logotype

Alpok túra, hidak nélkül (1997)

1997 október 13-án reggel 600 órakor három személygépkocsival összesen tízen elindultunk Ausztria irányába. Rábafüzesnél léptük át a határt, is elindultunk kiinduló állomásunk Mixnitz felé. Útközben megcsodáltuk a Graz-ot átszelő alagutakat, melyek közül a leghosszabb 10 km-es volt. Graz-ot elkerülve északfelé fordultunk, és zökkenőmentesen megérkeztünk Mixnitzbe.

A máskor zsúfolt autóparkoló kihalt volt, ugyanis mint kiderült, pár nappal ezelőtt ítéletidő tombolt a hegyekben, melynek eredményeként a turistautakat járhatatlannak ítélték. GESPERRT (Lezárva), hirdették az alkalmi tiltó táblák, és a kezdő lépések utáni rombolás képei, illetve a első leszakadt híd látványa elbizonytalanította a mindenre elszánt csoportunkat.

Rövid vita eredményeképpen kettészakadtunk, egy autó négy fővel visszafordult, hogy másik kiindulópontot keressen a végcél elérése érdekében, amely az 1722 m magasan fekvő Hochlantsch hegycsúcs volt. Tehát hatan elindultunk a vihar miatt ismeretlen veszélyeket rejtő úton. Az út elején négy leszakadt híd fogadott bennünket, egyet sem kímélt meg az ítéletidő.

Egymást segítve a folyómedrekben, kiálló sziklákon szökellve végül is leküzdöttük a hidak hiányát, és elértük első célpontunkat Bärenschützklamm-t, amely nyelvünkön medvemenedék­helyet jelent. Szerencsére medvével az egész út során nem találkoztunk, így nem kellett a gya­korlatban is alkalmaznunk a medvével való találkozás során tanúsítandó illemszabályt, misze­rint vágjuk hasra magunkat, kezünket tarkónkra szorítva védjük arcunkat az egyébként kissé vaksi medve harapásaitól.

A vihar nem kímélte meg a szurdokban felfelé vezető falépcsősort sem, így egy nagy látványos­sággal szegényebbek lettünk, igaz így megmaradt 35 schillingünk. A kár helyreállítási munkála­tok már megkezdődtek, az ott dolgozó munkások a balra oldali útirányt javasolták a csúcs felé, amelyen terv szerint csak visszafelé szándékoztunk jönni. A képeslapok megvétele után, elin­dultunk a szerpentinszerűen kanyargó úton felfelé, melyet meredek sziklafalak szegélyeztek. Az erdőbe érve fakorlátos lépcsősor segítette előrehaladásunkat, majd egy alpesi fennsík csodá­latos panorámája fogadott bennünket. A réten szabadon legelészett egy tehéncsorda, kolomp­jaik különféleképpen csengő-bongó hangja még sokáig elkísért bennünket. Ahogy egyre maga­sabbra jutottunk, úgy bontakozott ki az alpesi táj szépsége, a kissé ködbe vesző csúcsokkal, fenyvesekkel. Meghatódva pillantottuk meg kiindulási pontunkat, a hegyifalu kirajzolódó képét a távoli völgyben. A déli órákban észleltük először a távoli végcélt, a kopár Hochlantsch csú­csot, a nagy kereszttel.

1260 m magasban egy fából készült fogadóban (Zum Guten Hirten) találkoztunk reggel elvált csoportunkkal, akikkel együtt megebédeltünk. Miután elfogyasztottuk nem éppen olcsó sörünket is, elindultunk a csúcs meghódítására. 1400 m magasan találtunk még egy fogadót (Zum Steirischen Jockl), amely alatt elterülő ha­talmas mélységben gyönyörködhettünk. A fogadó alatt egy kolostor is található (Wallfahrtskirche), tele csodálatos ikonokkal.

Végső lendületet véve, most már tényleg a hegycsúcs következett, igaz addig rengeteg sziklát kellett megmásznunk, a fenyveseket felváltó törpefenyők között. Végül is 1430 -kor értünk fel a csúcsra, sajnos az idő közben észrevehetően rosszabbra fordult az időjárás, amit az egyre tom­puló panoráma, és az élénkülő szél bizonyított. Fél órát töltöttünk a vidék e magaslati pontján, és szomorúan igyekeztünk vissza ugyanazon az útvonalon amelyen feljutottunk. Kezdetben csak csepergő esőben ereszkedtünk alá, vigyázva meg ne csússzunk a vizes köveken, falépcső­kön. A tehéncsodához érve kicsit jobban zuhogni kezdett az eső, majd a hirtelen kisütött naptól kisérve, a leszakadt hidak mellett elhaladva 1830 -ra visszaérkeztünk kiindulási helyünkre. Nagy szerencsénkre csak ekkor zúdult le az égi áldás, amely hazáig kísért bennünket. 2100 -kor érkeztünk vissza Zalaegerszegre kissé megfáradva, de felejthetetlen pillanatokkal tele, amit a jól sikerült fényképek az idő múlásával biztosan újra felidéznek. Megfogadtuk, amennyiben jövőre újra elérhető lesz Bärenschützklamm, ismét felkeressük az Alpok e gyöngyszemét, teljessé téve eredeti elképzelésünket.

 

Boncz István Tamás
(Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.)

2020  Göcsej Sport