Torockói túrajelentés

Torockói túrajelentés

(piszkozat)

1. nap (szombat)

 2014. július 19-én reggel 6. Indulás Zalaegerszegről negyven fővel, négy kölcsönzött kisbusszal és két személygépkocsival Körösrévre, a Sebes-Körös raftingbázisra (u. nézni, h. jelenthet-e ez nemzetbiztonsági kockázatot a románoknak). Érkezés 15 órakor, mégis 16 óra van (be nem kalkulált időzónaváltás). Lassan lemegy a nap, de a Göcsej SE pálinkagőzben még mindig a parton tévelyeg. A nagy gumicsónakokon kívül van 3 db háromszemélyes is, melyek vezetésétől a vendéglátók mereven elzárkóznak. A2, D6 és E3 (majd a végén behelyettesíteni a neveket) hirtelen támadt meggondolatlanságból elvállalja ezek kormányzását. A helybeliek szerint a víz II+-os (u. nézni, mert annál sokkal melegebb lehet). Remeg a kappanháj, görbül az evező, de még parton vannak a hajók. Aztán a gyaloglás a mederben sem fejeződik be. Mivel ezeken a típusú hajókon nincsenek kerekek, az alacsony vízállás miatt gyakran ki kell lépni belőlük. A nem raftingozók egy része a parti sziklákon szökdécselve, bozótharcos módján követi a vízen járókat. Közülük D5 jut a legtovább, de mivel a parton direkt rá váró kutyák miatt hosszában akar átkelni a folyón, ő is tér vissza legkésőbb a bázisra. Mentőmellénybe és sisakba bújtatott önkéntesek víznek eresztése, majd összeszedése.

Létszámellenőrzés és hajókba szállás után egy nevezetes vízesés becsapódási helyéhez érkezés. A helyi túravezető által idézett legenda szerint ide beugorva a nők szűzzé, a férfiak pedig nővé változnak. A legfiatalabb lányok a legbátrabbak. C3 az első, aki a jeges vízbe veti magát, akit némi tétovázás után C5, C6 és C8 is követ. Nekik nem kell változástól tartaniuk, nem úgy B3-nak, és F1-nek. A víz alól felbukkanó ábrázatuk láttán tényleg történhetett velük valami. A felső C-t már ki tudják énekelni, de úgy tűnik, hogy a borotválkozásról továbbra sem kell lemondaniuk. Lehet, hogy Conchita Wurst osztrák szakállas énekesnő is erre járt, mielőtt megnyerte volna az 59. Eurovíziós Dalfesztivált. A beavatók a parton már a szexológiai vizsgálatra készülődnek, amikor A2 is elhatározásra jut. Őt valamivel jobban ismerem a többieknél, de, hogy nővé szeretne változni, azt eddig előttem is erősen titkolta. Hogy felnézzenek rá, gyengeségét általában valamilyen durva megnyilvánulással szokta palástolni, és ez most sem történik máshogy. Bombát ugrik. Alighogy alámerül, az 5 C⁰-os folyékony jég egyetlen nyisszantással szabadítja meg férfiasságának szebb időket látott formaiságától. A brutális övön aluli beavatkozástól víz alól indított rakétaként tör a felszínre, de mindhiába. Látszólag totál kész van, mégis kikészítőért hisztizik. Még partot sem ér, már fejhangon púderkompaktért kiált, de szempilla pöndörítőt, éjjeli krémet, sőt, megszámlálható haját nem kímélve, tupírfésűt is követel magának. Ez utóbbiról a stresszt nehezen tűrő túratársai mindenáron lebeszélnék, de hajthatatlan marad. Nagy a purparlé körülötte. Azt sem tudja, hogy nő-e. Bárcsak nőne!  Ha nő, akkor nem nő, és viszont. Mindenki kíváncsi. A2-t megfigyelés alá helyezik. A bázisra visszaérkezve tisztacsere, majd B1 buszának csoportos imával megtámogatott bebikázása. A helybeliek eskü alatt vallják, hogy a buszon hagyott világítás egy órával ezelőtt még égett. Sok szöszmötölés, és mégannyi fontos dolog ottfelejtése után a raftingbázis pánikszerű elhagyása. Szállás a szomszéd faluban, Sonkolyoson. Pezsgőbontás, éjszakai fürdőzés, A2 további megfigyelése.

