Vadvízi kalandtúra
Várakozással és reményekkel telve indultunk neki a fergeteges moldvai kalandtúrának 2009. augusztus 10-én kora reggel. A nap szikrázóan sütött, s bár az interneten vészjósló előrejelzések voltak, mi remek hangulatban utaztunk Rozmberkig.
A festői környezetben található kempingben lelkesedve vártuk a túravezetőink megérkezését. Erre a napra csak egy rövidtávú evezést terveztek bemelegítésül. Elindultunk első kiindulási pontunkra, ahol egy kis oktatást kaptunk az evezésről. Megtanultuk, hogy a vízi jármű neve - amit mi helytelenül csónaknak mertünk nevezni - az a kenu, legfeljebb hajónak nevezhető. Megnyugtattak bennünket, hogy a Moldva egy sekély, kanyargós gátakkal és zúgókkal tarkított vadvízi folyó, melyen kezdők is bátran evezhetnek. Első vitánkon is túl voltunk, ami a kenubeosztást, illetve az egyszemélyes kajak bevállalását jelentette. Egyébként ez a probléma aztán napi rendszerességgel színesítette a vízre szállást.
Addig-addig készülődtünk, míg a felhők is összetornyosultak fejünk felett és a vízre szállással egyidejűleg egy nem mindennapi felhőszakadás zúdult a nyakunkba. Bemelegítésként megismertük, milyen élmény két vízréteg között a hideg szélben küzdeni. Mindezért kárpótolt bennünket az a látvány, amit Rozmberk városka közepén evezve kaptunk. Esőben, bőrig ázva érkeztünk táborhelyünkre, ahol hamar előkerültek a 40% alkoholtartalom feletti lélekmelegítők.
Talán szerencsénk is volt a felhőszakadással, mert így legalább rendesen megfürödtünk, ugyanis a kempingben csak egyetlen zuhanyzó volt, abból is hideg víz folyt, ahová ráadásul úgysem fértünk volna be, mert rajtunk kívül még több százan vártak erre. Másnap reggel még mindig szakadt az eső, ezért délelőtt a városban sétáltunk. Megnéztük Rozmberk városát és várát, ami évszázadokon keresztül a Rosenberg család tulajdonában volt. Amíg mi a középkori épületek látványában gyönyörködtünk, az idő is a szebbik arcát mutatta. Ez arra ösztönzött bennünket, hogy délután kenuba üljünk és megtegyük az aznapra tervezett szakaszt. Ezen a napon volt alkalmunk megismerkedni a gátak melletti csúszdákon való lejutás fortélyaival. Többen megtapasztaltuk a borulás élményét. Néhány sebbel tarkítva szálltunk ki valahol Rozmberk és Cesky Krumlov közötti szálláshelyünkön. A folyóparti kempingben kellemes esti fürdőt vettünk - végre volt melegvíz. Ám az idő továbbra sem kegyelmezett nekünk. Az eső kitartóan esett, így ismét igénybe kellett vennünk a lélekmelegítők jótékony hatását. Az éjszaka zajosan telt, amiről idegen szomszédaink gondoskodtak. Mulatozásukat életfunkcióik erős hangjelzéséi színesítették.
Reggel fáradtan ébredtünk és nekivágtunk az 5 gáttal nehezített túravonal megtételének. Ezen a napon eveztünk át Cesky Krumlov gyönyörű városán. Vízi túránk során talán ez volt a legnehezebb nap, már ami a gátak mennyiségét és nehézségét illeti. Erre az időre a csapat már összeszokottan vette az akadályokat, illetve már minden kenu átélte a borulás vagy süllyedés élményét.
Elfoglaltuk harmadik és egyben utolsó szálláshelyünket a Zlata Koruna-i kempingben, mely a folyóparton terült el, és vele szemben a túlsó parton egy kolostor ékesítette az amúgy is gyönyörű környezetet. Itt hosszabb időre rendezkedtünk be ügyelve a családias hangulat megteremtésére. A többi estéhez hasonlóan finom bográcsban főtt egytálétel várt bennünket, amit jóízűen elfogyasztottunk.
Itt is remek hangulat uralta a kempinget, finom sörök és zene teremtette meg hozzá az alapot. Vezetőink a következő napra városnézést terveztek számunkra. A reggelit követően közösen beautóztunk Cesky Krumlovba, ahol kis csapatokban fedeztük fel a várost. Megnéztük a hatalmas, több udvart és francia parkot magába foglaló várat, templomokat és főteret. Az eső gondoskodott arról, hogy időnk egy részét hangulatos sörözőben töltsük és megkóstoljuk a helyi specialitásokat is. Szinte mindannyian megízleltük valamilyen formában a knédlit. Már feladni készültünk reményeinket az időjárás javulását tekintve, mikor is másnapra végre elérkezett a várva várt fordulópont, és jött a napsütés.
Így ezt a napunkat már kellemes, többnyire napos időben eveztük le. A folyó egy csendesebb szakaszához értünk, ahol festői környezet kísérte utunkat. Kora délután érkeztünk meg Zlata Korunába, ezért még maradt időnk a program szerint tervezett várrom, Dívcí kámen meglátogatására. Közösen vágtunk neki a néhány kilométeres gyalogtúrának, amely során végigkövettük egy kis patak útját a Moldvába. Ezután felmásztunk a várromhoz, amit a középkorban építettek. Akkor modern várnak számított, igaz védelmi funkciót nem látott el, mindössze néhány katona védte.
Éhesen értünk vissza és a vacsora elfogyasztása után forralt borozgatással múlattuk az időt. Közben Marika egy tábortűz gyújtását szorgalmazta, ám a csapatban nem talált lelkes és tettre kész partnerekre. Végül a legfiatalabbak - Áron és barátai - gyűjtöttek fát, dacolva a környezet okozta nehézségekkel (közben besötétedett és a hegyoldal meredek volt). Végül a tábortűz mellett közös énekléssel késő éjszakáig együtt maradt kis csapatunk. Ez a csodás este végképp közösséggé kovácsolt össze bennünket.
Elérkezett a szombat, ami a csapat nagy részének az utolsó evezési napot jelentette. Végre a nap is olyan szikrázóan sütött, ahogy első perctől szerettük volna. A folyó nyugodt szakaszát folytattuk, elhaladtunk az előzőleg meglátogatott Dívcí kámen várrom mellett. Borsovig haladtunk, ahonnét többen Budojevice, illetve a közeli várak megtekintését választották programul. Néhányan már szombat este hazaindultak, a többiek még egy hangulatos estét töltöttek a Zlata korunai kempingben. Másnap egy kenu az előző napi szakasznak még egyszer nekivágott, a többiek a sátorbontást követően hazaindultak.
Egy hetet töltöttünk együtt, nagyszerű élmények, megpróbáltatások között. Már a túra alatt eldöntöttük, hogy folytatni fogjuk ezt az izgalmas sportot. Találkozzunk a következő vízi kalandtúrán!
Sáfárné Gaál Rita és Lőrincz Veronika
