokáig. A fellegek is kezdtek tornyosulni felettünk, és egy idő után újra azt vettük észre, hogy földúton tekerünk.
Gondunkat egy útlezárás tetézte, így kerülővel kellett továbbhaladnunk. Szerencsére a műholdas GPS technológiának köszönhetően hamar megtaláltuk a helyes utat, melyen elértük a Moldva egyik mellékágát, és azon komppal átkelve folytattuk utunkat. Az idő mindvégig kegyes volt hozzánk, bár nem izzadtunk a tűző napsütéstől, de egy-két szemerkélést leszámítva szárazon értük el Melnik-et, ahol a kempingben volt a szállásunk. A bungalók színvonala ugyan hagyott némi kívánnivalót, de ezt leszámítva kellemesen töltöttük az éjszakát.
A cseh szakaszon nem volt ritka a tengelyig érő sáros út
Másnap Melnik-ben, a Péter-Pál-templomtól lepillantva gyönyörködtünk a Moldva és az Elba találkozásában. A festői panorámát megörökítve, felkerestük a szentély alatt található csontkamrát, ahol 20-22 ezer ember csontjai pihennek. A koponyákból az Ecce mors - "Íme a halál!" feliratot rakták ki. A hátborzongató tárlat megtekintése után immár az Elba hulláma mellett, remek minőségű kerékpárúton haladtunk előre. A parton több helyen is örök mementóként álltak a jelzések – hol házak falán, hol oszlopokon – a levonult árvizek tetőzési szintjéről. Utunk során szemtanúi lehettünk egy kapitális ponty kihalászásának, jó ideig küzdött hal és horgász, mire partra került a zsákmány.
Pár kilométeren keresztül versenyeztünk kajakosokkal, egy darabig nagy előnyre tettünk szert, de aztán egy partszéli büfében elvérzett csapatunk. Az út kisebb városkákat érintett, ahol körülnéztünk, pihentünk, miközben folyton az eget néztük, és latolgattuk a megázásunk esélyeit. A felhők gyorsabb tekerésre ösztönöztek bennünket.
De hiába volt az igyekvés, ha folyton nehézségekbe ütköztünk. A jó aszfaltútnak egy idő után vége szakadt, azt felváltotta egy mezei út, ami olyan sáros volt, hogy egynéhányan bele is vetették magukat az útszéli susnyásba, és még így is hálát adtak a jó Istennek, hogy nem a tengelyig érő sárban kötöttek ki. Az amúgy harcedzett csapatunkat is megviselte ez a tortúra, nem különben a kerékpárokat. Az út további része valamicskét jobb volt, az aszfalt és a földút váltogatták egymást, de lehetett rajta haladni. Így értük el Litomice főterét, ahol a nevezetes Fekete Sas ház található. A teret körbekerekeztük, pihentünk, és máris folytattuk utunkat tovább az Elba mentén Ústí nad Labem-ig, ahol utolsó cseh szállásunk volt.
A folyópart mellett lévő vízisport-telep szűkre szabott szobáiban pakoltuk le cuccainkat. Az emeletes ágyak szinte minden teret betöltöttek, a négy ágyas szobákban csak úgy lehetett mozdulni, ha hárman feküdtek, vagy más nem tartózkodott a szobában. Ennek ellenére még mindig jobb volt, mintha sátraztunk volna, már csak azért is, mert egész éjjel szakadt az eső.
Következő nap reggelére kiderült az ég, így gondtalanul bekarikáztunk a városba, ami az ország 9. legnagyobb települése. A főtérről induló lanovkával felkapaszkodtunk a város szélén magasan álló exkluzív kastélyszállóhoz, ahonnan megszemlélhettük az Elba kanyarulatát.
A városkát elhagyva továbbra is a folyó kanyarulatait követve haladtunk a német határ felé, de még mielőtt német földre léptünk volna, még utoljára áldoztunk a cseh konyha oltárán, én finom vadast ettem knédlivel, és leküldtem utána egy jó korsó sert!
Ahogy a határ felé közeledtünk, az Elba szűkülni kezdett, folyása felgyorsult, a partjait magas sziklák kezdték szegélyezni. A tényleges határ előtt még egy kerékpáros italkimérésnél elköltöttük utolsó koronáinkat, majd odébb gurulva áttekertünk Németországba.
Különösebb változást nem tapasztaltunk a határátkelés után, ha csak azt nem, hogy egy német határrendészeti mikrobuszból figyeltek bennünket árgus szemekkel, de mi csak kitartóan tekertünk tovább.
A folyóparton, szép környezetben békésen legelő tehenek mellett haladtunk, a szemközti parton a meredező sziklák egyre magasabbra törtek. Következő szállásunk Königstein volt, ahova hosszú emelkedőn kellett felkapaszkodni egy forgalmas úton. Ilyenkor én csak az utat nézem, lehetőleg a legszélén próbálok haladni, hogy ne zavarjam a forgalmat, próbálok arra koncentrálni, hogy már nincs messze a tető, és csak tekerek a megfelelő sebességfokozatban, próbálva tartani a tempót. És tényleg felértünk a tetőre, onnét ereszkedtünk le Königsteinbe, ahol hamar megtaláltuk a tiszta, rendes szállásunkat. Csomagjainkat bepakoltuk, majd város, várnézésre indultunk, hazafelé pedig bevásároltunk az éppen bezárni akaró kis boltocskában.
Este még kicsit beszélgettünk a ház udvarán néhány sör társaságában, terveztük a másnapi indulást, miképp tudunk időben eljutni Szász-svájc csodálatos sziklaparadicsomába.
Az Oberrathen-nél lévő komp indulásához kellett alkalmazkodnunk, hogy minél előbb átjussunk az Elbán, így a korai indulás mellett döntöttünk.