2. nap (vasárnap)

Reggelizés, majd további több személyes holmi elhagyása után irány a Szolcsvai búvópatak érintésével Torockó. Útközben a Bedellőről 1 km hosszan alázuhogó Sipota vízesés megtekintése. Alsószolcsván, a kék kereszt mentén, egy lengőhídon átügyeskedés a barlangból előbukkanó patak felett. (A veszélyes és védett barlang barlangászok nélkül egyirányú utca.) Az el nem veszett buszok utasaival felderítő túra a Dalbina víznyelőhöz, ahol a Poinei patak 25 m-es vízesése is látható, két fehér szikla közt kőüstökkel. A víznyelőben tűnik el három patak, a Poinei, a Ponor és a Seaca vize, hogy a búvópatak barlangnál, több mint 1 km hosszú, földalatti útja után, 90 méterrel lejjebb újra előtörjön. Sziklaüregekbe mászás, kőgyűjtés, majd a buszok megszámlálása után irány Torockó.

Szállások elfoglalása, vacsora. Torockói töltött káposzta gombóchadak megütközése az emésztőrendszerrel és a józanésszel, majd derékszíjlazítással rásegített süteménytemetés. Habzó sörök, gömbölyű mosolyok, fogyókúrahalál. Van abban valami lélekemelő, amikor megtörik az ellenállás, és az ember megadja magát. Megadja magát annak, ami van. Nem ellenkezik. És akkor nem marad más, mint a folyamatos jelen intenzív szeretete. Ezt tanítják a legjobb állami spirituális iskolák is. Nem gondol most senki karcsúsító trikóra, alakjavító alsóra, fogyi övre, káposztaleves kapszulára, de még bátor plasztikai sebészre sem. Majd annak is eljön a maga ideje, de most nem.

3. nap (hétfő)

A kurucos időjárás nem hagyja magát befolyásoltatni az előrejelzés által, és viszont. A Remetei-szoros szurdoktúra előrehozása a mai napra. Eltévedés buszokkal az erdőben, de csak két kocsi veszik el. Gombászás közben az autók megtalálása. Egy híján negyven ember lepi el a Remete szurdokot (u. nézni, hová tűnt C2).

 „Találkozunk az urológián” mondja B9, majd eltűnik a habok közt vergődő tömegben. B5, vállainak fülig húzásával próbálja meg szárazra emelni deréktól lefelé ázó testrészeit. D9 a sziklafal drótkötelein csüng, miközben D1 kihasználva a soha vissza nem térő alkalmat, hátizsákos pillangóúszást gyakorol a Gyógy (Diód) patak szokatlanul nedves vizében. Hogy, elejét vegye későbbi megpróbáltatásainak, esti imájában másnapra esőért (A1 viszont napfényért) fohászkodik. Mégis, közülük D7 nem szereti leginkább a vizet, bár por alakban azért el tudná képzelni. Ő az, aki a sziklafalon szabad stílusban új utakat mászva a legnagyobb távolságban képes magától távol tartani ezt a halmazállapotot. Úgy tűnik, toronyugrásra készül, de lehet, hogy előtte leveszi a bakancsát. A víztől és a sziklától is egyformán tartók (ők vannak többen), fürtökben rugóznak a sziklába vert szögeken. D9 lép C7-re, mire az szorongatott helyzetében rosálni készül (apropó, u. nézni a szabályoknak, nyakunkon a sakkolimpia). C1-nek leszakad a szandálja, már majdnem feladja, de egy spárgával a lábához tekercseli. A menetoszlop minden apró akadály előtt lecövekel. Légvételek számlálása, tarkónézés, intim torna, van idő ilyenkor mindenre.

