Természetjáró szakágak 1.

Gyalogos túrázás

A legelterjedtebb túrázási mód hazánkban. Ehhez kezdetben nem kell speciális felszerelés, és különösebb előképzettséget sem igényel. A túrázás gyalogosan, hátizsákkal történik. A túrázás nincs korosztályhoz kötve. Szükséges a jó tájékozódás és a térképhasználat. A felszerelés egyszerű, az évszaknak megfelelő erős cipőből, ruházatból, szél- és esővédő öltözetből, hátizsákból áll. Ezen kívül kulacs, pohár és a szokásos tisztálkodó, ill. elsősegély felszerelés szükséges. A felkészülés a fokozatosság elvének betartásával történik. A rövidebb gyakorló kirándulásokat közepes, majd hosszú, nehezebb túrák követhetik.

A túrák lehetnek egy-másfél vagy többnaposak, táborok, mozgótáborok, mozgótúrák. A túrák útvonala kiterjedhet egy tájegységre, hegységre, vagy egy útvonal bejárására. A gyalogtúrázásnak különösebb veszélyei nincsenek. Előfordulhat lábfeltörés, horzsolás, húzódás, ficam, törés, vagy rendkívüli esetben a kimerültség vagy az eltévedés. A többnapos túrákhoz azonban már szükségesek komolyabb felszerelési tárgyak, pl. sátor, hálózsák, isolier vagy felfújható derékalj, ezen kívül a meleg ételek elkészítésére alkalmas főző felszerelés, edénykészlet, stb.

Magashegyi túrázás, hegymászás

A gyalogos túrázás egy fejlettebb és nehezebb formája. Általában 1500 m feletti magasságban történik. Az útvonalak hosszabbak, a szintkülönbség pedig lényegesen több is lehet, mint ahogyan azt megszoktuk. Indulás előtt a menedékházban írjuk be hová megyünk, ill. ha visszajövünk, azt mikorra tervezzük.

A magashegyjárásnál különleges technikai felszerelés nem szükséges. A cipő feltétlenül erős, még nyáron is téli jellegű legyen. Vándortúrák esetében több felszerelés és élelmiszer vitele szükséges. Ezért törekedni kell a súly csökkentésére, felesleges holmit ne vigyünk magunkkal.

A felkészülés több, és fokozatos edzést kíván. Az alacsony hegyek után ugyancsak fokozatosan kell a magassághoz szoknunk, ill. a nehezebb hátizsákhoz. A túrák rendszerint egy magashegység bejárására irányulnak, közlekedési eszköztől, turistaháztól indulnak ki és ezekhez térnek vissza.

A magashegyi túráknál előfordulhat a hirtelen időváltozás, eső, hó, hideg, köd, vihar. Az egyedüljárás önmagában veszélyt rejt magában, könnyebben eltévedhetünk. Sötétben ne keressük a kiutat, hanem védett helyen szükségpihenőhelyet készítsünk, és ott minden ruházatunkat felvéve esetleg átvirrasztjuk az éjszakát.

Baleset esetén nincs gyors segítség. A túraútvonalak általában a lakott helytől távol haladnak, nehezebb a sebesült leszállítása, eltévedés esetén pedig a fedél alá kerülés. A kisebb-nagyobb sérülések mellett fagyási sérülések is előfordulhatnak. Ezért még nyáron is kell meleg ruházatot vinni magunkkal. A sebesültet soha ne hagyjuk el! Jó, ha tudjuk, hol működik a területen mentőszolgálat, ill. hol találjuk a segélyhelyeket a környéken.

A szikla- és jégmászó kéz és láb igénybevételével, a rendelkezésére álló technikai eszközök segítségével szikla és jégfalon, hómezőn és gleccseren nehéz gyaloglással, ill. mászással közelíti meg a célt. Az útvonal a terepviszonyok sűrű változása miatt még nehezebb. Indulás előtt ugyancsak be kell írni túránkat a menedékház könyvébe.

