A Bakony kunaranyai, kőpénzei

Ha a Bakonyban túrázol, megbotolhatsz olyan kövekben, melyeket ha jobban megnézel, kisebb-nagyobb „lencsék” látszanak bennük. Van úgy, hogy egy-egy magányos „lencsét” találsz. Sőt, Pénzesgyőr, Bakonybél környékén marokszámra gyűjtheted.
De találhatsz a zirci arborétum ösvényeinek murvás felszórásaiban, a sümegi „Fehér-kövek”-ben, a döbröntei Szarvaskő várának gyeppel borított lejtőin, a Sümeghez közeli Darvastó lefejtett bauxit-lencséjének kráterében ill. környékén. Szerencsés esetben rábukkanhatsz egy-egy kipreparálódott példányra a sümegi kegytemplomhoz vezető feljáró lépcsőjénél is.

Valóban kőpénzek ezek? Persze hogy nem pénz!
Tudod, azokon a területeken, ahol találhatók, úgy 33-55 millió évvel ezelőtt sekély, melegvizű tenger hullámzott. E vízben tömegesen éltek egysejtű állatkák (a lencsék), melyek elpusztulva jutottak az aljzat iszapjába, ott beágyazódva, megszilárdulva, majd a hegységképző erők felemelkedése következtében, mészkőbe zárva kerültek felszínre. E változatos mintájú állatkák átmérője elérhette a 8-10 centimétert is. Vázukat rengeteg aprónyílás törte át, az ezeken keresztül kitüremkedő állábakkal kebelezték be táplálékukat.
Latin tudományos nevük: Nummulites, ami alakjukra utalva pénzt, érmét jelent. Ezekről a megkövült őslényekről elődeink fantáziáját megmozgatva legendák születtek. Hazánkban Szent László pénzének, egyes vidékeken pl. Erdélyben kunaranynak nevezték.

„Nagy sereggel támadtak a kunok Erdélyre. Pusztították, rabolták a szép, gazdag országot.
Szent László király, amint hírét vette, azonnal hadra kelt, és a kunok ellen vonult. Nem is tudtak a kun seregek ellenállni a magyaroknak, megfutamodtak. A magyarok pedig üldözték, vágták a menekülő ellenséget.
A kunok vezére ekkor kioldozta bőrzsákját. Tele volt ez a zsák rablott aranypénzzel. A kun vezér szórni kezdte az aranyat, mintha búza lett volna. Látta ezt a többi kun, így tettek ők is, hullott a sok aranypénz a magyarok lovai elé.
A magyar vitézek, látva a sok kincset, abbahagyták a harcot, egymás után leszálltak a lóról, s szedték össze a pénzt. Hiába biztatta őket László király, űzzék tovább az ellenséget, amíg csak el nem hagyják a haza földjét, nem hallgattak rá.
A szent király ekkor az Úristenhez fordult:
- Segíts, Uram! Érted is harcolunk a pogányok ellen.
És megtörtént a csoda! Isten a földre szórt aranypénzt egyszeribe kővé változtatta. Úgy is nevezik őket: Szent László pénze.” (Závodszky Géza)

Ha kíváncsi vagy belső szerkezetére, láng fölött izzásig hevítsd, majd dobd hideg vízbe. Ekkor ugyanis szimmetria síkja mentén két részre esik, és láthatod a körkörösen elhelyezkedő lakókamrákat. Ha a lapos felületeket karborundum porral megcsiszolod, fényes, szép mintás felületet kapsz és akár ékszerként is használhatod. Lyukat fúrni könnyű benne!

Farkas Zoltán
A Göcsej SE alapító tagja