A továbbinduláshoz kinek egy kupica imádság, kinek egy kérvény benyújtása, kinek az a titkos remény segít, hogy a végén megfojthatja A1-et, akiről az a hír járja, hogy előző életében, a hírhedt sumbawai fegyenctelep kivételesen kegyetlen, mulatt munkafelügyelője volt (bár Hernádi Gyula lélekvándorlásról írt feltáró tanulmánya alapján csak egy pattanóbogár XIII. Ramszesz korában). Már mindenki tudja, hogy ugyanerre kell majd visszajönni. A kék háromszög, a Kecskék-útja kikerüli ugyan a sziklán a fürdőzős szakaszt, de ezen kívül semmi jót nem ígér. Így, marad visszafelé is a vizes verzió. A patak számtalan keresztezése, kövekről-kövekre ugrálás, térdig gázolás a sodrásban, uszadék fák közt és sziklatömbök alatti bújócskázás után kikeveredés egy Cheia nevű, kihalt dzsungelfaluszerű területre. Itt egyetlen lakott ház van, kis templommal, benne egy idős apácával. Mivel nincs tovább előre, némi erőgyűjtés után a csapat irányt vált, vissza, ahonnan jött. A víztől felpuhultan hazafelé tartva, még Gyulafehérvár nevezetességeinek rajtaütésszerű megtekintése.

4. nap (kedd)

A bőséges torockói reggeli után ellustulás, majd nekifohászkodás a Székelykő (1129 m) megmászásának. Ez, a Torockót keletről megtámasztó lenyűgöző sziklatömb több szempontból is nevezetes. Legfőképpen azért, mert e mögött kétszer kel fel a nap. Ezt mindenki tudja, de Jókai Móron kívül csak D2 látta. És éppen ma. Arra nincs válasz, hogy vajon mi készteti errefelé a napot még egyszer felkelni, amikor már úgyis fenn van (B3 utánanéz). A koronatanú iránymutatása szerint az első napfelkelte még északon történt, ami megmagyarázza azt a jelenséget, hogy a nap első sugarai miért olyan hűvösek errefelé.

Mindenki borzongva bámulja a felhős eget, de akadnak olyanok is, akik már most meg vannak tümmedve. A Göcsej SE belepi a hegyet. Az eleje már a csúcson ünnepel, a vége még hálósapkában az ágya szélén ül, megtörten maga elé bámulva. A piros sáv az ösvényük, mert A1 szerint a kék kereszt útja a járókeretes versenyzőknek van fenntartva. Román és magyar nemzeti színekkel többszörösen átfestett túrajelek, és viszont. Megbillent erdő, pulzusszámlálás, zsírégetés, nyelvre lépés, lemaradás. Elemcsere után lendület, majd csüggedés. Egy barátságos, korcs eb elvegyülése a tömegben. Farok csóva. Aki nem bírja, az homlokkal fának támaszkova gőzölög. Nyelvgimnasztika, csuklógyakorlat és arcizom torna. Hit, remény, vagy mégsem? De igen, a csúcs! Gyantás homlok, fújtatás. Hahó! Ősi földön magyar oszlop, remélem, nem csodálkoztok! Távolba nézés, egymásba kapaszkodás, hazatartó korcs eb. Laokoón-csoport csúcsfotók, leltár (u. nézni, hová tűnt ismét C2).

A Székelykő keresztezése a gerincen tovább. Mennydörgés, majd körös-körül eső. Az esti imák versenyét D1 nyeri, mégsem elégedett. Az esőkabátos menetoszlop libasorban csúszkál a vizes kövek között, miközben D2 széles karmozdulatokkal terelgeti a felhőket. Mivel senki sem segít neki, lassan halad vele, de az idő neki dolgozik. Az időjárás még egy ideig ellenáll a nyomásnak, aztán feladja. Bágyadtan bár, de kisüt a nap. Törődöttségén látszik, hogy ma kétszer kelt fel, de a torockói pék így is megirigyelhetné, mert ő egyszer se. A gerincről lejövet, a kollégiumbarlanghoz (vö.: a labancok elöl menekülő nagyenyedi diákok búvóhelye 1704-ben) történő visszamászást már csak a legelvetemültebb bajkeresők vállalják. A faluba lejutás innen egy órányi, ahol a Forrás borozó küszöbére heveredve, a korcs eb már várja a társaságot.

