logotype

Jegyzetek egy gleccserjáró tanfolyamból

Forno gleccser 2004.

A tanfolyam szervezője: Magyar Hegymászó Oktatók Egyesülete 
(MAHOE)
A tanfolyam vezetője: Várkonyi László (Konyi).
Részvétel feltétele: betöltött 16. életév, nyári alapfokú hegymászó 
tanfolyami végzettség.
(Ajánlott: téli magashegyi hegymászó tanfolyami végzettség.)

Részvevők száma: 16 fő.
Szállás: sátorban.
Ellátás: önállóan.

Május 22:
Találkozás délben Majolában (1800 m), majd megindulás az Orlegna gleccserpatak mentén fel a hegyre. Az egy menetben elvihetetlen mennyiségű teherrel érkezők kétszer fordulnak. Kb. 2300 méter magasan, egy kőhullásoktól biztonságosnak ítélt helyen átmeneti sátortábor felállítása. Vízkészletek pótlása a gleccserpatak oldott kőportól szürke levéből. A jég alól feltörő, majd alábukó gleccsertej forrásának megközelítése jégcsákány használata nélkül nem veszélytelen vállalkozás. Éjszakai hőmérséklet - 8 °C.

Május 23:
Továbbindulás a kb. 2600 méter magasan fekvő végleges táborhelyre. Túrasíléc ill. hótalp nélkül a közlekedés problémás. Néhányan ezt a szakaszt is kétszer teszik meg. Sátortábor, és - tőle tisztes távolságban - a tábori latrina kialakítása. (Hólapáttal érkezők előnyben). Hó olvasztás napra kitett fekete műanyag zsákokban. A hőmérséklet éjszaka - 12 °C (sátorban - 7 °C). Vizes zoknik szárítása hálózsákban, combokra terítve.

Május 24:
Az előző nap átázott, reggelre kockává fagyott bőrbakancsok felpróbálgatása. (A bőrbakancs kiszárításához mécsessel rendelkezők, ill. műanyagbakancs tulajdonosok előnyben). Ismerkedés a parányi, de még annál is ártalmatlanabb gleccserbolhákkal. Reggeli után technikai gyakorlatok. Kötélbekötések módozatai. Menetirányfüggően kötött félperec csomók elhelyezése a kötélre. Tartalékkötél képzése, pruszik csomók előkészítése standhoz, mentéshez. Kötélbekötési távolságok kialakítása. Közlekedés kötélpartiban. Jégcsákány tartása, használata. Meredek hólejtőn a kicsúszások gyakorlása (hason, háton, lábbal előre, fejjel előre) egyénileg és csoportosan, hágóvas nélkül és hágóvasban, ill. jégcsákány nélkül és jégcsákánnyal. A délutáni melegben (tűző napon 
+ 15 °C) hó kunyhók építése, és használata. Két pár túraléc szakszerű összeszerelése síszánnak mentéshez, teherszállításhoz. Éjszakai hőmérséklet - 9 °C.

Május 25:
Különböző standok építése hóban, jégen. Gleccserhasadékba esés gyakorlása. Az esés megtartása menetből és standból. A kötélre kötött fékcsomók fékező hatásának kipróbálása. Kommunikáció a hasadékba esettel, feltételektől függő direkt kihúzása, vagy leeresztése. Önmentés gyakorlása. Rövid és hosszú pruszik gyűrű helyes használata a kötélen felmászáshoz. Jégfal mászás gyakorlása technikai jégszerszámokkal, felsőbiztosítással. Lavinaismeretek, keresési feladatok lavina detektorokkal (pips). Éjszakai hőmérséklet - 5 °C.

Május 26:
Reggel 4-kor ébresztő. A sátrakon 5 cm friss hó. Kombinált túra II-III nehézségű terepen, a Cima di Rosso (3366 m) megmászása. Éjszaka vészjósló hangok feltörése a sátortábort tartó jég mélyéből.