A jó ruházat és a technikai felszerelések nagyon fontosak. A terepnek és az időjárásnak megfelelő cipő, ruházat, hágóvas, biztosítókötél, segédkötelek, jégcsákány vagy jégbalta, kalapács, szegek sziklára és jégre, karabinerek, hágcsók és védősisak, gleccserszemüveg szükségesek. A túratervtől függően táborozó és főzőfelszerelés, esetleg rádiótelefon is kell. Természetesen szükségesek az útvonalra vonatkozó adatok ismerete, valamint az előirt engedélyek. A felszerelések használatának megfelelő elsajátítása sok edzést és gyakorlást kíván. Erre szolgálnak a mászóiskolák. Jól el kell sajátítani a szikla- és jégtechnikát is. A mászótúrák egy-egy fal, gerinc, útvonal vagy csúcs megmászására irányulhatnak. Természetesen a túrák között nagy különbségek vannak a hegységek földrajzi elhelyezkedése, ill. az útvonalak tengerszint feletti magassága szerint. Ezekre külön is fel kell készülni.

A veszélyek fokozottabbak a nagy magasságok és az időjárás viszontagságai miatt. Az egyedüljárás szinte öngyilkosság. Kő, jéghullás, kicsúszás, szög-kilazulás, beszakadás, lezuhanás, lavina, köd, eltévedés és fagyási sérülések veszélyei kísérik a hegymászót. Nagyon fontos az önmentés gyakorlása és a bajbajutottak szakszerű segítése. Sok hegységben alaposan felkészült mentőszolgálat működik képzett hegymászókkal és helikopterekkel felszerelve.

Kerékpáros túrázás

Főleg az alföldi tájak, sík vidékek, de a hegyes-dombos terepek bejárására is nagyon alkalmas a kerékpár. Így a túrázó gyorsabban, kevesebb erőkifejtéssel, nagyobb távolságra lévő célpontokat, helységeket kereshet fel. A túrák nagysága kifejezetten a túrázók felkészültségétől függ.

Fontos a megfelelő, könnyű, sebességváltós, de erős, nagy teherbírású kerékpár kiválasztása. Szereljük fel hátsó csomagtartóval és az erről kétoldalt lelógó „nyeregtáskával”. Helyes, ha a vázra ivókulacsot és előre nagyteljesítményű reflektort szerelünk fel. A kormányra ill. a vázra ne tegyünk csomagot, és a hátunkon se legyen hátizsák, vagy oldalzsák, Gondoskodjunk eső- és napvédő ruházatról, javító, táborozó és főzőfelszerelésről. Hosszabb túrán feltétlenül vigyünk magunkkal tartalék alkatrészeket is. Ezért helyes, ha a csoport tagjainak ugyanazon típusú kerékpárja van.

A kerékpározás ismeretét, a helyes technikát már a rövidebb gyakorló túrákon el kell sajátítani. A fizikai felkészülés során meg kell szokni a kemény ülést, a váltott terepen való le- és felfelé történő haladást, a csomaggal terhelt kerékpár tolását, esetleg vállon való vitelét is. Ismerni kell a KRESZ és a csoportos túrázás szabályait.

A kerékpáros túrák a környékünk bejárásán kívül sík- és hegyvidéki túrázásra, tájegységek bejárására ill. többnapos mozgótúrák megtételére nyújtanak alkalmat. Más szakági túrák lebonyolításánál esetleg közlekedési eszközként is használhatjuk.

A túratervet a résztvevők felkészültségének megfelelően kell összeállítani. A helytelen, erőltetett túraterv túlhajtást eredményez. Ebben az esetben könnyebben fellép a kimerültség, napszúrás, rosszullét, bukás, összeütközés és ezek következtében a zuhanás, törés, stb. Készüljünk fel a géphibákra és azok javítására. Baleset esetén vegyük igénybe az országúti segélyhívó helyeket, a községekben lévő segélykérő telefonokat, az Autóklub országúti segélyszolgálatának állomásait, és mozgó szolgálatukat, a „sárga angyalokat”. Természetesen szükség esetén vegyük igénybe a rendőrség ill. más járművek vezetőinek segítségét is.

A túravezetés általános ismeretei
Túravezetők könyvtára, MTSZ, Budapest 1986.