Farok csóva. Általános megkönnyebbülés. F2 örömében kolbászt süttet. A kutyának. A Göcsej SE alkoholt meg nem vető szekciója tükörponty tekintettel bámul üres poharába, amíg a Forrás borozó alispánja, Jó Balogh Szabolcs ünnepélyes beszéd kíséretében átadja a Székelykő megmászását dokumentáló okleveleket. Már akinek. Ugyanis, van, aki kér oklevelet, és van, aki nem. B6-ék például nem kérnek. Mert, tulajdonképpen kinek is van szüksége oklevélre? Akinek rossz a memóriája. Vetítsük előre azt a későbbi esetet, amikor a szellemi leépülésben még némi tartalékkal rendelkező A2-ék a lakásukban elgurult gyógyszerüket keresve hirtelen felismerik egymást és szóba elegyednek!

 „- Nézd csak fiam, mi az, az oklevél alakú ott a falon?

   - F**gom sincs fiam, kérdezzük meg B6-ékat!”

És B6-ék tudni fogják. Még azt is, hogy mindez keddi napon történt. Be kell tehát látni, hogy a barátságnak nincs alternatívája, és az embernek oklevélre pont annyira van szüksége, mint férfinak a mellbimbóra. 

Alkoholfogyasztás haladóknak, az oklevélnélküliek beszivárgása az oklevelesek közé, fejedelmi vacsora. Túratársak elkörtésedése, hasak belülről fakadó mosolya. Ha Shakira csak sejtené, hogy mi az oka eme hasak nagy vidámságának, egyenes adásban hajítaná el a fosatós joghurtot. Parttalan jókedv, kacagástól remegő rétegek, nyakláncokon lazítás, általános elégedettség, pozitív jövőkép. Töretlen hit abban, hogy holnap, a Túri hasadékban nem fog esni az eső. Hinni mindenkinek kell. Én azt hiszem, iszom még egy pohárral. (Vagy kettővel. Az én koromban már a mennyiség is számít.)

5. nap (szerda)

Esik. A Túri túra helyett menekülés a föld alá. Csónakázás a Tordai sóbánya gyomrában, majd strandolás a felszínen. Felhajtóerő tesztelése a sós vízben és a sörpultnál. Délután a torockószentgyörgyi várrom felderítése, majd ámulás Balázs Janó szoborkertjében. Este evés, ivás és viszont.

6. nap (csütörtök)

Az időjárás bíztató, de a Rákos patak vízállása annál kevésbé. Előző este A2 mindenkit megnyugtat, hogy a mai, csak egy kőről-kőre lépkedő száraz túra lesz, de az elmúlt napokban leesett csapadék mennyiségétől tartva gyorsan hozzáteszi, hogy, aki akar, hozhat vízi szandált is. A2-ék már jártak erre tavaly, de a Túri hasadékba szorított patak most nem az akkori mesebeli arcát mutatja.

A megemelkedett, mérgesen csobogó víz mindenáron elragadná a part sűrű növényzetét, amely a vízfelszínen szétterülve dacol a sodrással. Jóval magasabb a vízállás, mint egy éve. Az elöl haladó A2 egykedvűséget színlel, de A1-el együtt már tudja, hogy ez nem lesz olyan sima ügy, mint ahogyan azt eredetileg elképzelték. A népes csapatnak számtalanszor kell majd keresztbe-kasul, oda-vissza cikáznia a patakon. Az első átkelőhöz érnek, de az átlépés szempontjából egy kulcsfontosságú kő máris víz alatt van. A szandálosok és a mezítlábasok némi tétovázás után átbizonytalankodnak a túloldalra, de a bakancsosok csak totyognak, mint a tojógalamb. Az aggodalmaskodók nyugtalankodnak, a nyugtalankodók aggodalmaskodnak, de tépelődő is akad köztük bőven. Ki egy inni idejáró medve lábnyomát, ki egy változó korú magyar nő arclenyomatát véli felfedezni a parti iszapban. Egymásra néznek és a látványtól hátrahőkölve kétbusznyi ember azonnal visszafordul.

