Körbe a kéken

"80 nap Magyarországon" (2004.02.29. - 2004.05.18.)

Miként egyik tavaszi hírlevelünkben már tudattuk, söjtöri túratársunk, a sokak által a Deák túrák főrendezőjeként is megismert Toplak József (Joe) fejébe vette, hogy Willy Fogg késői reinkarnációjaként 80 nap alatt, ha nem is a Földet, de a hazánk határait többé-kevésbé körülölelő három "kéktúrát" gyalogszerrel egybefüggően teljesíti. Az expedíció célja a természetjárás népszerűsítése elsősorban a fiatalok körében, továbbá az illegális szemétlerakók, roncstelepek felderítése és az érintett települések vezetőivel lehetőség szerinti találkozás egy rövid eszmecserére.

A három "kéktúra" (Országos, Dél-dunántúli, Alföldi) minden megyét érintve teljesen körbekerüli hazánkat a maga 2700 körüli kilométerével. A pontos adatokat majd a túra végeztével Józsi bizonyára közzéteszi, mivel GPS-szel, műholdas helyzet-meghatározás segítségével szinte minden lépését rögzítette.
Így a lehető legpontosabb képet kaphatjuk a bejárt útvonalról, és ezek eredményeképpen végre precíz adatok állnak majd a későbbi vállalkozó kedvű túratársak rendelkezésére. Józsi elmondása szerint minden nap voltak akár több km-es eltérések is a megadott táblázathoz képest.

A cikk apropója, hogy telefonos egyeztetés után április 22-én, az expedíció 54.-ik napján magam is csatlakoztam egy nap erejéig Joe-hoz. Kora reggel autóbusszal utaztam Zalaegerszegről Nagykanizsára. Negyed hét után már a Palini városrész kerékpárútján igyekeztem a nyolc órára megbeszélt csatlakozási ponthoz, Zsigárdtanyára. 7 km megtétele után időben megérkeztem a pár házból álló településre, de miután nem találtam egyik ház falán sem a Kanizsa SE kulcsosházára utaló táblát, kicsit elbizonytalankodtam. A kutyák ugatására végül az egyik házból kijött Józsi, láthatóan megörült érkezésemnek. Első ránézésre sokat fogyott, de mint mondta jól érzi magát, a szervezete teljesen átállt a napi 30-35 km-es távok megtételére. Amíg ő reggelizett, én az expedíciós jelvények között válogattam J. Mint friss társ, felajánlottam "sherpai" szolgálataimat, és a 20 kilós hátizsákot hátamra véve kicsit megkésve, 820-körül elindultunk Homokkomárom irányába. Félúton már várt minket autóval Kiss László, a megyei szövetség elnöke. A nagy zsák a csomagtartóba került, mi pedig begyorsítottunk, ne várjon ránk annyit az a közel 80 kanizsai középiskolás, akik öt intézmény diákjaiból kikerülve vállalták, hogy aznap 20 km-t elkísérnek bennünket a matek helyett.

Homokkomárom határában, balra a szerző, jobbra Joe

Útközben kérdezgettem Józsit, mi történt az eddigiekben? A február végi hűvösvölgyi indulás óta már több mint 1700 km-t megtett a hetente váltott két bakancsában. A kezdeti idők elég emberpróbálóak voltak. A téli időszámítás miatt hamarabb sötétedett, és az akkori nagy hóban, a jelentős börzsönyi szintemelkedések mellett bizony nem ritkán naponta 2-3 órát is sötétben kellett megtennie lámpával, és a nagy hátizsákkal. Ráadásul társa, mivel ketten tervezték e nagy út megtételét, magánügyi okokra hivatkozva váratlanul az első este kiszállt a további menetelésből. Szerencséjére egy egri fiatalember vállalta, hogy az Országos Kék szakaszára társául szegődik.

Az Alföldet nagyon hosszúnak találta, 26 nap ment rá a kies táj áthaladására. Több nap is egyedül ment, mindennek tetejébe egyes szakaszok festése teljesen híján volt a jelzéseknek. Amikor végre nyugatnak fordulhatott, jóleső érzéssel várta a zalai dimbes-dombos táj felbukkanását. Szóval az általa is legszebbnek tartott zalai szakaszon csatlakoztam hozzá. Valkonya teljesen kiürülve várt minket, így pecsét híján fényképpel bizonyítottuk ott jártunkat a Rockenbauer Pál turistaház emlékfalánál. A szendvicsek elfogyasztása és friss víz vételezése után Borsfa felé vettük utunkat, ahol a helyi iskola étkezdéjében ebéddel kedveskedtek nekünk. A diákok közben tovább mentek, így a kistolmácsi-tónál nagy üdvrivalgással fogadták megérkezésünket. Itt a babgulyás elfogyasztása és sörözés után a fiatalok autóbuszra szálltak, mi pedig az aznapi szakasz végcélja, Bázakerettye felé vettük az irányt. Itt már várt minket a söjtöri önkormányzat kisbusza, amely előzőleg Józsi nagy zsákját is felvette Kistolmácson. Mivel a kisvasút akkoriban éppen nem járt (a talpfákat cserélték), jól jött Józsi ajánlata, hogy Söjtörig elvisznek.

Útközben Pusztaszentlászlón megálltunk a nagyszülőknél, akik már több hónapja nem látták unokájukat. Kompóttal kedveskedtek, majd a rövid élménybeszámoló után irány Söjtör. Itt már a rokonság izgatottan várta Józsi érkeztét, aki láthatóan nagyon boldog volt, hogy a viszontagságos két hónap után találkozhat szeretteivel. Egyébként a túra során még az elkövetkezendő két estét tervezte Józsi otthon tölteni, így Zalatárnokról és Zalalövőről is hazahozták. Másnap természetesen visszavitték az aznapi indulási pontra. Anyukája sörrel kínált, és marasztalt, hogy aludjak náluk, és folytassam másnap az utat fiával. Az utolsó buszra felszállva egy felejthetetlen napot hagytam magam mögött. Az utazás alatt végiggondoltam az eltelt nap 41 km-ét, de nem éreztem fáradságot. Rám is átragadt egy kevés Józsi fanatizmusából, aki terve megvalósítása miatt félévet halasztott az egyetemen.

Kicsit belekóstoltam milyen fantasztikus volt a hangulata ennek az expedíciónak, nagyon is irigyelve Józsit egy életre szóló élményért, és kiemelkedő sportteljesítményéért. Láthatóan nagyon feldobódott, eufórikus hangulatban mutogatta nekem a számára oly kedves, ismert hazai tájat. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy talán első ízben használta fel a gépe által biztosított 155 db. fényképezési lehetőséget. A napi élményeket egy laptopon rögzítgette esténként, így minden valószínűség szerint egyszer majd könyv formájában is találkozhatunk velük. Kérdeztem tőle, mivel lehet ezt überelni, mi lesz a legközelebbi vállalkozása? Ő huncutul elmosolyogva elmondta, talán három év múlva megismétli a Rockenbauer Pali bácsi halálának huszadik évfo