logotype

Kétkeréken a Fertő-tó körül (2000)

(2000. 05. 07. - 05. 30.)

A tavalyi nagy sikerű Duna-menti kerékpártúránk után, amikor Passau-ból kerekeztünk haza 470 km-en keresztül Sopronba, már felvetődött az újabb ötlet: idén, 2000-ben a Fertő tavat kerüljük meg. A terep könnyűnek ígérkezett, dombok csak a nyugati parton vártak ránk. Majdnem a teljes kört kerékpárúton tehettük meg, csak a magyar szakaszon volt egy rövidebb szakasz, amelyen az országúton kellett haladnunk. A kerékpárút osztrák szakaszának egyébként Neusiedler See Radwanderweg volt a neve.

Először röviden idézek a Fertő tó keletkezéséről, azután következik a négy napra tervezett túra rövid élménybeszámolója.

A táj a keleti-Alpok kristályos tömegének felgyűrődése nyomán alakult ki egy törésvonal mentén. A Fertő-tó egy eredendően lefolyástalan sóstó, neve bűzös pocsolyát jelent. ?A fertők nagyobb kiterjedésű, igen sekély állóvizek. A tavi elöregedés előrehaladott állapotában vannak, gyakran kiszáradnak, télen fenékig befagynak. Nyílt vizükön intenzív a szélhatás, a víz és az iszap hőmérséklete a légkör hőmérséklet-változását gyorsan követi.?

Az ingadozó vízállású sztyepptó évezredünkben többször kiszáradt (utoljára 1865-71-ben), átlagos mélysége 1 m alatt van. A partvonal hossza osztrák területen 67,4 km, nálunk 24,7 km. A tó átlagos víztartalma napjainkban 400 millió m3. Felszíni táplálóvizei közül a legjelentősebb az osztrák területen tóba ömlő Wulka-patak, amely a vízhozam 60%-át adja. Második legnagyobb táplálója a Rákos-patak, majd a Bozi- és Balfi-patakok. A tavat három oldalról dombok veszik körül, ezek lejtőjéről hóolvadás és nagy csapadék idején jelentős a felszíni hozzáfolyás is.

Medencéje évezredekig közvetlen kapcsolatban volt a Hansággal, árvíz idején a Dunával és mellékfolyóival. Az 1911-ben épített Hegykő-Hanság-csatorna közti körgát megakadályozza, hogy a szél hatására a víz kiöntsön a déli parton. 1912-ben a Hansági-főcsatorna tűzzsilipjének megépítésével a két mocsár véglegesen elvált egymástól. Az édesvízi Hanság közelmúltban történt lecsapolása az élővilág szempontjából elszigetelte a tavat. A körgát megépítését nagymértékű elnádasodás követte a magyar részen. A kutatók többsége az ezredforduló utánra jósolja a magyar rész teljes benádasodását. A 75 km2-es hazai tórésznek a 88%-át borítja nádas, amelynek több mint a felét évente learatják. A nád fontos cellulóz- és építőanyag. Közepes vízszintnél a tó teljes területének a 49%-át borítja nádas. A leülepedett, laza állapotban lévő iszap átlagos vastagsága Ausztriában 30 cm, nálunk 60 cm. A tó vízhőmérséklete igen változó. Nyáron erősen felmelegszik, nemritkán eléri a 29 °C-ot. Télen általában összefüggő jégréteg borítja.

A Fertő igazi természeti értéke a páratlan gazdagságban élő madárvilág. A nádszigetekben, avas, öreg nádasokban kócsag, kanalas- és vörös gém, nyári lúd, szürke gém, barna rétihéja, bölömbika és búbos vöcsök fészkel. A gyékényes nádszegélyekben barkós cinege és sitke, a parti zónában kékbegy él egyéb, közönségesebb fajok mellett.