Verőfényes reggelre ébredtünk, majd a szokásos pakolás és reggeli után hamar bringákra pattantunk, és egyvégtében a kompig tekertünk. Már odafelé látni lehetett az Elba kanyarulatát, a szemközti parton pedig a meredek sziklaormokat. Kerékpárjainkat kikötöttük, és gyalogosan szálltunk fel az éppen érkező kompra. Itt most szuperlatívuszokat írhatnék erről a helyről, de inkább nem teszem, ezt leírni úgysem lehet, látni kell! Minden információ megtalálható a neten, képekkel, leírásokkal. Miután bejártuk a hely minden zegzugát, megcsodáltuk a páratlan panorámát, újra átkompoztunk a kerékpárjainkhoz és folytattuk utunkat.
Fehér sziklák, Szász-svájc
Pirnában álltunk meg ebédelni, de előtte körbekerekeztük a kis városkát. A főtéri kebabosnál degeszre ettük magunkat, az ebédet lefojtottuk egy sörrel, majd jóllakottan felkászálódtunk a biciklikre, és lassan elindultunk Drezda felé.
Az út kiváló minőségű volt, mindenütt jól kiépített, a jelzések is átláthatók voltak, eltévedni nem lehetett. Az Elbán sétahajók jártak, volt, amelyiket már láttuk reggel a cseh oldalon is, most pedig Drezda felé szelte a habokat.
A délutáni órákban értük el Drezda külvárosát. Szállásunk a Hostel Mondpalast-ban volt, ami belvároshoz közelinek mondható. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy itthon én Hotelnak olvastam a Hostelt… Guglizza ki mindenki, hogy mi a kettő között a különbség!)
A szállás udvarán található tárolóba zártuk a kerékpárokat, majd gyors szomjoltás után indultunk is be a városba gyalogosan. Mire besétáltunk Drezdába, már este volt, de nem bántuk meg, mivel gyönyörűen kivilágított volt minden, fényárban úszott a történelmi városrész, az Augustusbrücke-n hömpölygött az emberáradat, csilingeltek a villamosok. Aki erre jár, és van ideje, mindenképp nézzen szét éjjel is eme helyen, nem fog csalódni!
A kis esti kirándulásunkról hazafelé tartva, elérvén azt a negyedet, ahol szállásunk volt található, furcsa dologra lettünk figyelmesek. Az utcákon fiatalok ültek kisebb nagyobb csoportokban, beszélgettek, néhol zenéltek, a kávézók, bárok teraszain egy tollat nem lehetett leejteni, a kerthelyiségekben minden asztal tele, és kerékpárok voltak mindenütt.
Később kiderült, hogy Drezdának ez a bulinegyede, ide járnak a fiatalok esténként, de nem csak az országból, hanem szinte az egész világból. Találkoztunk ott írekkel, spanyolokkal, és sok más nációval, mind jól megfértek egymással. Ahogy az ígéretes Host Palast nevű szállásunk felé haladtuk, a tömeg egyre sűrűbbé vált, a végén már az úttesten is ültek és söröztek, beszélgettek a fiatalok. Az sem zavarta őket, hogy a villamossíneken ücsörögnek, ha jött a villamos, felkeltek, elengedték, majd visszaültek tovább beszélgetni. Mindaddig, míg szabad nem lett a pálya, a villamos türelmesen várakozott. Egy rendőrautót láttam csupán, de az is csak lassan áthaladt a tömegen, nem fixíroztak senkit.
Az éjszakára nem mondanám, hogy síri csendben telt, mert felhallatszott a szobákba az utca zaja, hajnalban még többször is hallottam felcsendülni a közismert happy borst dey do you dalocskát, de összességében ez nem volt zavaró. Hajnali négy órakor a székek pakolásának zajával végleg elcsendesedett a környék, de aztán nemsokára már a reggeli szállítók zajával telt meg az utca. Mindezek ellenére reggel kipihenten ébredtünk (én legalábbis).
Mivel nem kellett pakolni semmit, csak épp hogy összeszedtük azt, ami aznapra kell, máris kerékpároztunk be a városba, amit már előző este felfedeztünk. A szikrázó napsütésben vidáman tekertünk végig azon az úton, ahol már este végigsétáltunk. Itt ért bennünket első defektünk, de szinte Forma 1 szinten zajlott a gumicsere. A látványosságokról nem írnék itt sem különösebben, Drezdát is látni kell. Nagyon sok a történelmi látnivaló, legalább egy napot rá kell szánni, ha kicsit is meg akarunk ismerkedni a várossal.
Amit semmiképpen nem szabad kihagyni, ha Drezdában jársz:
- Brühl-féle palota és terasz
- Királyi kastély
- Frauenkirche
- Zwinger
- Operaház
- Theaterplatz
- Hofkirche
- Fürstenzug.
A fentiek csak a legfontosabbak, ezeken kívül még számtalan látnivalóval gazdagodhat az arra járó.
Drezda, Theaterplatz
És végül engedd meg kedves Olvasó, hogy néhány hasznos információval lássalak el, ha netán kedvet kaptál volna bejárni ezt az útvonalat.
Útvonal-trackek:
1. nap: http://www.gpsies.com/map.do?fileId=qfexubnlxwbydwfu
2. nap: http://www.gpsies.com/map.do?fileId=ldzlkcldswtynpfd
3. nap: http://www.gpsies.com/map.do?fileId=gsmocckhlwhiqefa
4. nap: http://www.gpsies.com/map.do?fileId=rbbiwifpppvmvcht
Szállások:
Prága, Residence Jeronymova
Melnik, kemping – bungaló
Ústí nad Labem - Brná Cyklokemp Loděnice
Königstein, Rock-Hostel
Drezda, Mondpalast Hostel
President
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