Május 27:
"Dead man"-nek (halott ember) nevezett, hó alá telepített különböző eszközök (jégcsákány, túrabot, síléc, hóval töltött műanyag zsák, stb.) alkalmazása biztosításként. A kreativitás szerepe standépítésnél. Bonyolultabb húzórendszerek kiépítése mentéshez. Egyik irányban önzáró csiga elvének gyakorlati megvalósítása két karabiner segítségével. Garda csomó megkötése és használata. Lorenzi csomó (kis Garda) kivitelezése segéd karabinerrel, ereszkedő nyolcassal és jégcsákánnyal. Z-húzás (Flaschenzug) szerelése és használata. Hasadékba esés és a hasadékba esett ember húzórendszerrel történő kimentésének gyakorlása különböző módozatokban. Meteorológiai ismeretek.

Május 28:
Az enyhülő, szélcsendes, csapadékossá váló időjárás reggeli termése 20 cm friss hó. A gleccser alkalmatlanná válik a további gyakorlásra. Lemondás a Monte Sissone (3330 m), a Cima di Castello (3375 m) és a Cima dal Cantun (3354 m) tervezett megmászásairól. Levonulás a hegyről, a tábori latrina műanyag zsákokba rakott fagyott tartalmával együtt.
Irány Innsbruck. Vadkemping a Martinswand szikla lábai alatt.

Május 29:
Bicepsztréning haladóknak. Európa egyik legnehezebb "vasalt" útjának, az extrém Kaiser-Max-Klettersteignek a végigmászása. Alternatíva: két helyen is kiszállási lehetőség a felfelé nehezedő útból. Vadkemping a Hochschwabon.

Május 30:
A Schartenspitze (4/4-) megmászása. Alternatív túra a Fölzstein (1946 m) csúcsára.

Május 31:
Sziklamászások a Höllental-Schneeberg környékén. Alternatív hegyi túrák. Hazautazás.