1. Túra nap: Sopron - Fertőrákos - Mörbisch - Rust - Eisenstadt - Donnerskirchen (52 km)

Kora reggeli indulás vonattal a már megszokott problémákkal: ezúttal is hiányoznak a kerékpárok tárolására alkalmas kocsik, pedig a pótjegyeket elővételben megvettük. Gyors MÁV-os kupaktanács, majd két részre szakadva elfoglalhattuk egy-egy kocsi elejét, a normál utazóközönség bosszúságára. Reggel 9 órára azért rendben megérkezünk Sopronba, utunk kiinduló állomására, amely körtúra lévén remélhetőleg végcélunk is lesz. Sopron hazánk műemlékekben egyik leggazdagabb városa, és egyik leglátogatottabb idegenforgalmi központja. Mivel már mindannyiunknak számtalanszor volt alkalma megcsodálni e csodás kisvárost, a városnézés helyett azonnal északi irányba, Ausztria felé fordultunk. Hirtelen kerékpárosok hada között találtuk magunkat, így rendőri felvezetés mellett kerekeztünk le a nagy soproni lejtőn. A völgyben jobbra elbúcsúztunk a ?Tour de Sopron? mezőnyétől, és letértünk a Tómalom felé. Két kisebb tó található itt, amelyeket már a rómaiak is hasznosítottak fürdésre illetve halastónak. Első pihenőnk után rövid erdei kerekezés végén elértük Fertőrákost.

Egyedülálló kőzettani, őslénytani, botanikai és kultúrtörténeti értéke e tájrésznek a Fertőrákosi kőfejtő, amelyet a rómaiaktól 1948-ig folyamatosan bányásztak. Eredete 12 millió évre nyúlik vissza, amikor itt még a Pannon-beltenger hömpölygött. Ebből ülepedett le a jó minőségű épületkövet szolgáltató lajtamészkő. Találtak már itt tengerisün- és halmaradványokat, sőt cápák elhullott fogait is. A jól faragható és az időjárás viszontagságának viszonylag jól ellenálló mészkövet Sopron középületeiben és Bécs számos műemlékében felfedezhetjük (Stephansdom, Rathaus). Utoljára a háború idején hadifoglyok és munkaszolgálatosok százai dolgoztak és haltak itt meg. Remek akusztikai adottságai jóvoltából a Soproni Ünnepi Hetek opera- és színházi előadásainak adnak otthont a hatalmas, 10-12 m magas termek. Egyébként a Fertőrákos község maga is érdekes látványosság, műemléki védettséget élvez. ?

Körbe jártuk a kőfejtőt, eltűnődve szemléltük Gabriella won Habsburg által készített szögesdrótos emlékművet, amely a Páneurópai Pikniken történt eseményeknek állított örök mementót. Egy finom diófagylalt elfogyasztása után déltájban elértük Mörbisch családias határátkelőjét. Itt megtekintettük a Mithras kultusz helyet, amelyet a soproni Storno Ferenc fia talált meg. Storno kéményseprő mestersége mellett festő és restaurátor is volt. A műgyűjtő család értékes magángyűjteménye Sopronban a Storno-házban tekinthető meg.

Mörbisch (Fertőmeggyes) parányi városközpontjának érdekes sajátosságai a ?Hofgasse?-k, azok a hosszú, keskeny udvarok, amelyek két párhuzamos utcát kötnek össze. Miután rátaláltunk az útikönyvünkben is szereplő házra, a magyarul is értő tulajjal találkoztunk, fényképezkedtünk.

Rátalálva az itt kezdődő kerékpárútra, szőlők és nádkévék között felkaptatva haladtunk Rust irányába. Egy közeli vadászlesből először pillantottuk meg a tavat, és változatos madárvilágát.

Rust (Ruszt) a régi Magyarország legkisebb szabad királyi városa volt. A szőlőművelésnek errefelé régi hagyományai vannak, bora még a Titanic luxusgőzös itallapján is szerepelt. Megpihentünk kedves kis főterén, majd nyugati irányba, Eisenstadt felé indultunk. Útközben egy vidámpark mellett haladtunk el, majd egy benzinkútnál állítottuk be a kellő légnyomást kerekeinkben. A jegeskávék elfogyasztása után továbbhaladva ért minket első defektünk, egy cseresznyefa árnyékában. A gumi ragasztása és cseresznyézés után, imbolyogva a nagy oldalszélben szerencsésen beértünk utunk következő állomására.

Eisenstadt (Kismarton) szabad királyi város, 1925 óta Burgenland tartomány fővárosa, a Lajta hegység déli lejtőjén fekszik. A jó bor, a zene, és nem utolsó sorban a kulturált bevásárlási lehetőségek adják Kismarton vonzerejét. 1649 óta uralja az Esterházy család a vidéket, nevük szorosan összefonódott ezen országrész történelmével. Rezidenciájuk, a kismartoni kastély, az egykori nemesi udvari élet központja sok művész értékes alkotásának színtere. Ma építészeti formája miatt Ausztria egyik legszebb kastélyának számít. Az Esterházy udvar zenei élete Joseph Haydn itteni tevékenységével érte el csúcspontját. A Haydn terem, a kastély legszebb terme és egyben Európa egyik legjobb akusztikájú hangversenyterme ad méltó keretet sok felejthetetlen zenei eseménynek. A termeken végigkalauzolva idegenvezetőnk egy kedves soproni diáklány volt, továbbá az a szerencse ért bennünket, hogy az említett Haydn teremben belehallgathattunk rövid ideig az aznap esti előadás főpróbájába. A könyvtárakban magyarnyelvű kiadványok sorakoztak, pl. a reformkori országgyűlés jegyzőkönyvei. Az ünnepi asztalon a kor ízlésének megfelelően francia porcelánnal, német ezüst evőeszközzel és cseh poharakkal terítettek.