A maradék két busz, és a személygépkocsik utasai tovább próbálkoznak. A még bakancsos B4 és D6 nekifohászkodik, majd egy-egy hármasugrással szárazon veti magát át a patakon. A part mindkét oldaláról gyér üdvrivalgás hallatszik. Közben D7 kockázatelemzést végez. Itt tartózkodása alatt nem szerette meg a vizet. Most is ő az utolsó, aki leveszi a bakancsát, de előtte még átszökken a zúgó fölött. Szép az ugrás íve (Róna Viktort másodvirágzása idején ennél gyengébb mutatványért is visszatapsolták), csak egy kicsit rövid. Munkásmozgalmi szobrászt megríkató módon, fényes arccal homorít a levegőben, de spiccben előrenyújtott lába a síkos kőre érkezve megcsúszik, viszont így lesz szemet gyönyörködtető spárga a kísérletből. Láttam én már tőle ilyet a Raxon, a Königschuβwand-steig extrém klettersteig kürtőjében, azzal a könnyítéssel, hogy ott nem volt víz (a kulacsában sem). Mikor már cipő nem marad szárazon, mindenki leveti azt.

Az út középső része oldalazó mászás a szembe folyó patak sziklás partján, másfél méter magasan a víz színe felett. Egy helyen még nitt is van fúrva a sziklába, karabineres biztosításhoz, ám ez sem dobja fel a túlélésért küzdő különítményt. A2-nél ugyan van egy rövid kötél, de ha húsz embert biztosítani akar, akkor biztos, hogy lemaradnak a vacsoráról, amit az étlap ismeretében nagyon-nagyon nem szeretne.

A tétovázó útkeresést látva, A2-től egyre többen kérdezik meg, hogy járt-e már itt személyesen. A gyanakvó első tiszt, zendülést szimatol. A legénységet lehetetlen egyben tartani, többen nekimennek a meredek partnak, bárhová, csak a szembefolyó vízbe ne. Régóta nem tudni A1-ről se semmit. Utoljára még elhaló hangon azt mondta hátul, hogy „előre”. Meghekkelték volna a kapitányt? A higanymozgású D9 vezetésével kóbor kutyák által kergetett szakadárok érkeznek szemből. Valamikor a Göcsej SE-hez tartoztak, de villámló tekintetük alapján kétségesnek látszik, hogy továbbra is fizetni fogják a tagdíjat.

Találkozó a szurdok kijáratánál, a ringlószilvafánál. Hatalom visszaszerzése. Ismét A1-nél a síp. Egy saller ide, egy koki oda, akin nincs atlétatrikó, az is beáll a tornasorba. Nagyok elöl lökdösődnek, kicsik hátul szipognak. Egységben az erő, a kóbor kutyák is tisztes távolságot tartanak. Tordatúr, Túri Mami konyhájában mini ABC, hűtőből felszolgált sörök, majd vendéglátói búcsú: „aztán emlékezzetek ám a Túri Mamira!” Visszaút a szakadékos peremű erdőben, a szurdok kikerülésével. D6 a feje fölé szétfeszített esőkabátjával a fennsíkon szaladva felszállással próbálkozik, de a szakadék széléhez érve mindig elfárad. Autók megkeresése. Szemerkélő esőben nosztalgiatúra a Tordai hasadékban.

7. nap (péntek) 

Aranyos völgye, Gyalui havasok, Bélavár. Az ismeretlen út nehézségeinek felnagyítása. Osztódó Göcsej SE. Leváló kultúrprogramosok és szabad buszok összehangolása. Általános zűrzavar, vezetőért kiáltás. B1 színrelépése, elnöki rendelet, majd beletörődés a megváltoztathatatlanba.

Hegymenet. Autókkal. A2 némi tétovázás után, hirtelen felindulásból tengelyig gázol a meredek földútba süppedt kövek közé. Előremenetben kipörgeti a kerekeket, hátramenetbe kapcsolva csúszik bele az árokba. Régről ismerem, így nem kérdezem meg tőle, hogy miért tette. Úgyis tudom a „pillanatnyilag jó ötletnek látszott” válaszát. Mivel a tulajdonosával együtt a kézifék sincs a helyzet magaslatán, C4 segítségükre siet. Minden taszítás utáni visszagurulás ellen kőrakás a hátsó kerekek mögé. A kaland már régóta tart, de a túra még el sem kezdődött. A2 magánszáma után csoportos indulás a piros kereszten felfelé.  Eltévedés már az első métereken. Meredek erdei ösvény, tömény pára, buja növényzet, nőstényszúnyogok tüzelő hadának kielégítése. A fényképen jól mutató medve helyett turistajelek találása.