Harminc kilós hátizsáktól terhes lépéseim hó alá préselik hótalpaimat. Jobb kezemben a minduntalan kicsúszni akaró síszán kantárját szorongatom. A szánon, sérülés miatt már hazafelé tartó barátom felszerelése billeg. A hólejtőn lefelé igyekvő szánt hátulról Liptay Bálint kormányozza egy heveder segítségével. Hamarosan sötétedik. Visszatekintve, már nem látni a sátortábort. A Forno gleccsert burkoló komor felhők nem hagynak kétséget a következmények felől. Holnap reggel a többiek is elindulnak, de nekünk ezzel a teherrel kell egy fél nap előny. Mit is mondott Konyi? "Mire előbukkan a patak a gleccser jege alól, már a bal parton kell lennetek! Amennyire tudtok, távolodjatok el a víz szélétől, de ne közeledjetek túlságosan a sziklákhoz sem, mert ott hasadékos lehet a terep!" A változó intenzitással áztató esőben szemeimet meresztve tájékozódom. A víz több ágon is megjelenhet, de még nem látni a nyomát.
Lassan haladunk. Az ereszkedés közben a lejtőn meg-meginduló szán többször is felborul. Hiába a hótalp, az olvadó mély latyakban mind mélyebbre süppedünk. Lassan megtanuljuk a hó színéből megítélni, hogy hova érdemes lépni. Már-már magabiztosan tipegek a barnább színű foltokon, mikor előrerakott lábammal hirtelen combtőig szakadok valahova. Az előrebukó, esőtől átázott hátizsákom présgépként nyomja arcomat a hóba. Nincs esélyem felállni addig, amíg hason fekve le nem fejtem hátamról súlyos terhemet. A lábamat azonban nem tudom kihúzni. Pánikszerű gyorsasággal valóságos krátert kaparok kézzel a lábam körül, hogy a beszorult hótalpat kiszabadítsam. Bálint segítségemre sietne, de a második lépésénél ő is beszakad. Egyre jobban esik. Fel kell már venni a fejlámpákat is. Gőzölgő testtel magunkra rángatjuk a hátizsákokat, és óvatosan megindulunk. Néhány lépés után ismét beszakadok, aztán megint és megint. Már hallom a gleccserpatak barátságtalan zaját. Elég messze vagyunk tőle? Fejlámpám fényében az esőn és saját gőzpárámon kívül semmit sem látok.
Egy lépés, és már bukom is előre. Mintha lyukba estem volna. Elemi erővel csapódok a hóba. Szemem sarkából látom, hogy Bálint is elesik, és a felborult szán eltűnik a sötétben. Hiába fordítom le a hátamról ismét a zsákot, a kövek közé mélyen beszorult hótalpamat csak hosszas feszegetés után tudom kiszabadítani. Összeszedem magam, de már lépni is alig merek. Nyomaszt a tudat, hogy olvadó háromezresek közötti katlanban botorkálunk a fekete éjszakában, a gleccserpatakot hizlaló számtalan hó alatti vízfolyást keresztezve. Egy újabb óvatos lépés megtervezése közben erősödő tompa dübörgés hívja fel magára a figyelmet. Már a gyomromban érzem a remegést, mikor a megkésett felismerés hatására hirtelen felordítok: "Feküdj!" Hasra vetem magam a vizes hóba. A szikla tetejéről elszabadult kő ijesztő robajjal érkezik, de valahol a közelben megáll. Hosszú csend következik. Felnézek. "Miért nem feküdtél le?" - tör ki belőlem. Fejlámpám fényében Bálint tejüveggé párásodott szemüvegben, csuromvizesen gőzölögve, egykedvűen áll. "Minek?"- kérdi rezzenéstelen arccal.
Eltűnődöm fiatal barátom bölcsességén. Igaza lehet. Bújhatunk bárhová, az ember a sorsa elől úgysem menekülhet. Ennyiben maradunk. Ezek után egy-egy meginduló kő fenyegető hangja már nem, csak az egyre gyakoribb hóba szakadások kényszerítenek megállásra minket. Gépiesen esünk, de a felállás és az egyre súlyosabb, átázott hátizsákok felvétele egymás segítése nélkül már nem megy. Fásultan botorkálunk a mind kövesebb terepen. A síszán rángatása és átemelgetése a havas területekre emberfeletti küzdelemmé válik. A döntés megszületik. Itt hagyjuk a parton, majd holnap, világosban visszajövünk érte. A tehercsökkentés örömét nem sokáig élvezhetjük. A vak sötétben és a szakadó esőben későn veszem észre a csapdát. Kényszerpályán közeledünk a megizmosodott, hangos robajjal zuhogó gleccserpatakhoz. Nem tudunk kellően eltávolodni tőle, mert a hirtelen meredekké váló sziklák bizonytalan partja felé szorítanak.
A jeges víz kikerüléséhez kénytelenek vagyunk a hótalpas sziklamászás mellett dönteni. Teljesen idegennek tűnik a környék, és ez nagyon zavar. Leszegett fejjel vonszolom elgyötört testemet. Lerogyok egy kőre, innom kell. Előkerül egy elázott csoki is, és ekkor veszek észre a lábam mellé vetülő fény csóvájában egy kis élénk színű, üde alpesi virágot. Sugárzik belőle az élet. Tavasz van. Erő járja át egész lényemet. Gyerünk tovább! A nehezén már túl vagyunk. Valóban, mintha valami ösvényen haladnánk, és lassan a sötétben egy épület sziluettje rajzolódik ki. Ez csak a gátőrház lehet. "Mindig nyitva, és villany is van benne!" emlékszem bizakodva Konyi szavaira. Elmúlt éjfél. Hat órás küzdelemtől gerjedt indulattal tépem fel az ajtót. Tiszta, világos, száraz helyiség fogad, melyet azonnal összevizezünk. Nincs egy darab száraz ruhám sem. Belebújok csuromvizes hálózsákomba, így is teljesen melegen tart. Nagyon jól érzem most magam. Homályos tudattal próbálom megtervezni a holnapot, de nem érek a gondolat végére, álomtalan mély alvásba zuhanok.

Takács Miklós (szöveg és a fotók egy része)



Z-húzás Lorenzi csomóval
Kötélgyakorlat
2020  Göcsej Sport