Lassan esteledett, elhatároztuk, hogy első éjszakánkat Donnerskirchen-ben a kempingben töltjük, mivel a tó körül a vadkempingezés tilos. A kastély látogatása után kisebb csoportokban városnézésre indultunk. A közelben olasz napokat tartottak, az alkalmi pódiumon dzsesszt játszottak, mellette olasz sört mértek, pólókat, sapkákat osztogattak.

Donnerskirchen (Fertőfehéregyháza) házai előtt utolértük a többieket, majd a város kempingjére rátalálva rövid kasszakeresést követően elfoglaltuk a sátorhelyeket. A kempinghez egy különbejáratú medence is tartozott, amely sajnos este 7-kor bezárt. A nagy szélben a sátrak felállítása után a vacsora elkészítése és elfogyasztása következett. A zuhanyzáshoz 10 ATS értékben lehetett zsetont váltani, ez 6 percre korlátozta a zuhany alatti pancsolást. Esti programként fenyőfaágakat követve helyi borkimérésre akadtunk, ahol megízlelhettük a helyi borválasztékot.

2. Túra nap: Donnerskirchen - Purbach - Winden - Jois - Neusiedl - Weiden - Podersdorf (46 km)

Donnerskirchen körül tavasszal több tízezer cseresznyefa virágzik. A cseresznyevirágzás ünnepe, a távoli Japánhoz hasonlóan, a legkedveltebb népünnepélyek egyike az országban. Mi mindenesetre jót reggeliztünk az út menti fákról. Purbach (Feketeváros) környéke az ősidők óta lakott, a középkorban vizesárokkal megerősített erődítmény volt itt. E település is nagy bortermelő, az egyik pince kéményén egy bennszorult menekülő török szpáhi szobra látható, aki a történet szerint előzőleg lerészegedett a kocsmában, és magára maradva elaludt.

Utunk egy csatorna mellett, nádasok között vezetett tovább. A kikötőt elérve ebédeltünk, majd a windeni (Sásony) szőlőhegyen keresztül beértünk Jois-ba ( Nyulas). Itt két társunk betért egy helyi udvarba, ahol terített asztalok álltak. A kisiető tulajnak elmagyarázták, hogy sört szeretnének inni. Ő mosolyogva közölte, hogy kicsit drágán adja, legalább 50 ATS-ért. Honfitársaink is drágállták a nedűt, de rettenetesen szomjasak voltak, belementek az alkuba. Végül kiderült, hogy kocsma helyett egy lakodalmas házhoz állítottak be, így a maradék sörből ingyen is ihattak.

Neusiedl-ben (Nedizser) a templomkertben egy háborús veteránnal találkoztunk, aki büszkén mesélte, hogyan bombázta a világháborúban Budapestet. Útbaigazítása után felmentünk a közeli királyi vár maradványához, amelynek tornyából festői kilátás nyílt a tóra. Délután következő szálláshelyünk felé, a tó közvetlen partján található Podersdorf (Pátfalu) felé indultunk. Egyik kerékpáros pihenő mellett sajnos többet időztünk a tervezettnél: a kezdeti pihenést újabb defekt orvoslása követte. A kempingben megfürödtünk a tó sós vízében, majd vacsora után a társaság egyik fele sörözni indult, a másik a romantikus tóparton nosztalgiázott.