A bélavári különítmény lassan, lépésről lépésre ismeri csak fel, hogy milyen mesebeli világba is cseppent valójában. A titokban végbement csoda kellős közepén járnak. Ligetes erdők rejtette virágos rétek pompája, szeretet érzése minden iránt, ami létezik, a hazaérkezés öröme. Égig érő fák, bódító illatfelhőben hajladozó nevesincs virágok, fokhagymás puliszkamezők, gőzölgő tarhonyaföldek. Ezerszínű fennsík, szédítő kilátás, magyarul zümmögő vadméhek édes kórusa, ősök lelkével összeolvadás, mámorító létélmény. A rezsiharcban elmélyült barázdák kisimulása, általános ellágyulás, botfülűek önfeledt dalra fakadása, mindent körülölelő boldogság. A szabadság diadala. Ez itt Tündérország.

A Scarita 1382 méteres csúcsáról a Bedellői havasok, a Székelykő és az Öreghavas panorámájának megcsodálása, majd a Bélavár körüljárása után, a patak folyása mentén a vadregényes Podsága szorosban hagyott autók megtalálása, és a Gyalui havasok nehéz szívű elhagyása.

Torockói utolsó vacsora. Többeknek az utolsó előtti. Étkezések közötti szünetben B1 a lekvárbefőzésről szóló felbecsülhetetlen értékű titkait osztja meg az arra érdemesekkel, különös hangsúlyt fektetve az áfonyára, mint specifikumra. Azon kevés szerencsésnek, aki a nagyszerű férfiú közelében tartózkodik, nem lehet kétsége afelől, hogy most egy igazi tanítót hallgat. A sokat látott torockói háziasszonyok kezében megáll a keverőkanál. Egyik ámulatból a másikba esnek, de az antialkoholistáknak is meggyűlik a bajuk az egyensúlyozással. A távolállók szájról-szájra olvasva, szóban adják tovább a tanítást. Akik nem fogják fel szavait, azok számára marad a misztérium. Legenda van születőben. B1 ugyan még sose főzött be lekvárt, viszont annál többet evett, és egy régi hegymászó mondás szerint, a tapasztalatot semmi sem pótolhatja.

Lekvározás után borkóstolás. Majdnem mindenki előkerül valahonnan (na de hová tűnt C2). Búcsúest. Az éjszaka nem arra való, hogy aludjunk, hanem, hogy sötét legyen. A rossz látási viszonyok miatt A2 megfigyelésének felfüggesztése. Torockói shopping gyér reklámfényben. B5 váratlanul vásárol valami sötétnek látszó tárgyból, a biztonság kedvéért mindjárt kettőt. Sose lehet tudni, mire lesz az jó, és ha az egyik elveszne, még mindig ott a másik. Hazagondolás. Kinek a főnöke, kinek a hitelezője, kinek otthonhagyott anyósa jut eszébe. A honvágy borzasztó dolog. Nála csak egy borzasztóbb van, a szomjúság. Ezt megelőzendő, az is iszik, aki nem szomjas. Mert, mi különbözteti meg az embert az állattól? Az ember erőt vesz magán. Az evolúció drámai küzdőterén a Homo sapiens ezzel a képességével maga mögé kényszerített még olyan nagyivó versenytársakat is, mint például a Hippopotamus, vagy a Pelecanus. Itt áll most az éjszakai Torockó szívében, felsőbbrendűségének és tekintélyes testsúlyának teljes tudatában, de mit kezdjen a múló idővel? Nem hiszi el, hogy ez az egész, holnaptól csak emlék.

És ami kimaradt:

- A délről mászható Kecskekő (1083 m), Árgyílus királyfi és Tündér Ilona legendás várával, északi oldalán Európa legalacsonyabban élő havasi gyopárjaival.

- A Csáklya falu közelében, beépített vaslétrák segítségével részben felderíthető, sziklateraszos Római fürdő, bátraknak fürdőzésre is alkalmas, hideg vízeséseivel.

- Torockói régi ércbányák, és a Remete-forrás megtekintése, Ordaskő (1250 m) megmászása.

- Túrák a Kőközi szorosban, Csetátye (773 m) és a Data (884 m) megmászása.

- Nagyenyedi két fűzfa megkeresése.

2014. július 25.                                                                                         Takács Miklós