Erdőtörvény
Erdőtörvény: amit szabad
80. § (1) Az erdőterületen - annak rendeltetésétől függetlenül - üdülés és sportolás céljából gyalogosan bárki saját felelősségére ott tartózkodhat, melyet az erdőgazdálkodó tűrni köteles, kivéve, ha az arra jogosult a látogatás korlátozását az e törvényben foglaltak alapján elrendelte. A fokozottan védett természeti területen levő erdőben való tartózkodásra a természetvédelmi jogszabályok az irányadók.
(2) Amennyiben az erdőterületet az (1) bekezdésben meghatározott célból látogatják, az erdőgazdálkodó ezért díjat nem kérhet, azonban jogosult ténylegesen felmerült költségének és kárának megtérítésére.
(3) Az erdőterület látogatója az erdei életközösségben, az erdő talajának és az erdészeti létesítményekben kárt nem okozhat, az ott tartózkodók pihenését, valamint a rendeltetésszerű erdőgazdálkodási tevékenységet nem zavarhatja.
(4) Az erdőgazdálkodó köteles tűrni - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az egyéni szükségletet meg nem haladó gomba, vadgyümölcs, virág és díszítőlomb állami tulajdonban levő erdőterületen való gyűjtését.
82. § (1) Az erdőgazdálkodó hozzájárulásával szabad az erdőterületen:
a) huszonnégy órát meghaladóan üdülési, illetőleg sportolási célból tartózkodni, táborozni, továbbá sátrat felverni, lakókocsit felállítani (...)
(2) Amennyiben az erdőterületet az (1) bekezdésben meghatározott célból látogatják, az erdőgazdálkodó ezért díjat nem kérhet, azonban jogosult ténylegesen felmerült költségének és kárának megtérítésére.
(3) Az erdőterület látogatója az erdei életközösségben, az erdő talajának és az erdészeti létesítményekben kárt nem okozhat, az ott tartózkodók pihenését, valamint a rendeltetésszerű erdőgazdálkodási tevékenységet nem zavarhatja.
(4) Az erdőgazdálkodó köteles tűrni - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az egyéni szükségletet meg nem haladó gomba, vadgyümölcs, virág és díszítőlomb állami tulajdonban levő erdőterületen való gyűjtését.
82. § (1) Az erdőgazdálkodó hozzájárulásával szabad az erdőterületen:
a) huszonnégy órát meghaladóan üdülési, illetőleg sportolási célból tartózkodni, táborozni, továbbá sátrat felverni, lakókocsit felállítani (...)
Erdőtörvény: amit nem szabad
81. § Az erdőterület üdülési, illetőleg sportolási célból - a kijelölt út kivételével - nem vehető igénybe, amennyiben az
a) az erdősítés területe, amíg a rajtalévő faállomány a két méter átlagos magasságot el nem éri;
b) az erdészeti szaporítóanyag termelését szolgáló földterület (csemetekert);
c) az erdőrezervátum területe; továbbá
d) ha az erdőterületre való belépést az erdészeti hatóság erdővédelmi, a természetvédelmi hatóság természetvédelmi okból, illetőleg az illetékes katonai, határrendészeti vagy nemzetbiztonsági szerv megtiltotta.
Sátor, hálózsák, egy okosan megtömött hátizsák és a vadon maga: nekivágott már valaha a világnak a szálláshelyek hosszas böngészése, katalógusok és kempingprospektusok többszöri végignyálazása nélkül? Nekiindult-e a természetnek úgy, hogy nem tudta, hol éri az éjszaka, és aztán patak partján, fák alatt, erdő szélén sátorozott a semmi közepén? Tilos volna? Sokan hiszik ezt, pedig Magyarországon törvény mondja ki, hogy vadkempingezni mindenkinek joga van. Bár az erdészek, környezetvédők és kempingtulajdonosok egyaránt rossz szemmel nézik az önálló sátorozókat, sokan esküsznek a vadkempingezésre, mert szerintük az élmény nem hasonlítható egy fizetős kemping szabályosra nyírt parcelláihoz.
Az erőtörvényből világosan kiderül, hogy néhány kivételtől (a védett és magánterületektől) eltekintve az erdőkben "üdülés céljából bárki tartózkodhat", és azt "az erdőgazdálkodó tűrni köteles". A félreértést talán az okozza, hogy ez a szabadság csak 24 órára érvényes, egy napnál hosszabb egy helyben történő sátorozásra már engedélyt kell kérni. A vadkempingezés tehát nem jelenthet többnapos letáborozást, csak folyamatosan vándorló, mindig új és új helyeken való megállást. Ehhez viszont nem kell fizetős szállások után kutatnunk, több ezer forintot kifizetnünk minden éjszakára, mivel a vadon mindenkié.
(Az internetről ollózva)