3. Túra nap: Podersdorf - St. Andra - Lange Lacke - Apetlon - Pamhagen - Fertőd (53 km)

Aznap éjjel eső esett, reggelre a mi sátrunk elölről kicsit be is ázott. A csapadék elállta után, borús időben indultunk a helyi szélmalom megtekintésére. Utána egy kisebb ?körtúra? után rátaláltunk a helyes útra, és keletre indultunk Frauenkirchen (Boldogasszony) irányába. A csepergő eső elől St. Andra (Mosonszentandrás) egyik bezárt vendéglőjének teraszán megebédeltünk a magunkkal hozott elemózsiákból, majd a Lange Lacke-i természetvédelmi területre belépőt váltva, fehér kócsagok, vadludak között kerekeztünk a határ felé. Bár Illmitz (Illmic) községet nem érintettük utunk során, innen ered a sokak által ismert Hany Istók legendája. Egy helybeli halász várandós felesége rácsodálkozott egy akkor kifogott harcsára, ezért az újszülött fia is félig hal formájú lett. A fiú a hansági mocsarakban kóborolt, amíg ki nem fogták kapuvári halászok. Ezután a kapui várban élt, és titkon szerelmes lett a várnagy lányába. A lány lakodalmára is hivatalos lett, de nem lévén tisztában a protokoll már akkor is kényes szabályaival, békákkal próbált kedveskedni a vendégeknek. Nagy botrány, verés lett a vége, és a szerencsétlent a vár tömlöcébe zárták. Miután innen sikerült megszöknie, örökre nyoma veszett a mocsarakban. Emléke a legendákban él tovább.

Apetlon (Mosonbánfalva) határában értünk ki az országútra, Ausztriát végül Pamhagen (Pomogy) határátkelőjén hagytuk el, szűnni nem akaró égi áldások közepette. Éjszakára betértünk Fertőd határában található Dori Motel Campingbe, ahol hangulatos faházban lettünk elszállásolva. Étkezni a közeli Esterházy kastély melletti - egykori gárdisták szálláshelyén kialakított - Gárdista étterembe tértünk be. Vacsora után benéztünk a kastély rokokó kovácsoltvas kapuján az udvarra, és körbe jártuk az építményt, amennyire lehetett. Szomorúan láttuk a különbséget a család két kastélya között, sajnos nem a hazai javára. Az Esterházy-ak látva magyarországi birtokuk leromlott állapotát, az elmúlt 40 év politikájának köszönhetően, lemondtak a felújításáról, és a jövőben nem tartanak rá igényt. A kastélyt körülvevő gazdasági épületek már teljesen az enyészet útjára indultak, látszik, hogy senki sem törődik velük a szűkös anyagi lehetőségek miatt.

4. Túra nap: Fertőd - Fertőszéplak - Hegykő - Nagycenk - Sopron (35 km)

Reggel nyitásra a kastélyba siettünk, és végigjártuk a még megtekinthető termeket. Az angolparkot a lehetőségekhez képest azért rendben tartják, nem kis munka lehet a rengeteg bokor állandó nyírása. A kastélyt Esterházy József kezdte építtetni 1720-ban, akkor még egyszerű vadászkastélynak. Miklós fia alakítatta át versailles-i mintára az épületegyüttest. Haydn vezetése alatt Eszterháza zenei élete Európa szerte híressé vált. A tündöklés azonban Miklós haláláig (1790) tartott, a család ezután visszaköltözött Kismartonba. A valaha gazdagon díszített 126 szoba nagyrészt elpusztult. A díszítéseket részben helyre állították, a berendezési tárgyak többsége is máshonnan származik. Ma a kastély több funkciójú: múzeum, turistaszálló, kertészeti szakközépiskola és kollégium.

A parkban kerekezés után elindultunk Nagycenkre, ahol a Széchenyi-kastély és a család mauzóleuma található. A mai község 1906-ban keletkezett, Nagycenk és Kiscenk egyesítésével. A Széchenyiek Nádasdy Ferenc kivégzése után kezdték az itteni birtokokat megszerezni, és idővel a környék korlátlan urai lettek. 1921-ben Nagycenk is népszavazással dönthetett sorsáról, amelynek során Magyarországot választotta. A kastély termeit végigjárva megtekintettük a ?legnagyobb magyar? munkásságának eredményeit bemutató kiállítási tárgyakat. Utunk következő állomása a családi mauzóleum volt. A kripta első sírkamrájában, a kápolna alatti ovális térben nyugszik Széchenyi István. Sírját mindig koszorúk, virágok borítják.

Sopronba húzós emelkedőkön keresztül jutottunk el, szerencsére időben érkeztünk. A vonat ettől függetlenül 20 perc késéssel indult, a kalauz a két vonattársaság közti ellenségeskedésre utalt magyarázatképpen. A visszaút különösebb esemény nélkül telt, felidéztük az elmúlt napok történéseit, és tervbe vettük jövőre egy esetleges Duna-menti kerékpárút észak magyarországi szakaszának végighajtását.

 


Boncz István Tamás
(Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.)

2020  Göcsej Sport